Mit is jelent az, hogy tökéletes nő?

„Amit beléláttam, megtestesítette a nőideálomat, noha lapos volt a csajszi mindig is.” A nőknek számos félelme közül az egyik az az érzés, hogy nem vagyok elég jó. Jó hír, hogy van olyan férfi, aki már rájött, neki nem kell tökéletes nő. Tari Annamária és Horváth Gergely most a női szorongásokat veszi sorra, némelyikkel nem is olyan nehéz leszámolni. Női félelmek, 1. rész.

Tari Annamária

„a mennyeknek egy része a hozzám hasonlóknak van fenntartva a nap ott nem termékenyít, a pénz nem fénylik”
(Wanda Coleman: Másodosztályú angyal, részlet)
Sok nő gondol úgy magára, mint egy örök vesztesre, aki csak nézheti mások könnyed lépteit a táncparketten, miközben ő nehéz bakancsban az ajtóban ácsorog. A „nem vagyok elég jó” érzése bénító hatású, passzivitást és szomorúságot is okoz, ráadásul folyamatos a másokkal való összemérés, amiben egy idő után természetessé válik a kudarc, vagy a lemaradás állandó megélése.
Harmóniát nem a szemránckrém ad
Nem tesz jót, hogy a mai fogyasztói társadalom a vizuális elfogadásra és külső megjelenésre nagy súlyt helyez, mert hiába tudjuk, hogy a belső harmóniát nem egy szemránckrémtől kapjuk majd, mégis a női vágyakba bekúszik ez az elvárás és vezérlő szerepet kap. Aki úgy éli az életét, hogy önnön elfogadását negatív érzelmek jellemzik, valójában nem szereti azt a nőt, akivel reggelente a tükörben találkozik. Az életben pedig az önértékelés és az önelfogadás az alapja annak, hogy valaki képes legyen jól képviselni önmagát, sikeres legyen a céljai elérésében, tudjon hatékony és konstruktív lenni, akkor is, ha szorult helyzetben van, amiben szorong.
Általában a nők önbizalomhiánya egyrészt a párkapcsolati helyzetekben, ismerkedés vagy párválasztás során jelentkezik, másrészt azokban a munkahelyi szituációkban, ahol nagyon fontos lenne a jó önmenedzselés. Ha valakinek olyan kétségei vannak önmagával kapcsolatban, amik már baráti szituációkban is jelentkeznek, akkor valószínű, hogy előbb-utóbb az egyedüllétek alkalmával is bizonytalan, esetleg szorongásos tartalmú gondolatokkal és érzelmekkel hadakozik. Ezek tudattalan szorongásokat tartalmaznak, ami észrevehetetlenül veszik át az uralmat és színezik át az alaphangulatot.
Mindenki pont elég jó
Kialakul egy ördögi kör, amiben a negatív kép – negatív érzelmek – sikertelenség triász lesz a meghatározó dinamikai motívum. De ez nincs betonba ágyazva, vagy örökre beírva egy nagykönyvbe, mint ítélet.
Vagyis változtatható, az önértékelés javítható és az az elfogadás is kialakítható, ami elengedhetetlen a jóérzések megszerzéséhez. A világ tényleg sokszor igazságtalan, kiábrándító, és perspektívátlan. Nem állíthatjuk viszont, hogy másoknak mindig sikerül, nekünk meg soha, mert a „másodosztályú” arra ítéltetett, hogy a partvonalon álljon. Mindenki pont elég jó ahhoz, hogy a saját – és tényleg a saját – életét élje. A félelmek és a negatív énkép viszont koloncként visszahúz mindenkit, még a legerősebbeket is. A változtatáshoz bátorság kell, és elszántság. Mert önmaga ellendrukkere mindenki, akinek a fejében állandóan az zakatol: „nem, nem vagyok elég jó”...

Horváth Gergely

Egyszer volt, hol nem volt, volt egy kapcsolatom A Tökéletes Nővel.
Őszintén bevallom, hogy azóta sem találtam hozzá fogható női lényt, és bár románcunk óhatatlanul bukásra volt ítélve, nagyon sokat köszönhetek neki. A tekintetébe estem bele, vele szólított meg, elsőre és mindannyiszor. Nehéz elmondani, miért.

Ritka, hogy valakinek a szemében azonnal otthonra leljünk. Téged lát, egyből át is lát, de ebben a röntgenezésben semmi tolakodó nincs, sőt épp attól olyan különleges, hogy azonnal kiolvasható belőle, hogy minden gyengeségedet bizalmasan kezeli. Még nem bíztam rá semmit, de nála máris minden biztonságban van. Szelídsége nyugalmat adott, itt nem harcok lesznek, hanem elfogadás, kölcsönös, feltétlen és magától értetődő.

