Két tehetséges balett-táncos, Pulszky Romola és Vaclav Nyizsinszkij romantikus, különös és tragikus házassága a világháborúk árnyékában.
Márkus Emília 1912-ben építtette neoreneszánsz stílusú villáját a Hűvösvölgyi út 85.-ben. Akkor még nem tudhatta, hogy impozáns lakhelye a világ egyik leghíresebb balett-táncosának lakhelye is lesz egy ideig. Férje, cselfalvi és lubóci Pulszky Károly magyar művészettörténész, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja, az Országos Képtár igazgatója sem sejthette, hogy lánya egy különös házasság kellős közepébe csöppen.
Szerzőnkről
Czingel Szilvia szabadúszó író, kultúrantropológus, évekig volt a Centropa Alapítvány munkatársa. Két könyve, a vallásnéprajzi témájú Ünnepek és hétköznapok és az oral history módszerével készült Szakácskönyv a túlélésért után nemrégiben jelent meg új könyve, A női test alakváltozatai 1880–1945. Tudását és tapasztalatát a hétköznapokra adaptálta, így jelenleg storytelling kurzusokat, városi sétákat és walking coachingot tart.
Pulszky Romola 1912-ben, tizennyolc évesen ott volt édesanyja, a híres színésznő, Márkus Emília páholyában, amikor a Cári Orosz Balett fellépett Budapesten. A tánckarban ott volt Vaclav Nyizsinszkij, a kor egyik legtehetségesebb és homoszexualitását nyíltan vállaló balett-táncosa, aki teljesen elbűvölte a Pulszky lányt. A végzetes találkozás házassághoz, kettétört karrierhez és hűvösvölgyi házi őrizethez vezetett.
Szerelem színházi látcsövön át
1912 márciusában európai turnéja keretében Budapestre érkezett az Orosz Balett, ahol már a magyar úri közönség is izgatottan várta Vaclav Fomics Nyizsinszkij lengyel származású orosz balett-táncos színpadra lépését. Budapestre Berlin, Párizs, Brüsszel, Monte-Carlo, London és Drezda után Bécsből érkezett az együttes. A közönség egyik ünnepelt kedvence Nyizsinszkij volt, aki még nem sejtette, hogy életében gyökeres változásokat hoz egy magyar nő, Pulszky Romola felbukkanása.
A balett-társulat Schumann, Debussy és Sztravinszkij zenéjére táncolt, olyan koreográfusok közreműködésével, mint Mihail Fokin. A Népopera színpadán Vaclav Nyizsinszkij és az orosz balett előadása megbabonázta a páholyban ülő Pulszky Romolát, aki anyja nyomdokain haladva szintén színpadi pályára készült és nemzetközi, elsősorban franciaországi karrierre vágyott.
A kijevi születésű Vaclav Nyizsinszkij apai és anyai ágon is lengyel volt, igazi balett-táncos-dinasztiából származott. Szülei a varsói Cári Balett táncosai voltak. Rendkívüli tehetsége korán kiderült, tizenöt évesen már csodájára járt az orosz közönség. 1907-ben szerződött a Mariinszkij Színházhoz, ahol Apollo szerepében bámulatos tánctudásáról tett tanúságot. Bár nem volt táncos alkat, alacsony, és kifejezetten vaskos fizikumú volt, legendás ugrásaival mégis képes volt elhitetni, hogy valósággal lebeg a levegőben. Magánemberként halk és visszafogott, magába forduló, depresszív személyiségnek ismerték.
Férfiak után Romola
Nyizsinszkij még nem volt húszéves, amikor viszonyt kezdett Pavel Lvov herceggel, de ennél is szenvedélyesebb kapcsolat fűzte később a Cári Balett igazgatójához, Szergej Gyagilevhez. Gyagilev vezette akkoriban az Orosz Balettet, és nem számított arra, hogy Nyizsinszkijjel való kapcsolatát egy budapesti hölgy pecsételi meg.
Erős, rugalmas teste, szubtilis, fiúsan visszahúzódó viselkedése, mely annyi nőies lágysággal párosult, s az a szilárd, izzó erő, amely jellemének fő alkotórésze volt, egyaránt elbűvölte Gyagilevet
– írta Pulszky Romola visszaemlékezésében.
