India Uttarakhand államában, a Himalája hegyei között, 5029 méter tengerszint feletti magasságában található a kísérteties Roopkund-tó, amelynek szélessége még 40 méter sincs. Amilyen kicsi azonban, olyan hihetetlenül félelmetes is:
rejtélyét eleddig senkinek sem sikerült teljes bizonyossággal megfejtenie.
A Himalájában bújik meg a titokzatos tó
Ami biztosan tudható róla, az az, hogy az év nagy részében jégbe fagyott víz a melegebb napokon, amikor olvad, hajmeresztő látványt nyújt. A Himalája festői környezetében ekkor ugyanis emberi csontok százai bukkannak elő, némelyik megmaradt hússal a felszínén emelkedik ki a jeges mélységből. A kicsiny tó titkáról már megannyi antropológus próbálta lerántani a leplet, de még mindig nem tudni pontosan, hogy a csonthalmok kiktől származhatnak.
Nem tudják, kiktől származnak a csontok
A maradványokkal teli, Csontváz-tóként is ismert gleccsertó felfedezése egy brit erdész nevéhez köthető, aki 1942-ben, egy olvadás alkalmával bukkant rá a csontokra. Ezekről a kezdetekben azt gondolták, hogy egy több mint ezer évvel ezelőtti tömeges haláleset emlékeit őrzik: a maradványok vizsgálata során ugyanis úgy ítélték meg, hogy öt csontváz életkora körülbelül 1200 év körüli.
Ezt az elképzelést azonban egy indiai, egyesült államokbeli és német tudósok által végzett genetikai elemzés megkérdőjelezi.
A tanulmány során vizsgált 38 csontvázmaradvány DNS-éről ugyanis kiderült, hogy több mint egy évezredet felölelő időszakban kerültek oda. Mi több, az is napvilágot látott, hogy az azonosított 23 férfi és 15 nő csontjait három különböző genetikai csoportba lehet sorolni:
voltak köztük dél-ázsiaiak, kelet-ázsiaiak és a kelet-mediterrán térségből származók.
Utóbbi végképp elbizonytalanította a szakértőket, mert egyelőre nincs arra magyarázat, hogy vajon mit kereshettek a világ egyik legeldugottabb és egyben legmagasabb vidékének egyikén mediterrán származású emberek.
Egy haragos istennő műve az egész?
Egy helyi legenda szerint az egész történet Nanda Devi istennő haragja miatt született, aki dühében óriási vihart kavart, csak mert Rádzsa Dzsaszdhaval, Kanaudzs királya várandós feleségével, Rani Balampával és kíséretével az istennő utasítását figyelmen kívül hagyva, zenélt és táncolt a Nanda Devi Radzs Dzsat zarándokúton.
A történet szerint az életveszélyesre forduló időjárás miatt a zarándokok nem találtak fedezéket, így mindenki szörnyethalt a jégverésben.
Az is kérdés, hogy kerültek oda
A feltételezések sorának ezzel koránt sincs vége. A legelső elméletek szerint a második világháborúban harcoló japán katonák estek itt el, amelyet később azért vetettek el, mert kiderült, hogy a maradványok régebbiek. Arról is röppentek fel hírek, hogy a csontok olyan, Tibetet elfoglalni akaró indiai katonáktól származnak, akik támadását 1841-ben visszaverték.
A teljes igazság tehát még várat magára, ahogyan annak megfejtése is, hogy a csontok tulajdonosai vajon ott haltak-e meg, vagy a testük már csak a haláluk után került oda.
Ha további borzongásra vágysz, akkor a figyelmedbe ajánljuk a magyar Bermuda-háromszögről szóló cikkünket is.
Megjelent az új Dívány-könyv!
A Dívány magazin új kötetével egy igazi 20. századi kalandozásra hívunk. Tarts velünk és ismerd meg a múlt századi Magyarországot 42 emberi történeten keresztül!
Tekintsd meg az ajánlatunkat, kattints ide!
hirdetés
