A médiatörténettel, szociológiával és pszichológiával foglalkozó tankönyvekben és kurzusokon máig gyakran előkerül a híres sztori, amely szerint 1938-ban halloween előestéjén amerikai polgárok milliói menekültek fejvesztve otthonaikból, ugyanis azt hitték, a marslakók megszállták a Földet. A pánikot egy rádiójáték, a Világok harca váltotta ki, melyről a tájékozatlan, nem időben kapcsoló hallgatók azt hitték, valódi híradás – de tényleg ekkora hatása lett volna Orson Welles és a Mercury Színház műsorának?
A csodagyerekként, ifjú zseniként elkönyvelt, mindössze 23 éves színész-rendező Orson Welles – aki néhány évvel később az Aranypolgár alkotójaként írta be magát örökre a filmtörténelembe – a CBS rádióadón hallható Mercury Theatre on the Air című egyórás műsorában minden vasárnap este saját társulata élén irodalmi klasszikusokat dolgozott fel dramatizált formában. 1938. október 30-án Welles – a közelgő halloweenre való tekintettel – H. G. Wells jól ismert tudományos-fantasztikus regényét, a Világok harcát választotta a programba: kellő kreativitással a Mercury csapata úgy tett, mintha a történet eseményeit, vagyis a marslakók invázióját élőben közvetítené a rádió.
A fáma szerint az átverés annyira jól sikerült, hogy a rádióhallgatók tényleg elhitték: New York városa és a világ földönkívüliek támadása alatt áll, ezért gyorsan menekülőre fogták. A következő napokban a bulvárlapok többmilliós tömegpánikról, öngyilkosságokról, karambolokról, lövöldözésekről számoltak be, az esemény gyorsan az amerikai városi legendárium részévé vált, hamarosan pedig már világszerte bizonyított tényként kezelték (és sokan kezelik mind a mai napig). Idővel azonban a szkeptikusabb történészek, médiakutatók és szociológusok elkezdtek utánajárni, vajon mennyi az igaz a Világok harca-pánikból: mint kiderült, szinte semmi.
Egyetlen rendőrségi, kórházi és egyéb nyilvántartásban, dokumentumban sem található nyoma annak, hogy a kérdéses éjszakán tömegpánik lett volna New Yorkban vagy az Egyesült Államok más részein, másrészt Welles rádióműsorát egyáltalán nem hallották annyian, mint hinnénk. A telefonos hallgatottsági vizsgálatok alapján a Mercury Színház adására a közönség mindössze 2 százaléka volt kíváncsi, ami nem meglepő, a CBS ugyanis a marslakók támadását a rivális NBC egyik legnépszerűbb műsorával, Edgar Bergen komikus show-jával egy időben sugározta.
„Kevesen hallották az adást, és ők is tréfának vélték” – emlékezett vissza később a CBS egyik munkatársa. A szponzor nélkül futó, alacsony hallgatottságú sorozatot alig két hónappal később, december 4-én, huszonkét adást követően le is vették a műsorról. Az is beszédes, hogy a rádióadó semmilyen büntetést nem kapott a hatóságtól, ami pedig valódi tömegpánik esetén igen valószínűtlen lenne, és bizonyítékok híján nem járt eredménnyel az a férfi sem, aki később beperelte a CBS-t, azt állítva, idegösszeomlást kapott Welles rádiójátékának hatására.
De akkor hogyan és miért született meg az országos pánik legendája? A legfőbb bűnös a korabeli bulvársajtó, amely másnapi, október 31-i szalagcímeiben alaposan eltúlozta a Welles-féle műsor hatását. Az újságokban megjelent, főként betelefonáló rádióhallgatók ellenőrizhetetlen történetei és anekdotákra épülő, eltúlzott hírügynökségi jelentések alapján írt, tömegpánikról szóló cikkek a szenzációhajhászás mellett más célt is szolgálhattak: a rivális új médium, a rádió megjelenését követően az újságolvasás népszerűsége fokozatosan csökkent, a szerkesztők pedig nem hagyták ki a ziccert, hogy lejárassák a nagy konkurenciát.
A bulvárhírek hatására életbe lépett a mai terminussal Mandela-effektusnak nevezett jelenség: egyre többen kezdték elhinni, hogy tényleg pánikot okozott a Világok harca, és annak ők is részesei voltak. Hat héttel az adás után az AIPO közvélemény-kutató intézet által megkérdezettek 12 százaléka számolt be róla, hogy hallgatta Welles rádiójátékát, közülük pedig 28 százalék fogta fel valódi hírműsornak. Ezt a kutatást hozta fel legfőbb bizonyítékként az elismert pszichológus, Hadley Cantril, aki 1940-ben megjelent tanulmányában kétségbeesetten síró, imádkozó, szeretteiket megmenteni induló emberek ezreiről értekezett. A bulvársajtó mellett tehát a Princeton Egyetemen tanító Cantril tehető felelőssé a marslakólegenda elterjedéséért, mivel beemelte azt a komoly, tudományos diskurzusba.
A Világok harca egyébként egyszer tényleg pánikot okozott, de nem 1938 halloweenján és nem az Egyesült Államokban: 1949-ben az ecuadori főváros, Quito rádióadója tűzte műsorára a Welles-féle adás spanyolra lefordított és helyi viszonyokra átdolgozott változatát, melynek hatására nemcsak a civilek, de a helyi rendőrség és a tűzoltóság is kivonult a város védelmére. Az átverés azonban mindössze húsz percig tartott, majd a megvezetett tömeg haragja a „médiahekk” kitervelői ellen irányult: az emberek lincshangulatban rohamozták meg a rádióadót, illetve az átverésben szintén részt vett újság szerkesztőségét.
A megriadt médiamunkások hiába hívták a rendőrséget, a hatóság azt hitte, ez is csupán a színjáték része, így az ostromlók felgyújtották mind a rádió, mind az újság székhelyét, és a véres zavargásokban heten veszítették életüket.
Ha tisztázni szeretnél egyéb történelmi tévhiteket, kövesd sorozatunkat, amelyben jól ismert, de nem feltétlenül igaz történeteknek járunk utána. Tényleg majdnem a német lett az Egyesült Államok hivatalos nyelve?
Megjelent az új Dívány-könyv!
A Dívány magazin új kötetével egy igazi 20. századi kalandozásra hívunk. Tarts velünk és ismerd meg a múlt századi Magyarországot 42 emberi történeten keresztül!
Tekintsd meg az ajánlatunkat, kattints ide!
hirdetés