Ugyan a társulat idős balettmestere figyelmeztette, hogy Nyizsinszkij a saját neméhez vonzódik, Romolát semmi nem állíthatta meg. 1913 januárjában az együttes miatt Romola is Bécsbe utazott, ahol meggyőzte az együttes olasz balettmesterét, hogy járjon közbe ügyében az igazgatónál. Gyagilev ezután hozzájárult, hogy későbbi táncosnői karrierje érdekében táncórákat vegyen a társulatnál.
Amikor 1913 nyarán Argentínába és Brazíliába hívták őket vendégszereplésre, a tagok közül többen, köztük az igazgató sem vállalkoztak a hosszú útra. Pulszky Romola így lehetőséget kapott, hogy bizonyítsa tánctudását és huszonegy napig legyen Nyizsinszkijjel – Gyagilev nélkül. Az ismerkedés olyan jól sikerült, hogy Nyizsinszkij még Rio de Janeiróban a hajón eljegyezte Pulszky Romolát. Mivel a balerina ekkor még nem volt nagykorú, táviratban kérte Budapesten élő szüleit, hogy engedélyezzék a házasságot. A szülők szikratáviratban jelezték, hogy nem állnak a fiatalok útjába, akik 1913. szeptember 10-én házasságot kötöttek Buenos Airesben.
Kettétörő karrier, kitörő háború
Szergej Gyagilev a házasság hírére teljesen összeomlott, majd francia nyelvű táviratban értesítette Nyizsinszkijt, hogy
az Orosz Balett a jövőben nem tart igényt az Ön szolgálataira, ne csatlakozzék hozzánk.
Az üzenettel az amúgy is labilis idegzetű szupersztár karrierje megpecsételődött.
A hírt a korabeli sajtó is vezető cikkekben taglalta, az elbocsátott táncost pedig jobbnál jobb ajánlatokkal próbálták az európai színházak megnyerni, például a párizsi Opera balettigazgatói állását is felajánlották számára. Nyizsinszkij azonban ekkor már nem volt önmaga, minden felkérést visszautasított. Nyolc hétig táncolt még Londonban, onnan a spanyol királyi udvarba sietett, hogy még pár hétig tündököljön, de hamarosan követte az akkor már terhes feleségét Bécsbe, ahol megszületett lányuk, Kyra.
1914 nyarán a család Budapestre érkezett, ahol azonban az első világháború kitörése és Nyizsinszkij orosz állampolgársága miatt házi őrizetbe kerültek. A pár hétre tervezett látogatás Márkus Emília villájában jóval hosszabbra nyúlt, a fiatal család végül közel másfél évet töltött el Hűvösvölgyben. Nyizsinszkij ez alatt az idő alatt próbált aktív életet élni, de táncolni nem táncolt. Olvasással, sétákkal, franciatanulással töltötte idejét.
Házasság a mentális betegség árnyékában
Bár 1916. január elején a fiatalok Bécsbe, majd Svájcon és Franciaországon keresztül New Yorkba utaztak, az egykori világsztár ekkorra már gyógyíthatatlan beteg lett. Európába való visszatérésük után kapták a lesújtó diagnózist arról, hogy Nyizsinszkij skizofréniában szenved. Az orvosok a válást javasolták Romolának, de ekkorra másik lányuk, Tamara is megszületett már. A férfi végül a kreuzlingeni idegszanatóriumba került, ahol Gyagilev is meglátogatta és kezdeményezte a táncos visszatérését az Orosz Balett színpadára.
Nyizsinszkij számára azonban túl későn jött a visszatérés lehetősége. A svájci idegszanatóriumot még többször is elhagyta, és Párizsba, Londonba és Bécsbe is eljutott. Budapestre 1920 őszén érkezett újra és tíz hónapig maradt a Márkus-villában orosz ápolója kíséretében.
A második világháború kitörésével is a Márkus-villa adott Nyizsinszkij számára menedéket. A háború végeztével Ausztriába, majd Svájcba, onnan pedig Angliába költöztek. Nyizsinszkij 1950-ben halt meg egy londoni kórház pszichiátriáján. Pulszky Romola 28 évvel élte túl férjét, akinek emlékét élete végéig ápolta. Tragikus szerelmi történetükről Terry Earp írt monodrámát Madame Nijinsky – A férjem egy isten címmel.
