Az, hogy mitől jó egy szakácskönyv, elsősorban attól függ, hogy milyen elvárásokkal lapozunk először bele. Aki konyhafelszerelés gyanánt egy darab palacsintasütővel és egy kanállal vág neki a sajtos tortellini készítésének, valószínűleg nem vesz szakácskönyvet, inkább az interneten keresgél, ha egyáltalán van ilyesmire indíttatása. Aki ennél egy kicsit többet kíván foglalkozni azzal, hogy mit és hogyan főzzön, olyan könyvben találja meg hű társát, amiben egyszerűen elkészíthető receptek vannak, sok fotóval, és messzemenőkig részletes, pontos leírással. Eleinte örülni fog neki, ha a mértékegységeket (amerikaiból szabadon fordítva) bögrében vagy csészében adják meg, és hozzá sem fog kezdeni az öt hozzávalónál többet igénylő receptekhez.
"Nekem két kedvenc szakácskönyvem van. Az egyik a Mindmegette.hu szakácskönyve, ami száz olyan receptet tartalmaz, amit én, mint analfabéta konyhatündér is el tudok készíteni. Ráadásul változatosak, olykor extrák is. Egy zavaró van a könyvben, hogy nem mindegyik recepthez van kép, márpedig alacsony szakács IQ mellett nekem lövésem sincs, hogy minek hogyan kell kinéznie. Bár ezen a problémán segít az internet képkeresője. A másik kedvenc az Egyszemélyes ínyenckonyha című, amit anyukámtól kaptam. Mondanom sem kell, pokoli ideges lettem, amikor megkaptam, de később kiderült, marhajó recepteket tartalmaz, amiket negyven perc alatt össze tudok rakni. A könyv eleje alaplépésekről szól, illetve a spájz tudatos (havi 1x) feltankolásáról, ráadásul a recepteket egymással is lehet kombinálni. Zseniális. Csak a címe sértő. Képek is vannak hozzá" - mondta Judit.
Technológia és stilisztika
Ezen a szinten túl, a gyakorlottabb hobbiszakácsok szubjektív szempontrendszer szerint válogatnak. Egyértelműen mindenki olyan szakácskönyvet keres, ami inspirál, és pontos leírást ad az étel elkészítését illetően. Itt azonban ketté is válik a dolog: vannak, akik ragaszkodnak az igényes képi illusztrációhoz, a szép kivitelű könyvekhez, míg mások csak a pontos instrukciók miatt nyúlnak szakácskönyvért.
"A szakácskönyvnek van egy technológiai része, meg egy stilisztikai" - magyarázza Károly. "A technológiait viszonylag egyszerű bírálni, megcsinálom, amit mond, ha sikerül, akkor jó, ha nem, akkor nem jó. A stíluskérdés már egy fokkal bonyolultabb. Mivel én a szakácskönyvet használni szeretem, azt tartom jónak, ha száraz, egyszerű, információcentrikus, mint mondjuk a Larousse Gastronomique. Nem baj, ha van valami személyes íz a nyelvezetben (pl. Magyari Elek, Váncsa István), egészen addig, amíg nem lesz tenyérbemászóan jópofa, mint pl. Jamie Oliver a magyar fordításban."
Jamie Oliver szerintem ronda férfi
A szerző egyénisége nagyban meghatározza a könyv stílusát, ezért sokan választanak olyan szakácskönyvet, amiben a szerző bepillantást enged az életébe, sztorizik, és jó esetben ezt még fotókkal is illusztrálja. A megkérdezettek egyöntetűen egyetértettek abban, hogy Váncsa István szakácskönyve, stílusából fakadóan, túlszárnyalhatatlan. Nagy a felelőssége a magyar kiadóknak a külföldi szakácskönyvek esetében, sokan emlegetik negatív példaként a Jamie Oliver könyveket, amelyekben a fordítás során a jópofa Jamie-ből cukiskodó pojáca lett.
mégsincs róla kép a borítón
"Imádom, ha van a könyvben személyes vonal (Locatelli, Casa Moro), mert egyből érdekesebb lesz az étel is. Ugyanezért szeretem a hangulatfotókat, amik nem is biztos, hogy a kajáról vagy a szakácsról szólnak, de megteremtik a hangulatot a főzéshez/evéshez és egy kicsit belelátok a szerző életébe is az ételeken keresztül, amiket készít" - mondja Lilla.
