A Harmadik Birodalom fővárosát véres harcok árán elfoglaló szovjet csapatok alig hat órával Adolf Hitler öngyilkossága után, 1945. április 30-án éjszaka tűzték ki a vörös zászlót a német parlament épületére – Sztálin ugyanis egyértelmű parancsba adta, hogy a nácizmus politikai irányítóközpontját a munka ünnepére, május 1-jére szimbolikusan el kell foglalniuk a kommunizmus erőinek. Az akciót azonban a sötétség miatt lehetetlen lett volna lencsevégre kapni, a várost védő németek pedig hamarosan visszafoglalták a Reichstagot és leszedték a lobogót, amit csak két nappal később sikerült újra kitűzni az ekkor már végleg felülkerekedő vörös katonáknak.
A szovjet propagandagépezet irányítói úgy gondolták, érdemes lenne néhány hősies fotóval illusztrálni a hitleri Németország felett aratott győzelmet, ezért gyorsan a helyszínre küldték Jevgenyij Haldejt, a TASZSZ hírügynökség legtehetségesebb fotóriporterét – a 28 éves ukrán születésű fotós, akinek apjával és három testvérével is a nácik végeztek, korábban látta az Ivo Dzsimát elfoglaló amerikai katonákról készült híres zászlóállításos képet, amelynek ihletésére úgy döntött, ő maga is megpróbálkozik valami hasonlóval.
Haldej megbízta nagybátyját, hogy készítsen számára egy óriás méretű szovjet lobogót, a három terítőből összevarrt zászló birtokában pedig megkért három katonát, akikkel véletlenül szembetalálkozott az utcán, hogy másszanak fel vele a romos Reichstag tetejére, és játsszák el a zászló kitűzését. A fotós Leica III típusú gépével több fényképen is megörökítette a mesterségesen létrehozott pillanatot, majd hamarosan visszatért Moszkvába, ahol tizenegy nappal később, május 13-án lehozta a sorozat leghíresebb – azonban nem éppen autentikus – képét az Ogonyok folyóirat.
Máig viták tárgya a fotókon látható három katona kiléte: a mai hivatalos álláspont szerint a zászlót kitűző férfi a 18 éves, kijevi születésű Alekszej Kovaljov, őt alulról dagesztáni bajtársa, Abdelhakim Iszmaljov tartja, míg a tetőn álló harmadik – és a híressé vált képen a kivágás miatt épp nem szereplő – alak a minszki Leonyid Goricsev. Később a szovjet propaganda hamisan azt állította, a zászlót kitűző, illetve az őt tartó katonák a grúz – vagyis Sztálinnal „rokon” – Meliton Kantaria és az orosz Mihail Jegorov voltak, akiket a fotóriporter alapos keresgélés során és nem véletlenszerű alapon választott ki.
Haldej a fényképen még közlés előtt több fontos változtatást hajtott végre, melyek közül a legszembetűnőbb, hogy retusálással eltüntette az Iszmaljov jobb karján látható, a katonát lopás vádjában inkrimináló órát (későbbi reprinteken mégis látható az óra), az égre pedig szálldogáló füstöt „varázsolt”, hogy drámaibbnak hasson a felvétel. Igyekezete sikerrel járt, és nem csak művét, őt magát is híressé tette – hamarosan kinevezték az Ogonyok felelős fotószerkesztőjévé, 1946-ban pedig a náci háborús bűnösök nürnbergi perén készített világhírűvé vált képeket.
A fiatal szovjet fotóriporter a háború alatt összebarátkozott és – amennyire a hidegháború engedte – később is szoros kapcsolatot ápolt nyugati kollégájával, Robert Capával: amikor Capa és az író John Steinbeck 1947-ben riportúton vettek részt a Szovjetunióban, a helyi hatóságok ellenőrzés végett elkobozták az utazás során készült negatívokat, a magyar származású legendás fotós viszont csak úgy volt hajlandó átadni számukra az anyagot, ha barátja, Jevgenyij Haldej hívja elő azt.
