A magyar nyelven is legalább fél évezrede ismert szólásmondás a görög-római mitológia aranykormítoszában gyökerezik: a Kr. e. 8. században élt görög költő, Hésziodosz elképzelése szerint a múltban létezett egy jobb, tökéletesebb korszak, amikor még a közvetlenül Zeusz által teremtett emberek éltek a Földön. Idővel azonban – a bűnnek és az emberi gyarlóságnak „köszönhetően” – a világ állapota egyre romlani kezdett, mely folyamat 5 nemzedék alatt zajlott le: az aranykort az ezüstkor, a bronzkor, a héroszok kora, majd a vaskor követte.
A komédiaszerző Télekleidész háromszáz évvel később arról írt, hogy az emberiség aranykorában sült fenyőmadarak kis kalácsokkal együtt repültek az emberek szájába, később pacsirták, libák és kacsák tűntek fel, és megsülve azonnal valakinek a szájában landoltak. Az ember szájába repülő sült madarak motívuma később megjelent például Hans Sachs német mesterdalnok és drámaíró 1530-as keltezésű A csodaország című művében is – írja Bárdosi Vilmos nyelvész –, innen és a hasonló elképzelések nyomán terjedt el Európa-szerte a közismert sült galambos mondás.
Idehaza először Heltai Gáspár Száz fabula című 16. századi művében, az egyik mese tanulságaként olvashatjuk az intést, miszerint „ne várjad ez okáért a sült galambokat az égből szájadba, hanem az Istennek parancsolatjának általa megindíttatván munkálkodjál”. Érdekesség, hogy egyes nyelvekben nem a galamb, hanem más madár – a franciáknál például a pacsirta – képe rögzült a szólásban.
Szófejtő sorozatunkban jól ismert szólásmondások nyomába eredünk. Ha érdekel egy-egy szó, kifejezés vagy szólás eredete, olvasd el sorozatunk előző részeit is!
Megjelent az új Dívány-könyv!
A Dívány magazin új kötetével egy igazi 20. századi kalandozásra hívunk. Tarts velünk és ismerd meg a múlt századi Magyarországot 42 emberi történeten keresztül!
Tekintsd meg az ajánlatunkat, kattints ide!
hirdetés
