szexparti kémek cia titkok

Rendszerellenes elemből lett első rangú besúgó

A cseh édesapa és szlovák zsidó édesanya gyermekeként 1934-ben Pozsonyban született Karel Koecher fiatalon gyakran kihívta maga ellen a kommunista hatóságok haragját: 16 évesen fegyverek illegális birtoklásáért tartóztatták le őt és néhány barátját, egyetemistaként pedig hatósági személy elleni izgatás miatt szálltak rá, miután egy rendőr mellett kezdett el csókolózni barátnőjével. A fizikát, matematikát és színészmesterséget végzett fiatalember diplomája átvétele után tanárként és rádióriporterként kapott munkát, a csehszlovák titkosszolgálat (StB) azonban folyamatosan megfigyelés alatt tartotta, és igyekezett ellehetetleníteni a karrierjét, egészen addig, amíg Koecher úgy döntött, ellenállás helyett inkább a hatalom szolgálatába állítja kivételes intelligenciáját.

Hősünk 1960-ban belépett a kommunista pártba, két évvel később pedig az StB ügynöke lett, ahol Pedro fedőnéven, kiváló német, orosz, francia és angol nyelvtudását kihasználva kellett jelentenie a Prágában tartózkodó nyugatnémet diplomaták tevékenységéről. Koecher – aki időközben feleségül vette egy magas rangú pártvezető 19 éves, kivételes szépségű lányát, Hana Pardemecovát – rendkívüli intellektusa, műveltsége, tanulási és alkalmazkodóképessége miatt igazi szuperkémnek számított felettesei szemében, így néhány évnyi prágai munka után úgy döntöttek, komolyabb feladatot szánnak neki, és a tengerentúlra küldik, az Egyesült Államokba.

A CIA semmit sem sejtett

Koecher nem kisebb feladatot kapott, mint beépülni az amerikai titkosszolgálat, a CIA berkeibe, és onnét információt szivárogtatni a KGB számára, ő azonban bátran állt a kihívás elé. 1965-ben feleségével Bécsbe költöztek, ahol a csehszlovák kommunista hatóságok zaklatásai miatt elmenekült, disszidens értelmiségi házaspárnak adták ki magukat, és rövid osztrák tartózkodás után sikerült megszerezniük az amerikai vízumot. Az Államokban Koecher nyelvtudásának köszönhetően hamarosan munkát kapott a New York-i Szabad Európa Rádiónál, majd doktori diplomát szerzett filozófiából a Columbia Egyetemen, 1971-ben pedig a házaspár megszerezte az amerikai állampolgárságot.

Állampolgárként nyitva állt a lehetőség Koecher számára, hogy munkára jelentkezzen a CIA-hoz, amivel ő nem is késlekedett: egyetemi professzora, Zbigniew Brzezinski – aki később Jimmy Carter elnök tanácsadója lett – segítségével könnyen kapcsolatba került a titkosszolgálattal, akik tárt karokkal várták a sokdiplomás, zseninek titulált csehszlovák „disszidenst”. Koecher az összes előzetes szűrésen – köztük a hazugságvizsgálaton és a pszichológiai teszteken is – átment, és fordítóként-elemzőként kapott állást, munkája során a Szovjetunióban tevékenykedő amerikai kémek által szivárogtatott dokumentumokat, és lehallgatott beszélgetéseket kellett lefordítania és értékelnie; máig ő az egyetlen ismert kommunista ügynök, aki sikeresen beépült a CIA berkeibe.

Szexklubokban gyűjtötték a bizalmas információkat

Miközben Koecher szépen haladt felfelé a titkos ügynökség ranglétráján, Hana a gyémántkereskedelemben találta meg hivatását – foglalkozásának hála gyakran utazhatott feltűnés nélkül Európába, hogy titokban eljuttassa a férje által kicsempészett bizalmas információkat a szovjet hatóságoknak. A házaspár luxuséletet élt, Manhattan legfelkapottabb részén, a Central Park közelében vásároltak elegáns lakást maguknak, ahol filmsztárok és más hírességek – köztük a komikus legenda, Mel Brooks és Ivan Lendl, a korszak legkiválóbb teniszezője – szomszédjai lettek, drága sportautókkal furikáztak, és szívesen múlatták az időt a nagyvárosi elit nem éppen szerénységükről ismert partijain.

