valódi hófehérke gyilkosság

Mostohaanyja irigyelte a csinos grófkisasszony szépségét

A történet legbiztosabb ihletforrása Margaretha von Waldeck tragikus esete, aki Waldeck-Wildungen grófja, IV. Fülöp egyetlen gyermekeként látta meg a napvilágot 1533-ban, és mindössze 4 éves volt, amikor édesanyja, Kelet-Fríziai Margit elhunyt. Az előkelő édesapa hamarosan újraházasodott, második felesége, Hatzfeld Katharina azonban nem bizonyult éppen kedves mostohaanyának: a rideg és felettébb hiú asszony naphosszat a tükörben csodálta magát (mely alkalmatosság a mesével ellentétben valószínűleg nem tudott beszélni), és irigykedve látta, ahogy nevelt lánya gyönyörű fiatal hölggyé cseperedik.

A leírások szerint Margaretha szépsége párját ritkította a vidéken, hófehér arcbőre, pirospozsgás ajkai és aranyszőke haja (ellentétben a mesében szereplő Hófehérkével, aki ébenfekete hajáról ismert) messziről magára vonta a tekinteteket. A hiú és narcisztikus Katharina asszony dühében úgy határozott, mostohalánya 16. életévét betöltve utazzon Brüsszelbe, Habsburg Mária özvegy magyar királyné és németalföldi kormányzó udvarába, ahol megfelelő kérőre lelhet (és lehetőleg minél távolabbra szakadhat hazulról).

A szépséges, előkelő kamasz lány csakugyan hamar udvarlóra lelt a Habsburg-házból származó spanyol trónörökös, a későbbi II. Fülöp személyében, aki családja és a hispániai udvar ellenkezésének dacára fülig szerelmes lett a német grófkisasszonyba. A spanyol uralkodócsalád rangon alulinak ítélte Margaretha személyét, és igyekezett minél jobban megfúrni a lehetséges frigyet – legnagyobb szerencséjükre az ifjú menyasszonyjelölt nem sokkal később rejtélyes körülmények között elhalálozott.

Gyerekeket dolgoztattak a bányákban

A szóbeszéd szerint Margarethát megmérgezték, a tettes a mostohaanyja vagy a spanyol király megbízottja lehetett – az utóbbi valószínűbb, a meseírók számára azonban a gonosz mostoha motívuma jóval izgalmasabbnak hangzott, így azt emelték át a ma ismert történetbe. Senki sem tudja, milyen méreggel tették el láb alól a csinos grófkisasszonyt, Waldeck városában azonban közismert volt egy másik eset, melyben egy gazda, megelégelve, hogy a gyerekek folyton ellopták az almáit, bosszúból méregbe mártotta a gyümölcsöket – a gyerekgyilkos hamar a törvény kezére került, elítélték, és kivégezték tettéért.

A mesében szereplő törpék szintén a való életből kerültek át a Grimm-testvérek fantáziavilágába, a valóságban azonban nem kis növésű meselényekről, hanem a bányákban dolgozó gyerekmunkásokról volt szó, akik termetük miatt könnyebben mozogtak a szűk vájatokban, barlangokban. Waldeck jelentős bányavárosnak számított abban az időben, és Margaretha családja nem kevesebb mint hét bánya tulajdonosa volt; a naphosszat embertelen körülmények között, vaksötétben robotoló, szenes arcú vájárgyerekeket a környékbeliek gyakran nevezték „törpéknek” furcsa külsejük miatt.

Akusztikai trükk volt a beszélő tükör

A történet másik lehetséges ihletforrása egy 18. századi német bárónő, Maria Sophia von Erthal alakja, aki a Bambergtől 100 kilométerre nyugatra található Lohr am Main kastélyában nőtt fel, egy veszélyes, vadállatokkal teli erdő szélén. Mariát szintén mostohaanya nevelte, akivel nem volt éppen felhőtlen a kapcsolata: az uralkodó természetű asszony élvezettel tette pokollá nevelt lánya életét, kifejezetten szerette látni, ha Maria szenved.

Lohr városa szintén egy ismert régi bányavidéken található, ahol gyakran dolgoztak „törpék”, vagyis gyerekek a vájatokban, és a varázstükör motívuma is megjelenik a történetben, még konkrétabban, mint Margaretha esetében. A város híres volt üvegiparáról és üvegművészetéről, és a helyi mesterek gyakran készítettek nagy méretű, ragyogóra csiszolt, szépséges motívumokkal keretezett tükröket vagyonos megrendelőik részére – Maria mostohaanyjának is volt egy hasonló tükre, amely a felületéről visszaverődő hanghullámoknak köszönhetően azt az illúziót keltette, mintha visszabeszélne az előtte álló és megszólaló személynek.

Mérgezett alma helyett boszorkányfű

Maria von Erthal sohasem házasodott meg, és idővel Bambergbe költözött testvéréhez, Franz Ludwighoz, aki a város herceg-püspökeként szolgált; 71 éves korában, 1796-ban hunyt el, alig néhány évtizeddel a Grimm-testvérek meséjének megjelenése előtt. Sírkövére, amely jelenleg a bambergi egyházmegyei múzeumban látható, 2019-ben bukkantak rá történészek.

A mérgezett alma motívuma egyesek szerint a Lohr környékén nagy mennyiségben fellelhető nadragulya növényből ered, mely elfogyasztva rendkívüli mérgező hatású, bódulást, szédülést, kettős látást és gyakran halált okoz, a népi hiedelemvilág pedig számos helyen, köztük Magyarországon is a boszorkányokkal, tündérekkel, hol jó-, hol rosszindulatú természetfeletti lényekkel kapcsolta össze. Ebből a hiedelemből ered közismert magyar népi elnevezése, a boszorkányfű, illetve a szépasszony füve is.