Az első plasztikai műtétről már az Óegyiptomi Birodalom időszakából maradt fenn írásos emlék, Kr. e. 800 körül. Hogy mit szépítettek akkoriban? Az orrot. És hogyan? Feltételezések szerint ezeket a beavatkozásokat már csak az ember halála után végezték el, mert az is fontos volt, hogy a túlvilágra szebben érkezzenek.
A maják megnyúlt koponyája
Az egyik legbizarrabb trend a megnyúlt koponyák tendenciája volt, ami a maják körében jelent meg az időszámításunk előtti 10. század környékén, és egészen Spanyolország megszállásáig tartott. A koponya alakjának megváltoztatásához a csecsemők fejét deszkához kötözték, vagy egy erre a célra kifejlesztett eszközzel összenyomták.
Mivel a gyermekek koponyacsontjai meglehetősen puhák, a csecsemő növekedésével nyomás alatt megnyúlnak, ami így tojás alakú formát eredményezett.
Ez inkább kulturális trend, mint divatirányzat, de mégis sokan követték.
Később III. Ince pápa idejében, az 1200-as években a plasztikai műtétek már ott tartottak, hogy az egyházi törvény tiltotta a plasztikai jellegű beavatkozásokat. Az igazán nagy fellendülésre a 20. századig kellett várni, amikor az első világháború áldozatainak rekonstrukciós műtéteire sor kerülhetett.
Gyakorlatilag a háború segítette elő, hogy a plasztikai sebészet elismert szakma legyen.
Szőrtelenség és rövid fogak
De ne ugorjunk ekkorát, mert a közben eltelt évszázadok alatt sok bizarr szépségtrend alakult ki. A középkor végén és a reneszánsz idején visszatért az ősi szépségideál divatja, beleértve a testszőrzet hiányát.
Minden szőrt kitéptek, beleértve a szemöldököt, a szempillát, de még a hajvonalat is, hogy a homlok kiemelkedő maradjon.
Az akkori gazdag hölgyek teljesen eltávolították a szempilláikat, hogy a lehető legdivatosabbnak tűnjenek. Ma, amikor már a 6D-s szempilla sem ritka, meglehetősen furcsán hatna a csupasz trend.
Ugyancsak a reneszánsz időszakra volt jellemző a rövid fogak divatja is. A széles csípő, keskeny derék, hosszú lábak mellett az sem volt mindegy, hogy mekkora a nők foga. Bizony sokszor le is reszelték a fogaik méretét, hogy ők legyenek a legszebbek az összejövetelen.
Érfestés a dekoltázsra
A 17. században pedig a sápadtság volt a menő. Nagy-Britanniából indult hódító útjára, hogy az arisztokrata hölgyek hamuszürkévé varázsolták magukat. Hatalmas dekoltázsok, szinte kivillanó mellek, és a napra véletlenül sem mentek.
Hogy a sápadtság erősebb legyen, a nők elkezdtek ereket rajzolni/festeni a melleikre kék színnel, hogy utánozzák az áttetsző bőrt. Talán ezt a trendet sem sírjuk vissza.
Homokórafazon fűzővel
A 19. században már a „homokóraformát” tekintették a női test ideális alakjának. Minél keskenyebb volt a dereka, annál szebbnek tartották a hölgyet.
Így hát, hogy kitűnjenek más nők közül, megfeszítették a fűzőjüket, hogy a derekuk akkora legyen, amit két tenyérrel át lehet fogni.
Ezzel összenyomták a belső szerveiket, és akadályozták a gyors véráramlást is. A 16. és a 19. század között a fűző viselése hatalmas trend volt egész Európában.
A fűző viselésének az volt a célja, hogy a nő szerénységét szimbolizálja, miközben szépíti is. A fűzőket elvileg gyerekkoruktól kezdve a nászéjszakáig viselni kellett. A nászéjszakán pedig a férjnek óvatosan, egyenként ki kellett bontania ezeket a fűzőket, így bizonyította az önuralmát.
Hosszú körmök divatja
A hosszú körmök régen nem is a divat részét képezték, hanem a társadalmi státuszét. Kínában az emberek azért növesztették meg a körmüket, hogy megmutassák, az arisztokráciához tartoznak. Így a kínai arisztokraták körmei átlagosan 20-25 centiméteresek voltak, és nem csak a nőké.
Speciális körömvédőt viseltek, hogy megóvják körmeiket attól, hogy véletlenül letörjenek.
Ezeknek a védőeszközöknek a többsége aranyból készült, hogy még egyértelműbb legyen a luxus és a gazdagság.
Amerika az őshaza, de még harisnyát is festettek
A plasztikázás őshazájának Amerikát tekintjük, már csak azért is, mert az első általános sebészeti képzési program az USA-ban indult, 1904-ben. A John Hopkins Intézetben tanult dr. John Staige Davis, az első orvos, aki kifejezetten a plasztikai sebészetre specializálódott.
Amikor az Egyesült Államok belépett a II. világháborúba, a csapatoknak sok selyemre és nejlonra volt szükségük az ejtőernyőkhöz és más egyenruhákhoz. Emiatt a harisnyanadrágok eltűntek az üzletekből, de a divatot egyetlen háború sem akadályozhatja.
Az amerikai nők harisnyanadrágokat rajzoltak: meghatározott színűre festették a lábukat, és a harisnya hálóját is utánozták, hogy minél élethűbb legyen.
Ma azért már örülünk, hogy ennyire drasztikus módszereket nem kell követni, bár több száz év elteltével lehet, hogy a szemöldöktetoválás, a kacsaszáj, az intimlézeres kezelések vagy a platinaszőke hajak is megmosolyogtatóak lesznek.
Megjelent az új Dívány-könyv!
Bálint Lilla, a Dívány szerzője új könyvében elmeséli, mi történt az irodalom és a művészvilág híres múzsáival a nagy szerelmek elmúlása után.
Tekintsd meg az ajánlatunkat, kattints ide!
hirdetés
