Mi az a feketeleves, ami még hátravan? Nem, nem a kávé az

Eredetileg különírták a feketeleves kifejezést, mely a köznyelvben egy még hátralévő vagy váratlan negatív eseményre, kellemetlen kötelezettségre utal. A népi etimológia arra a legendára vezeti vissza, amelyben a törökök vendégül látnak magyar urakat, majd a „hátravan még a fekete leves” jelszóra foglyul ejtik őket. A feketeleves e szerint a magyarázat szerint a török által az ebéd után fogyasztott kávéra utalna. A szerencsétlenül járt magyar méltóságok között volt az erdélyi hagyományban Majláth István vajda, Szirmay Antal anekdotagyűjteményében Thököly Imre, Arany János versében pedig Török Bálint.

Csakhogy a történelmi dokumentumok ezt a magyarázatot nem támasztják alá. Mint arra dr. habil. Forgács Tamás, az SZTE BTK Magyar Nyelvészeti Tanszékének docense felhívja a figyelmet, a „hátravan még a feketeleves” helyzetmondatban a feketeleves komponens az általános vélekedéssel ellentétben nem a feketekávét jelentette, és nem is Török Bálint elfogásakor hangzott el először a kifejezés.

„Történelmi legenda csupán, hogy Buda elfoglalása idején a szultán sátrából ebéd után távozni kívánó magyar urakat, köztük Török Bálintot azzal marasztalták vendéglátóik, hogy ne menjenek még, mert hátra van még a fekete leves, azaz a kávé. Csefkó Gyula azonban meggyőzően bizonyította, hogy ez tévedés: a fekete leves a régi magyar konyha egyik közkedvelt étele. Finom főtt és sült húsokból állt, melyeket egy sötét színű mártással öntöttek le, s mikor már a javát kiették, akkor hangzott el az asztalnál, hogy ha a húsát megettétek, most már a levét is reá megigyátok, azaz ekkor volt még hátra a fekete leves” – magyarázza dr. Forgács Tamás Történeti frazeológia című akadémiai doktori értekezésében.

A modern nyelvtudomány tehát a kifejezést a magyar szakácsmesterségből eredezteti, eszerint a feketeleves egyáltalán nem rossz dolog, a közbeszédben azonban a fent említett legendákhoz köthető negatív jelentéssel terjedt el. És hogy mitől kapta sötét színét ez a bizonyos mártásféleség? Nagy valószínűséggel a beletört főtt vértől, esetleg borba áztatott pirított kenyértől vagy szitán áttört, főtt szilvabéltől.

Számos más népnél is megtalálható egyébként fekete levesnek nevezett, vérrel készült étel – ilyen például a kacsavéralapú lengyel czernina, a disznó vagy liba véréből készült svéd svartsoppa, és hasonló volt a spártaiak disznóvérből készült melasz dzómosza is.