Hazudnék, ha azt mondanám, ennyi csak. Nem. Szelídsége mögött huncutul személyre – személyemre- szabott bujaság lapult, és bár sokkal, de sokkal gazdagabb volt, ezt sosem éreztette. Sikeres volt, férfiak bálványa, és amerikai. Nélküle nem volt éjszaka a földön, és vele tényleg nyakunkon volt az élet, mégis, egy távkapcsolat sem tart örökké. Pláne akkor, ha ő egy álomgyári lány. Szó szerint álmaim nője. Az enyém, és még néhány millió férfitársamé. A lány gyönyörű volt, gyönyörű, gyönyörű – a címlapokon.

Winona Ryder elkápráztatta a fantáziámat. Tökéletesnek láttam, képzeletben tökéletes filmeket forgattam vele kettőnkkel a főszerepben. Aztán egyszer csak kifogyott a szalag a vetítőből, de nyomát kerestem más nőkön, hiába. Amit beléláttam, megtestesítette a nőideálomat. Megtestesítette, noha lapos volt a csajszi mindig is: vagy a magazinokban, vagy a képernyőn. Soha nem volt háromdimenziós létélmény, valóság, hús-vér ember, csak egy vonzó idol, amit persze én turbóztam fel, és mert elég jó a képzelőerőm, hát vele mély verembe ejtettem magam. De így is sokat köszönhetek neki; általa tudom, hogy egy időben és térben kimerevített pillanat sosem fedi a személyiséget. Ha Winona Rydert keresem, Winona Ryderben sem találom meg.

Ennyit a tökéletességről. Ott hagytuk Éden kertjében. Nincs tökéletes nő, férfi, ember. Ez a felismerés szabaddá tesz (remélem, Téged is!); nincs megfelelés a másiknak, bizonyítani, más arcot mutatni meg végképp szükségtelen. Nem is szükségtelen, inkább öngól, becsapás. Az vagyok, aki vagyok. Az vagy, aki vagy. Lehet, hogy önbizalomhiánnyal, lehet, hogy tele félelemmel, és tényleg lehet, hogy van mit tanulnunk az életből és az életről, de az egészen bizonyos, hogy vagyunk valaki (még akkor is, ha ez közhelyes szócséplésnek tűnik részemről, mert szívesen vállalom e közhelyességet, szívesen cséplem a szót: bízom abban, hogy ha helyes a magva, jó helyre hull, és másban is kicsírázik egy bátrabb lélegzés).

Az emberek világában is működhet egy jól megválasztott párválasztási szempont: ha azt fogadjuk bizalmunkba, aki elfogad annak, aki vagyok. És azért az is fontos, hogy ennek visszafelé is működnie kell: elfogadni a másikat annak, aki. Ha a tökéletességre hajtunk, bukott angyalt kergetünk. Ha a másikat akarjuk, át kell ölelnünk hiányosságait.

Még egy szó a heppiendről. Létezik. Egyszer volt, hol nem volt, Winona Ryderen túl, de az Óperencián innen, belenéztem egy szempárba. Hát ennél mélyebb tekintetet én még soha nem láttam. Azóta sem. Küzdök érte sárkányokkal, és mindketten naponta állunk ki próbákat, de a királylánnyal úgy döntöttünk, hogy ennek a mesének most már kéz a kézben járunk a végére.

Így lett két félelemből egy egész remény.

Tari Annamária

Pszichoterapeuta, pszichoanalitikus kandidátus

Első diplomáját gyógypedagógusként szerezte, majd az ELTE pszichológia szakán végzett. Klinikai szakpszichológusi és pszichoterapeuta szakvizsgát tett. Fiatalkori álmát váltotta valóra akkor, amikor pszichológusként kezdett dolgozni, és szakterületének a pszichoanalízist választotta. A nagyközönség először az MTV Repeta című magazinműsorában ismerhette meg mint tanácsadót. Majd a közszolgálati televízióknak, a VIVA zenecsatornának, az RTL-nek és a Magyar Rádiónak köszönhetően nevét határon innen és túl sokan megismerhették. Rendszeresen publikál. Első könyve 2003-ban jelent meg Intim szféra címmel, melyben a 17–25 éves korosztály problematikájával foglalkozik. Tavaly látott napvilágot a Sejtem című kötet, melyben a rákos betegek pszichés problémáinak kezeléséről olvashatunk. Számos publikációját olvashatjuk weboldalán, a www.tariannamaria.hun. Egyebek mellett olyan témákról: mint például a munkaalkoholizmus, a blogolás vagy éppen az étkezési zavarok. Tari Annamária a pszichoterápia mellett kommunikációs és médiatréningekkel és oktatással is foglalkozik.

Horváth Gergely

Rádiós műsorvezető, író

1972-ben született Budapesten.
A Berzsenyi Dániel Gimnáziumban érettségizett, majd az ELTE BTK történelem szakán folytatta tanulmányait. 1995-ben kerül a Magyar Rádió Petőfi adójához, ahol olyan műsorok készítésében vett részt, mint például a Reggeli Csúcs, Moziklub, Egy férfi, egy nő. 2007-ben az Európa kiadó gondozásában jelent meg első regénye, A szív útjai.

Jelenleg az MR2 Petőfi rádióban mixeli a popot a kultúrával.

Üzenj a szerzőknek