Jamie Oliver szerintem ronda férfi, nem ragaszkodnék ahhoz, hogy a szakácskönyvében minden oldalon szerepeljen, viszont Locatelli gusztusos ember, felőlem ő szerepelhet sokat. Locatellitől a fűszerezésben tanultam pár dolgot, a zsályát meg a borókabogyót előtte nem nagyon használtam. Most látom, női szakácskönyvekkel nem foglalkoztam eddig, azt hiszem, a műsorok miatt van, mert ha meghallom, hogy duci fokhagymagerezd meg szépségdíjas rákocskák, elkapcsolok" - fakadt ki Kata.
Szakácskönyvet csak a süteményekhez
A szimpátián túl lényeges, hogy mindenki a konyhai jártasságának megfelelő könyvet válasszon. Heston Blumenthal receptjei még a legjártasabb otthoni szakácsoknak is kihívást jelenthetnek, de ettől még könyvei igen szórakoztatóak. Egy első szintű szakácsnak más jellegű repertoár áll rendelkezésére, mint egy rutinosnak, aki ránéz a receptre, és tudja, hogy abból mi lesz, még akkor is, ha soha nem evett olyat. Azt is tudja, hogy mennyivel kell csökkenteni mondjuk a cukrot vagy a diót ahhoz, hogy a saját ízlésének megfelelő legyen a végeredmény.
"Egy szakácskönyvben a recept nem tud mindenkinek megfelelni, még akkor sem, ha az egy jó recept" - elemez Károly. "Ilyenkor van az, hogy egy kezdő szakács megcsinálja pontosan, amit a könyv ír, és utána fintorog, míg egy rutinos valaki megcsinálja ugyanazt a receptet a megfelelő módosításokkal, és lesz belőle egy szuper valami."
"Szakácskönyvet csak a süteményekhez szeretek inkább használni, ahol komolyabban kell venni a mennyiségeket, mert ha sokat módosítok, nem sikerül (a cukorból tuti kevesebbet használok már alapból). Ami nekem fontos egy receptnél, az a korrekt mennyiségek az alapanyagoknál, mert elsőre lehet, hogy szeretném kipróbálni pont annyi liszttel, amennyit ír, másodjára már módosítok. Nem szeretem, ha egy amerikai szakácskönyv van csak simán lefordítva a bögrékkel, csészékkel, ez jó egy kezdőnek, mert egyszerűbb, de nekem már pl. dietetikailag nem mindegy, hogy 100 vagy 120 gramm liszt kerül-e bele (és mennyi lesz így az energiatartalma), mert én másként nézem a recepteket. Szeretem az egyértelmű elkészítési útmutatót. Jó, ha van egy előkészítés rész is, hogy amikor már félig benne vagyok a tésztában, ne akkor találja ki, hogy pl. a vajat fel kellett volna olvasztanom" - így vélekedik a kérdésről Judit.
Váncsa István Ezeregy recept c. művén kívül nincs egyetlen könyv, ami mindenki számára megfelelne, mivel hogy igényeink merőben eltérőek. Ez jó hír a kiadók számára, mi pedig válogatunk kedvünkre attól függően, hogy éppen egy gyorsan elkészülő, egyszerű ételt szeretnénk készíteni, az anyósunkat várjuk vasárnapi ebédre vagy egyszerűen csak szeretnénk egy jót szórakozni anékül, hogy a fakanalat a kezünkbe vennénk.