Az ügynökházaspár szexuális élete sem volt éppen unalmas, gyakran fordultak meg New York leghírhedtebb és legelitebb swingerklubjaiban, ahol a gazdag, befolyásos férjek előszeretettel cserélgették egymás között feleségeiket: a csinos, szőke Hana kifejezetten jó „prédának” számított, kapósságát pedig hazája és a keleti blokk szolgálatába állította. Az elit szexklubok vendégei közé tartozott a CIA számos befolyásos munkatársa, de politikusok, köztük egy szenátor és a Pentagon magas rangú illetékesei is gyakran látogattak el ezekre a helyekre, hogy kiléphessenek a házasság unalmas kötelékéből – ez nemcsak kapcsolatépítésre volt kiváló Koecherék számára, de rengeteg bizalmas információhoz is hozzájuthattak alkalmi partnereiktől.

Egy kiugrott KGB-ügynök buktatta le őket

A KGB időközben gyanakodni kezdett, hogy Koecher hármas ügynök lehet, aki párhuzamosan szivárogtat információkat az amerikai, a szovjet és a csehszlovák hatóságoknak, ezért 1976 őszén Prágában halálos fenyegetés terhe mellett arra utasították, lépjen ki a CIA kötelékéből. New Yorkba visszatérve Koecher csakugyan otthagyta az ügynökséget, és egyetemi tanárként vállalt civil munkát, néhány évvel később viszont megbízói újraaktiválták őt, ezért mellékfoglalkozásként ismét a CIA-nak kezdett dolgozni. Egy másik verzió szerint a CIA-nál fogtak gyanút, miszerint a csehszlovák professzor titokban ellenük dolgozik, ezért szerelték őt le, de mivel alaptalannak találták a vádat, visszahívták.

A ’80-as évek elején mégis fordult a szerencse, egy disszidens korábbi KGB-ügynök ugyanis megszellőztette az FBI-nak néhány, az Államokban dolgozó szovjet kém, köztük Karel és Hanna Koecher nevét: ettől kezdve a hatóságok megfigyelés alatt tartották a házaspárt, de csak 1984 novemberében csaptak le rájuk. Mivel tudták, hogy szorul a hurok a nyakuk körül, Koecherék eladták New York-i lakásukat, és Svájcba kívántak áttelepülni, azonban lassúnak bizonyultak: az FBI elfogta őket, az ügyből pedig országos médiaszenzáció kerekedett.

A „kémek hídján” át jutottak haza

A lebukott ügynökpárt 14 hónapon át tartották előzetes fogságban, azonban miután Karelt egyik rabtársa a börtönben majdnem megkéselte, a lebukott exügynök ügyvédjén keresztül azt kérte a KGB vezetőitől, rabcsere révén juttassák őket vissza szülőhazájukba. A Koecher házaspárt végül 1986 februárjában adták át az amerikai hatóságok a szovjeteknek három foglyul ejtett nyugati ügynökért cserébe a „kémek hídjának” nevezett, Nyugat- és Kelet-Berlint a Havel folyó felett elválasztó Glienickei hídon keresztül, ahol ez volt a harmadik, egyben utolsó kémcsere a két hidegháborús ellenség között.

Csehszlovákiába visszatérve a házaspárt két hónapos kihallgatásnak vetették alá, azonban, miután semmi terhelő bizonyítékot nem találtak ellenük, a kormány hősöknek kijáró fogadtatásban részesítette őket, egy elegáns Volvót és bőséges fizetséget utaltak ki nekik szolgálataikért cserébe. Koecher a prágai közgazdaság-tudományi intézetben kapott magas beosztású állást, a kommunista rendszer bukásával azonban kiesett a hatalom kegyeiből, és rövidesen nyugdíjba vonult; Hana a ’90-es évek elején a prágai brit nagykövetségen dolgozott fordítóként, azonban, miután egy cseh újság megszellőztette ügynök múltját, munkaadói menesztették őt állásából.

Napjainkban az idős Koecher házaspár egy Prága melletti kis faluban él, csendes visszavonultságban, Hana szemináriumokat szervez, míg férje élvezi a nyugdíjas élet örömeit. Az egykori szuperkém a hírszerzés világában szerzett élményeit tömören így foglalta össze: „A világ egy elb....tt hely, és erről jelentős mértékben a titkos ügynökségek tehetnek.”