A gyermekünk születése, az esküvőnk, a diplomaosztónk, a koncert, amire hónapokkal ezelőtt megvettük a jegyeket. Izgatottság és lelkesedés lesz rajtunk úrrá, ha csak rágondolunk, és minden, az eseménnyel járó történés csak közelebb hoz bennünket az élményhez. Babaruhákat nézegetünk, kiválasztjuk az ültetőkártyákat, és elfoglaljuk magunkat az esemény közeledtéig, mígnem eljön, amit várunk. Előfordul azonban, hogy nem egy nagyobb esemény lebeg a közeli vagy távoli jövőnkben, hanem apróságok, melyeket azért várunk, hogy túléljük a jelent.
Megannyi dologra szoktunk várni a mindennapokban, és ez természetes, sőt, általában választásunk sincs. Várunk arra, hogy jöjjön a busz, hogy sorra kerüljünk a pénztárnál, vagy épp arra, hogy felforrjon a teavíz. Ezek a mindennapok velejárói, ám sok esetben várunk olyanra, ami meglehetősen távoli, így felmerül a kérdés, hogy miért is vágyjuk annyira. Ilyen lehet a munkaidő vége, a következő szabadság, a következő este otthon egyedül, a hétvégi filmmaratonunk. Ezek ugyan boldoggá tesznek, mégis vajmi kevés örömet jelentenek ahhoz képest, hogy mennyi időt és energiát pazarolunk el azzal, hogy várjuk őket.
Várakozással és frusztrációkkal teli élet
Ma már hozzá vagyunk szokva ahhoz, hogy mindent rögtön megkapunk. Ha eszünkbe jut valami, rákeresünk az interneten, megrendeljük, és másnap már a kezünkben van. Ha pizzát akarunk, nem állunk neki tésztát dagasztani, hanem bedobjuk a sütőbe a fagyasztottat, vagy rendelünk egyet. Nem kell várni arra napokat, hogy megérkezzen valakinek a levele, hiszen az e-mail vagy a különböző applikációk segítségével egy pillanat alatt a szemünk előtt lehet a válasz.
Ha várni kell valamire, kényelmetlenül, frusztrálva érezzük magunkat, ám mindent nem kaphatunk meg rögtön.
Az állandó várakozás károsan befolyásolhat bennünket, és komolyabb következményei is lehetnek – nemcsak pszichológiai, de biológiai értelemben is egyszerre
– mondja Patterman Péter pszichológus.
Mint a szakember elmondta, a várakozásból fakadó stressz ugyan nem hasonlítható ahhoz, amit például a szorongás vált ki belőlünk testi szinten, ám mivel mindig a jövő felé kalandozik a figyelmünk, így mégiscsak állandó frusztrációban tartjuk magunkat és a szervezetünket, ezáltal igen sok energiát véve el azoktól a feladatoktól, amiket meg kellene oldanunk a jelenben –
mindez pedig jelentősen ronthatja az életminőségünket.
Ideális esetben persze sejtjük, hogy esetenként túl sokat fantáziálunk a jövőn, ám fontos, hogy ne csak sejtsük, hanem ismerjük is fel, ha azt a megszokottnál jóval gyakrabban tesszük! Abban az esetben, amikor megtörtént végre egy vágyott esemény, és mi máris egy másikra kezdünk várni, vélhetően változtatnunk kell.
Létezik jó stressz is
Bár a pozitív eseményekre való készülődés úgynevezett eustresszt, azaz jóféle stresszt, egyfajta kellemes izgatottságot eredményez, és igencsak motiváló lehet, amikor a munka világában minduntalan szabadságtól szabadságig várunk, érdemes elgondolkodni, hogy mi a várakozás oka. Rendben van, ha folyton csak az tartja bennünk a lelket, hogy a következő hosszú hétvégét várjuk?
A jövő tervezgetése bár teljesen természetes velejárója az életnek, könnyedén át tud csapni egészségtelenbe
– hívja fel rá a figyelmet a szakember. Előfordulhat ugyanis, hogy az állandó várakozás inkább csak egy felszíni tünet, ami egy mélyebben gyökerező problémát fed el. Ilyenkor egyfajta űzött vadként próbálunk menekülni a számunkra kényelmetlen jelenből, miáltal olyat teszünk, amivel eltereljük a figyelmünket.
Ha folyton a lehetséges jövőn rágódunk, akkor azzal ügyesen lekötjük a figyelmünket, ezáltal pedig megvédjük magunkat attól, hogy a jelenben tudatosítsunk valami kellemetlent
– mondja Patterman Péter.
„Miután azonban felismertük, hogy változtatnunk kell, nincs szükségünk feltétlenül szakmai segítségre, bizonyos mértékig ugyanis mindannyian tudunk magunkon segíteni” – véli a szakember, aki szerint bár a pszichológus a leghatékonyabb módszer arra, hogy túljussunk a folytonos várakozáson, magunk is sokat tehetünk. Mint rávilágított, fontos, hogy tudatosan is odafigyeljünk a jelenre, a jelenben zajló pozitív ingerekre és eseményekre. Akár meg is örökíthetjük őket egy fotón, papíron, vagy megoszthatjuk egy családtagunkkal, barátunkkal a történteket. Azáltal ugyanis, hogy tudatosítjuk a pozitív megéléseinket, egyben el is mélyítjük azokat. Segítségünkre lehet a naplóírás is, amikor is megörökíthetjük, hogy mi minden történt velünk egy adott napon.
Akár egy figyelemfelkeltő karkötőt vagy ékszert is viselhetünk, ami arra emlékeztet bennünket, hogy
térjünk vissza a jelenbe, és most és itt létezzünk.
A tudatos jelenlét, a mindfulness szintén rendkívül hasznos módszer, amit nemcsak önmagunk végezhetünk, hanem speciális csoportokban is, miáltal sokkalta könnyebben a jelenben tarthatjuk magunkat, mintha egyedül ismételten elkalandoznánk.
Számos mód van arra, hogy boldogabbnak érezzük magunkat a mindennapok során, és ne a jövőre gondoljunk. Ezeket próbáld ki!
Megjelent az új Dívány-könyv!
A Dívány magazin új kötetével egy igazi 20. századi kalandozásra hívunk. Tarts velünk és ismerd meg a múlt századi Magyarországot 42 emberi történeten keresztül!
Tekintsd meg az ajánlatunkat, kattints ide!
hirdetés
