the who koncert tragédia

Másfél óra alatt elkapkodták a jegyeket

Az 1964-ben Londonban alakult The Who gyorsan az egyik legnépszerűbb brit zenekarrá nőtte ki magát olyan szerzeményeiknek köszönhetően, mint a fiatalok lázadó attitűdjét megéneklő My Generation, később pedig több jelentős nagylemez és egy rockopera (Tommy) révén írták be magukat örökre a rocktörténetbe. A zenekar korszakalkotóan zseniális, ugyanakkor féktelen, destruktív életviteléről ismert dobosa, Keith Moon 1978 szeptemberében drogtúladagolás következtében elhunyt, társai azonban úgy döntöttek, a tragédia ellenére is folytatják a közös zenélést, és rövid kihagyás után a Small Faces korábbi dobosával, Kenney Jonesszal kiegészülve újra turnézni indultak.

A turné első, 1979 májustól szeptemberig tartó szakaszában Roger Daltrey énekes, Pete Townshend gitáros, John Entwistle basszusgitáros, John „Rabbit” Bundrick turnébillentyűs és az említett Kenney Jones 14 koncertet adott Európában, majd novemberben az Egyesült Államokba repültek, ahol további 21 fellépés várt rájuk. Az amerikai koncertkörút harmadik állomásaként a banda december 3-án az Ohio állambeli Cincinnati városában, a helyi Riverfront Sportcsarnokban lépett színpadra: népszerűségüket jelzi, hogy a meghirdetett 18 348 jegyet 90 percen belül elkapkodták a lelkes rajongók.

Egymáson keresztülgázolva próbáltak bejutni a megvadult rajongók

Ugyan a hivatalos program szerint Daltrey és társai csak este 8-kor léptek színpadra, a helyi rádió azt közölte, délután 3-tól beléphetnek a sportcsarnokba a jeggyel rendelkezők, ezért 5 óra körül már jelentős, kb. 7-12 ezer fős tömeg várakozott a bejáratnál. Ennek ellenére a szervezők nem nyitották meg a főbejáratot, csupán két szűkös, oldalsó ajtón keresztül engedték lassan befelé csordogálni az embereket, miközben a tömeg nagy része türelmetlenül ácsorgott, és egyre hangosabban követelte a bejutást.

A türelmetlenségre két jó oka is volt az összesereglett rajongóknak, egyrészt a jegyek nem előre lefixált ülő- és állóhelyekre szóltak, hanem érkezési sorrendben foglalhatott helyet a közönség, vagyis aki előbb bejutott, jobb helyről élvezhette a koncertet, másrészt a fagyos, szeles téli időjárás sem kedvezett éppen a kinti szobrozásnak. A nyughatatlan tömeg kis idő múlva már ököllel verte a zárt főbejárati ajtókat, míg mások egymáson taposva próbáltak átfurakodni a megnyitott ajtók valamelyikén – végül 7 óra 15 perckor végleg elszabadult a pokol.

A sportcsarnok belsejéből zene harsant fel, méghozzá jól kivehetően a Who egyik száma: az ideges tömeg azt hitte, a banda a tervezettnél háromnegyed órával korábban csapott a húrok közé, és hirtelen minden erejével megrohamozta a két szűkös oldalsó bejáratot. Valójában Daltrey és társai csak egy késői hangbeállást végeztek a színpadon (mások szerint a hangmérnökök a hangosítási rendszer teszteléseként a zenekar Quadrophenia című lemezéről játszottak pár számot), ezt azonban a hiányos kommunikáció miatt senki sem tudta odakint; megvadult rajongók ezrei estek egymásnak, a szemtanúk szerint a tömeg egyetlen hatalmas, hullámzó masszává változott.

A szerencsétlen incidensben 11 ember veszítette életét, akiket agyontaposott a tömeg vagy megfulladtak, további 26 fő pedig súlyos sérüléseket szenvedett: a két legfiatalabb áldozat, Karen Morrison és Jacqueline Eckerle mindössze 15 évesek voltak, míg a legidősebb elhunyt, Teva Rae Inlow Ladd a 29-et töltötte. A zenekar menedzserét, Bill Curbishley-t azonnal értesítették a történtekről, ő azonban úgy döntött, nem fújja le a fellépést, az ugyanis csak még nagyobb pánikot szült volna a nézők körében.

A zenészek nem tudták, mi történt odakint

A zenekarnak szándékosan nem szóltak a tömegszerencsétlenségről, Daltrey-ék úgy játszották végig a koncertet, hogy fogalmuk sem volt róla, mi történt nem sokkal korábban odakint: amikor a fellépést követően Curbishley beavatta őket a szomorú hírbe, Townshend szerint mindenkin különös érzés lett úrrá. A gitáros azt mesélte, a koncert felvillanyozó, energiával teli, pozitív élmény volt, ezért furcsán hatott a hirtelen nyakukba zúdult tragikus hír.

A következő este a Who már egy másik államban, a New York-i Buffalóban volt hivatalos színpadra lépni, ezért a koncert után a tervek szerint távoztak Cincinnatiből, ezt a tagok később megbánták, mint mondták „maradnunk kellett volna, és segítenünk”. A buffalói koncert felkonferálásakor Daltrey megemlékezett a tragédia áldozatairól: „sok családtagot veszítettünk el tegnap este, ez a koncert most nekik szól”. A szerencsétlenség miatt a Rhode Island-i Providence polgármestere lemondta a Who december 17-én esedékes fellépését, pedig az ottani helyszínen kizárólag helyre szóló jegyeket értékesítettek a közönségnek.

Cincinnati városvezetése azonnali vizsgálatot rendelt el, melynek során a szakértők megállapították, hogy a tragédiáért a rossz szervezést, a felelőtlen beléptetési rendszert és a hiányos információközlést terheli felelősség, és a szervezőknek legalább 90 perccel a koncert kezdete előtt ki kellett volna nyitni az összes bejáratot. A városatyák a jövőbeli hasonló incidensek megelőzése érdekében szigorú szabályokat léptettek életbe, megtiltották például a nem helyre szóló jegyek árusítását Cincinnati teljes területén, mely rendelkezés egészen 2004-ig érvényben maradt.

Az áldozatok családja pert nyert a bandával szemben

Az áldozatok családja beperelte a zenekart, és hosszú bírósági huzavona után, 1983-ban megnyerte az ügyet: az ítélet szerint a Who menedzsmentje köteles volt minden családnak 150 ezer dolláros (mai árfolyamon nagyjából 446 ezer dollár, vagyis 178 millió forint) kártérítést fizetni. A zenészeket megrázta a tragédia és a hosszú, lélekölő pereskedés, az alkoholizmussal küzdő Townshend a korábbinál is mélyebbre zuhant a függőségben, és 1983 végén bejelentette, otthagyja a bandát, ezzel a Who hosszú időre megszűnt létezni.

Néhány alkalmi összeállás – például a legendás Live Aid segélykoncert és egy 1989-es 25 éves jubileumi turné – kivételével a zenekar csak a ’90-es évek derekán alakult újra, és kezdett ismét aktívan koncertezni. Idén májusban a Who – melynek alapító tagjai közül már csak Daltrey és Townshend zenélnek együtt, Entwistle időközben elhunyt – amerikai turnéja során, négy évtizedet követően visszatért Cincinnatibe, ahol egy tőlük megszokott hatalmas koncertet adtak, és megemlékeztek a tragédia áldozatairól.