Ha minden tél ennyire zord lenne, rövid időn belül kipusztulna a hazai bagolyfajok többsége. A Magyarországon költő baglyok közül egyedül a füleskuvik vonuló faj, a többi hazánkban tölti a telet. Ők a már említett gyöngybaglyon kívül a macskabagoly, az uráli bagoly nagy veszélyben vannak. Amíg a hóborítottság nem állandó, vagy a hótakaró nem haladja meg a néhány centis vastagságot, a madarak sikeresen elfogják az ilyenkor is aktív, a talajon keresgélő, a hófoltok között szaladgáló egereket és pockokat.
Ha azonban tartós és vastag hó borul a tájra, a rágcsálók a hó alatti járatokban közlekednek, hosszú időre eltűnnek a madarak szeme elől. Ilyenkor szegény
baglyok elveszítik táplálékforrásukat. Tartós hidegben a táplálékhiány még végzetesebb: -10 fok alatti hidegben egy jó kondícióban lévő bagoly két-három napot még átvészel élelem nélkül, de ezután már nem tudja testét melegen tartani. a baglyoknak is elsőként a lábuk kezd el megfagyni. Annak ellenére, hogy e ragadozók lábát toll fedi. Az elfagyott lábú madaraknak sokszor még az orvosi ellátás ellenére sincs esélyük a túlélésre, mert elhaló lábaik alkalmatlanná válnak a zsákmány megragadására. A járhatatlan terepen a madarászok is nehezen találnak rá a sérült állatokra, ráadásul a földön vergődő, magatehetetlen madarak könnyű prédát jelentenek a portyázó ragadozók számára is.
Egérvárak létesítésével azonban bárki segíthet a baglyokon, magyarán létezik „bagolyetető". Ha többet szeretnél tudni erről kukkants be a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület honlapjára: http://www.mme.hu/