seregályraj tudomány

A nap már lemenőben, hirtelen pedig fekete pontok felhője lepi el az eget, és egy szélben lobogó kendő csapkodásához hasonló eleganciával hullámzik végig a horizonton. Tágul, összeszűkül, pulzál és kiszámíthatatlan irányokba nyúlik szét, csak hogy a következő pillanatban visszaránduljon a szétterpesztett minta, majd teljesen más irányt, tempót és formát vegyen fel. Téged is rabul ejtett már a seregélyrajok légi játéka? A tudósok megfejtették, miként képesek hajmeresztő sebességük mellett összeütközés nélkül harmonikus szinkronban együtt repülni.

Miért foglalkoznak olyan sokan a madarakkal, és mi hasznunk származik belőle?

A madarak osztályát sokan és sokat tanulmányozzák. A különböző madárfajok egyedszámát nagyban befolyásolják az ember környezetre gyakorolt hatásai, mint a klímaválság, a kártevőirtók használata és a túlvadászás. Mivel populációik méretének változásából könnyen követhetőek a globális változások, így hasznos információval szolgálhat megfigyelésük. Egy friss kutatás például kimutatta, a madárfajok 48 százaléka, tehát majdnem fele hanyatlóban van, míg csak 6 százalékuké növekszik.

Ezenfelül a madárhang mérésével és elemzésével akár egy-egy erdő ökoszisztémáját is jobban megismerhetjük, így megtudhatjuk, hogy az emberi jelenlét zavaró tényezője nélkül mi hangzik el a fák között. Néhány erdőben hangrögzítőket helyeztek el, amelyek többórányi hanganyagot is képesek felvenni. A begyűjtött anyagot gépi tanuláson alapuló módszerrel rendszerezik. Olyan érdekességekre derülhet így fény, mint például az erdő fáinak egészségi állapota: ha ugyanis sok a harkályhang, az sajnos a sok holt fa legnagyobb jelzője.

A seregélyrajok rejtélye: a tudomány megfejtette

Ha már az is minden érdeklődésedet lekötött, hogy utánajárj, a ragadozó madarak miként képesek akár órákon keresztül egyetlen szárnycsapás nélkül körözni az égen (a termik nevű meleglevegő-oszlopokat használják ki), akkor a seregélyrajok összehangolt repülése is bizonyára érdekelhet.

Napnyugta előtt egy órával szoktak feltűnni a rajok az égen ősszel, télen és kora tavasszal, hogy belekezdjenek látványos táncukba. Alvóhelyükhöz közel maradnak ilyenkor, hogy körülbelül 45 percnyi folytonos csoportos röpködésük után rögtön ki is pihenhessék magukat. A tudósok szerint az a szerepe ennek e különös szinkronrepülésnek, hogy még több fajtársukat odacsalogassák csoportjukhoz. Így az este lehűlő levegő ellen együttes testhőjük nagyobb védelmet nyújthat, illetve mindez a ragadozókkal szemben is hatásos stratégia. A furcsa, véletlenszerű minták gyors váltakozása (sebességük elérheti akár a 80 kilométer per órát) miatt nehéz egyetlen példányra koncentrálnia a ragadozó madaraknak.

Ugyan az okot könnyebben megfejtették a kutatók, azonban az már keményebb diónak bizonyult, hogy azt is megértsék, hogyan képesek létrehozni ezt a pulzáló seregélyfelhőt anélkül, hogy egymásnak ütköznének. Meglepő módon azt találták a tudósok, hogy a rajoknak nincsen vezetője a vadludak V alakú repülésével ellentétben. Magyarázatul szolgálhat, hogy a seregélyrajoknak nem is az a célja, hogy ezzel a formációval távolságokat tegyenek meg egy adott irányba, hanem a többi seregély vonzása a lényege. 

Az alakzat célja a túlélés

Felmerül a kérdés, hogy mégis mi szervezi a seregélyrajok alakját. Egy egyszerű, „önző” túlélési ösztön lehet a szervező erő: a raj szélén repkedő madarak igyekeznek egy idő után a tömeg közepébe kerülni, mivel az a terület nagyobb biztonságot jelent. Középről a madarak könnyebben át tudják látni az egész csapatot, így ez is segítségükre lehet. A kutatóknak arra is sikerült rájönniük 3D-s leképezés segítségével és virtuális rajok szimulációjával, hogy miért nem ütköznek össze a nyaktörő sebességű szárnycsapkodás mellett. Úgy tűnik, hogy a raj belsejében valójában sokkal több hely van a madarak között, mint ahogyan az kívülről látszik. Egy seregélynek összesen 7 másik társára kell csak figyelnie, és stratégiailag több helyet hagynia az előtte és utána repülő társai között, mint az oldalán repülők között.

Ugyan a tudományos kíváncsiság vezérli az ilyenfajta felfedezéseket, azonban ez nem azt jelenti, hogy az újabb ismeret megszerzése után elégedetten félretennék az új információt anélkül, hogy kezdenének is vele valamit. Vélhetően a seregélyrajok mozgásának megfejtése a továbbiakban az automatizált járműkonvojok megszervezését teheti majd lehetővé, hiszen az önvezető autók fejlesztése már el is kezdődött. A természet tehát nemcsak a művészetek nagylelkű múzsája képes lenni, hanem a reál irányzatok hasznára is válhat.