Tele vagyunk rossz beidegződésekkel az ételekkel kapcsolatban is. Azért, mert valaki gyerekkora óta utálja a kelbimbót, csak hogy egy közutálatnak örvendő zöldséget említsek, egyáltalán nem jelenti azt, hogy ez biztosan igaz. Amennyiben gyerekkorunk óta meg sem kóstoltuk az említett ételt, szinte biztos, hogy nem igaz, csak tartjuk magunkat csökönyösen a hülyeséghez, mert az olyan menőnek tűnik.
Írtunk róla korábban, hogy a csicsóka jól passzol a dióhoz és más olajos magvakhoz. A vaj is ilyesmi karaktereket nyer, ha egy kicsit megbarnítjuk, ezért nem csoda, hogy a hangos csicsókaleves-gyűlölők egymás kezére csapkodtak a merőkanálért vívott harcban.
Hozzávalók 6 személyre
1 kg csicsóka
1 nagy fej hagyma
1 dl tejszín
só
frissen őrölt fehérbors
frissen őrölt szerecsendió
10 dkg vaj
A csicsókát pucold és mosd meg, majd vágd egyforma darabokra. Egy közepes lábosban olvassz fel 2 ek vajat, dobd rá az apróra vágott hagymát és párold puhára. Add hozzá a csicsókát, forgasd össze, és öntsd fel annyi vízzel, ami félig ellepi (még jobb, ha zöldség alaplével öntöd fel). Amikor megpuhult, turmixold le, sózd, borsozd, reszelj bele egy kevés szerecsendiót és öntsd fel a tejszínnel. Rottyants rajta egyet és tartsd meleged.
A maradék vajat egy kis lábosban közepes lángon hevítsd addig, amíg halványbarna színt kap és dió-mogyoróillatot áraszt. Azonnal vedd le a tűzről, nehogy megégjen. Szedd a levest tányérba és kanalazz rá a barnított vajból. Akár szarvasgombát is reszelhetsz rá, ha luxuskivitelt szeretnél, de pirított dióval vagy önmagában is szuper.
