Hacsak a szülő be nem vállalja az áruházi nagyjelenetet. Vagy be nem dob ő is egy-két ellentrükköt – ezekről lesz szó.
Szülőként szeretnénk, ha gyermekünkből boldog, egészséges, a környezetét óvó felnőtt válna. Ahhoz, hogy ez az óhaj ne csak ábránd legyen, tennünk is kell, legfőképpen úgy, hogy jó példát mutatva éljük az életünket. Kezdhetjük ezt azzal, hogy a társadalom által felkínált dolgok közül nem engedünk magunkhoz, magunkba mindenféle szemetet – vagyis tudatosan vásárolunk, s a gyerek felé ezt kommunikáljuk is.
Tudatos fogyasztóként csak olyasmit vásárolunk meg, ami feltétlenül szükséges, az áruk kiválasztásánál számos egészség- és környezetvédelmi szempontot figyelembe veszünk. Mindezt sok esetben addig tudjuk kivitelezni, amíg egyszer magunkkal nem visszük kicsiny gyermekünket egy bevásárlótúrára, amelyből aztán nagy eséllyel lesz tortúra.
A boltok és a gyártók trükkjei
A kicsi ugyanis könnyen áldozatául eshet a kereskedelem vevőcsalogató módszereinek.
A gyermekeknek tetsző termékek általában az alsó, általuk is elérhető polcokon várakoznak hívogatóan, így aztán, ha nem figyelünk oda, csemeténk szemvillanásnyi idő alatt telepakolja velük a kosarat. Ha elkezdjük visszarakosgatni a „nélkülözhetetlen” kacsás sampont és társait, akkor aztán jön a hiszti, amivel a gyerek – ha elég kitartó – el is éri, hogy legalább egy „kincset” hazavihessen.
Ha a pénztárig nem rendez nagyjelenetet, akkor már csak az utolsó megpróbáltatáson, a kasszazónán kell túl lenni, ahol színes cukorkák, csokoládé és nyalóka várja a kis emberpalántát.
Sok helyütt vannak kicsi, gyerekméretű bevásárlókosarak, amelyeket, míg a felnőttek vásárolnak, a kicsik teleraknak mindenféle kacattal. A gyermekek vásárlási kedvének felkeltését célozzák a különféle gyűjtőakciók is, amelyeket ráadásul általában egészségtelen élelmiszerek esetében vetnek be a gyártók.
A mi ellentrükkjeink
Mit tegyünk gyermekünk védelmében és a tudatos felnőtté való nevelése érdekében? Elsőként azt, hogy amíg kicsi, egyáltalán ne vigyük magunkkal vásárolni. Mindig úgy időzítsük a vásárlást, hogy a párunk vagy a nagyszülők, esetleg bébiszitter vigyázzon a kicsire, míg mi megvesszük a bevásárlólistán szereplő dolgokat.
Később, ha már elég nagy ahhoz, hogy megértse, nem emelhet le bármit a polcról, magunkkal vihetjük. Mielőtt elindulunk, mondjuk el neki, hogy mi fog történni: bemegyünk az üzletbe, és csak azokat a dolgokat tesszük a kosárba, amelyek a listánkon szerepelnek.
Érdemes játékos megoldást alkalmazni, például a szokásos élelmiszerekről jó előre rajzokat készíteni és megmutatni, hogy a mai lista ezekből és ezekből áll. Esetleg mesét is kitalálhatunk hozzá, például egy kisegérről, aki ezt vagy azt az ételt megy megvenni a kicsinyeinek, akik már nagyon várják haza, mert éhesek, és korog a gyomruk. Ha a gyereket ily módon lefoglaljuk, elterelvén a figyelmét a többi, megvásárlásra váró, érdekes dologról, nagy eséllyel zökkenőmentesen vészeljük át a vásárlást.
Fontos, hogy legyünk mindig következetesek, és mi magunk is mutassunk jó példát, vagyis mi se csábuljunk el a kassza előtt lévő csokik láttán. Ha a gyerek meg akar vásárolni valamit, ami felesleges, akkor határozottan, de kedvesen mondjunk nemet.
Azt is elmagyarázhatjuk neki, hogy adott terméket miért veszünk meg, illetve mit miért nem rakunk a kosarunkba. Elmondhatjuk, hogy bizonyos élelmiszerek egészségesek, ha megesszük őket, erősek leszünk tőlük, és a doktor bácsi messze elkerül bennünket. Ha azonban másfélét veszünk – például olyanokat, amelyek tele vannak mindenféle élelmiszer-ipari adalékanyagokkal –, akkor nem teszünk magunkkal jót. Olyan ez, mint amikor a papa jóféle benzint tankol az autóba, mert tudja, hogy azzal jól megy a járgány.
A „biogyerek” és a hamburger
Azok a gyerekek, akik egészséges élelmiszereket kapnak otthon, nagy csábításnak vannak kitéve, amikor más felnőttekkel, esetleg kis barátjukkal betérnek egy üzletbe vagy egy gyorsétterembe. Ilyen esetben érdemes felvilágosítanunk csemeténket, hogy nem minden gyerek eszik karobos csokit és teljes kiőrlésű lisztből sütött kenyeret, s ha olyan helyzetbe kerül, kóstolja meg nyugodtan a „hagyományos”, illetve a gyorséttermek által kínált ételeket.
Ne tiltsuk el semmitől, mert a tiltott gyümölcs mindig édesebb, ezért előbb-utóbb leszakítják a fáról. Legfeljebb – ha a gyerek szervezete érzékeny – lesz egy kis gyomorrontása. És legközelebb majd köszöni, de nem kér az efféle ételekből.
És még egy nagyon fontos dolog: biztosítsunk gyermekünk számára érzelmekben és élményekben dús életet. Mert ha egy gyerek szeretethiányban szenved, és ingerszegény környezetben nő fel, nagyobb esély van arra, hogy vágyait egyéb módokon, például felesleges dolgok és főként egészségtelen édességek megvásároltatásával kompenzálja.
Ehet-e a gyerek egészségesen a mekiben?
A nagy McDonald’s-teszt körülményei. | A makró, a mainstream és a falánk
Mit tartalmaznak a szendvicsek, saláták, lehet-e egészségesen enni gyorsétteremben? | Gyerek a mekiben – TESZT
A kísérlet eredményeit egy újabb írában foglaltuk össze, amelyet itt olvashatsz: Sóban, zsírban nagy – mekiteszteredmények