Az égő sziklákra elsőként Robert McClure ír felfedező bukkant még 1850-ben, amikor a legénységével a kanadai sarkvidékre utazott, hogy megkeresse az északnyugati átjáró felfedezése közben eltűnt Sir John Franklint.
Folyamatos füst a tenger partján
A felfedezők a hegy láttán azt feltételezték, hogy a különös jelenség oka a vulkáni tevékenységben keresendő, egy másik magyarázat szerint azonban a föld alatti, kénben és barnaszénben gazdag olaj miatt gyullad meg spontán a felszínen található kőzet.
A legenda szerint egyébként McClure egy innen származó követ is vitt a hajójára, amely állítólag lyukat égetett a mahagóni íróasztalán.
Mérgező tavak a sziklák között
A hosszú évszázadok során az égés során keletkező kén-dioxid annyira savassá tette a területet, hogy a környező táj ökoszisztémájával már össze sem lehet hasonlítani. Az egyhektáros területet 1 méter mély, mérgező tavak tarkítják, amelyek nagy koncentrációban tartalmaznak ásványi anyagokat, például alumíniumot, mangánt, cinket, vasat, kadmiumot és nikkelt, valamint 14 savtűrő algát.
A sziklákhoz legközelebb, körülbelül 100 kilométerre élő paulatukiak mindig is a korom vagy a szén helyének nevezték e dombokat.
Ha szeretnél megismerni egy hasonlóan izgalmas természeti jelenséget, ajánljuk figyelmedbe ezt a cikkünket is.
Ijesztő és egyben csodálatos a vízesés látványa: mintha vérfolyam hömpölyögne a sűrű hóban.
Tovább olvasom
Megjelent az új Dívány-könyv!
Bálint Lilla, a Dívány szerzője új könyvében elmeséli, mi történt az irodalom és a művészvilág híres múzsáival a nagy szerelmek elmúlása után.
Tekintsd meg az ajánlatunkat, kattints ide!
hirdetés
