Honnan ered az oroszlánrész kifejezés?

Az oroszlánt az ember a királyi hatalom és dicsőség szimbólumává tette, de ha az oroszlán az állatok királyának, akkor a hím oroszlán a lusta, a nagyétkű, az összeférhetetlen állatok királyának nevezhető. A valóságban ugyanis a felnőtt hím oroszlán idejének nagy részét területének ellenőrzésével, másrészt pihenéssel tölti, és a nőstények azok, amelyek ténylegesen vadásznak, hogy ellássák a falkát élelemmel.

Amikor egy nagy zsákmányt elejtenek, még akkor is, ha ez a nőstény oroszlánok közreműködésével történt, a hímek azok, amelyek először ehetnek, ha nem fér mindenki oda a zsákmányhoz. Később jönnek a felnőtt nőstények, és végül a fiatalok közelíthetnek. Ebből az állati szokásra vezethető vissza a választékos stílusértékű oroszlánrész kifejezés, melyet egyrészt akkor használunk, amikor valaminek a javára, legnagyobb részére, zömére, lényegére, velejére, sava-borsára, krémjére gondolunk, másrészt pedig akkor, amikor a siker kivívásában vagy a győzelem elérésében legjelentősebb szerepet játszó tényezőre utalunk. Sokszor némiképpen negatív szövegösszefüggésben is használják a szót, miszerint valaki megkapja, illetve megszerzi magának a legnagyobb részt valamiben.

Íme néhány példamondat: 

A készítmény gyógyhatásában oroszlánrésze van a beteg bizalmának.
A kiváló norvég sífutó a 4x5 km-es váltó hajráembereként oroszlánrészt vállalt a győzelemben.
A munka oroszlánrészét Csilla végzi.
A pénzügyi forrás oroszlánrészét a biztosítási díjakból befolyó összeg képezi.
Attól még, hogy a nőstény oroszlánnak van oroszlánrésze a zsákmányszerzés sikerében, a hímet illeti meg a lakmározás elsőbbsége.

Az oroszlánrész kifejezés egyébként a német der Löwenanteil tükörfordítása, és számos európai nyelv használja a fentiekhez hasonló jelentésben. A Pallas nagy lexikona szerint a szólás eredete Ezópusz egyik fabulájához köthető, melyben arról olvashatunk, hogy az oroszlán, a szamár ás a róka közös vadászatuk során számos állatot elejtenek, és a végén osztozkodni kezdenek a felhalmozott zsákmányon. Az oroszlán engedi, hogy a szamár ossza el a zsákmányt, a szamár pedig három egyenlő részt alakít ki belőle, mire az oroszlán feldühödik, és mérgében szétszaggatja a szamarat. Ezután az oroszlán a rókára bízza, hogy ossza el a prédát, a ravaszdi pedig a legjobb darabokat mind az oroszlánnak adja, magának csak keveset és azt is a hitványabb részekből. Amikor az oroszlán megkérdezi, ki tanította meg ilyen mesterien zsákmányt osztani, a róka fejével az elpusztult szamárra bök, és azt feleli, annak a halála volt az ő tanítómestere.

„Ennek a mesének a nyomán adta az i. sz. 1. században élt jogtudós, Cassius Longinus az olyan szerződéseknek, amelyekben az egyik félnek jut minden előny, a másiknak pedig minden hátrány, a societas leonina, azaz az »oroszlán szövetség« nevet" – írja Forgács Tamás „Állati" szólások és közmondások című könyvében. 

Na, és azt tudod-e, milyen az a feketeleves, ami még hátravan? A Szófejtő legutóbbi részéből kiderül.