A nyugat-afrikai Libéria a fekete kontinens első független köztársasága, amelyet 1847-ben Amerikából visszatelepült volt rabszolgák alapítottak, az USA hathatós segítségével. Nem véletlen, hogy az ország kormányzati struktúrájára, szimbólumaira (a címerre és a zászlóra), a helyiek szokásaira és kultúrájára is erősen hatott a korabeli Amerika, még a fővárost is Monroviának nevezték el, James Monroe elnök tiszteletére.
Elcsalta a választást, de őt is meglepte az eredmény
Az idillinek tűnő ország minden volt, csak Édenkert nem: a betelepülőknek az őket idegennek tekintő helyi törzsekkel és a szomszédos brit és francia gyarmatosítókkal is küzdeniük kellett, miközben gyakoriak voltak az éhínségek, a nehéz időjárási viszonyokról és az infrastruktúra hiányáról nem is beszélve.
Libéria papíron demokráciának számított, a valóságban azonban a 19. század második felétől a kormányzó nacionalista-konzervatív True Whig párt kvázi egyeduralmat gyakorolt az ország felett: ugyan léteztek ellenzéki pártok, a rendszer annyira erősen a kormánypártnak kedvezett, hogy gyakorlatilag lehetetlen volt bárki másnak választást nyerni. A jég 1927-ben mégis megtörni látszott: a Néppárt (People’s Party) színeiben induló Thomas J. Faulkner rendkívüli népszerűséggel bírt a szavazók körében, és sikereit az akkor már két terminus óta hatalmon lévő Charles D. B. King elnök természetesen nem nézte túl jó szemmel.
![Charles D.B. King, Libéria elnöke 1920 és 1930 között](http://kep.cdn.indexvas.hu/1/0/4006/40067/400675/40067545_40f1ee4055182cdcd56e4d961c73ab9c_wm.jpg)
King végül mégis elsöprő sikerrel, 96,4 százalékos szavazataránnyal aratott győzelmet kihívója felett – az egészben csupán annyi a bökkenő hogy az elnök 243 ezer szavazatot szerzett (Faulkner 9000-et), míg az egész országban mindössze 15 ezer állampolgár regisztrált szavazásra. A látványos csalás természetesen King ötlete volt, aki úgy intézte, hogy saját aktivistái többször is leadhassák voksaikat. De valószínűleg ő maga sem számított hívei elsöprő lelkesedésére, akik fejenként nemcsak két-három, de többtucatnyi szavazócédulát adnak le a nevére. Mindenesetre a választást felügyelő állami bizottság semmi gyanúsat nem talált, ezért Kinget harmadszor is beiktathatták államelnöki tisztségébe.
Nagyot profitáltak a rabszolga-kereskedelemből
Nem véletlen, hogy az elnök tartott egy esetleges ellenzéki győzelemtől: a libériai kormány jelentős profitra tett szert a virágzó nyugat-afrikai rabszolga-kereskedelemből, és kínos lett volna számukra, ha valaki kiteregeti a szennyest. Faulkner a botrányos vereség után mégis megtette ezt: panaszt emelt King és kormánya ellen a Népszövetségnél, amely bizottságot állított fel az országban folyó gyanús ügyletek felderítésére. A bizottság jelentése 1930-ban látott napvilágot, benne számos terhelő bizonyítékkal King és alelnöke, Allen Yancy ellen. Ennek következményeként a libériai képviselőház bizalmatlansági indítványt kezdeményezett az elnök ellen, ő azonban ezt nem várta meg, inkább lemondott tisztségéről.
King bukása után új választásokra került sor, amelyen Faulkner ismét megmérettette magát, azonban kikapott a kormánypárt jelöltjétől, a korábban külügyminiszteri posztot betöltő Edwin James Barclay-tól, aki egészen 1944-ig vezette az afrikai országot. Elnöksége alatt a gumigyártás miatt stratégiailag fontossá vált Libéria az USA elkötelezett szövetségese volt a második világháborúban. A dicstelenül megbukott King legalább azzal elbüszkélkedhet, hogy nevéhez fűződik a választási csalás világrekordja, amelyet hivatalosan is elismer a Guinness-bizottság.
![](https://kep.index.hu/1/0/5745/57454/574548/57454875_b252945c3edff78029d100d12850877a_wm.jpg)
Kutyabarátok készüljetek!
Jön a Dogz, az év legnagyobb kutyás fesztiválja! Falkasétákkal, állatorvosi tanácsadással, kutyás bemutatókkal, kutya&gazdi fotózással és sok más ingyenes programmal várunk szeptember 7-én a Városligeti Nagyréten.
Váltsatok jegyet a DOGZ fesztivál színpad izgalmas előadásaira is!
hirdetés