A pult rendszerint az utcára nézett, ahol, akár egy mai gyorsétteremben, az ételt is meg lehetett rendelni. Természetesen beljebb voltak kialakítva ülőhelyek, és a vendégek néhány esetben még a kertben is étkezhettek. A taverna egyébként legtöbbször a tulajdonos házához volt hozzáépítve, melytől sokszor csak egy ajtó és egy szűk folyosó választotta el.
Már az ókori Pompejiben is voltak gyorséttermek
A hamunak köszönhetően immár arról is van elképzelésünk, hogyan étkezhettek az ókorban a Pompejiben élő emberek. A régészek nemrég megdöbbentek, amikor a gyorséttermekére emlékeztető, élénk színűre festett pultra bukkantak az ásatások során. Ezeket a helyiségeket a rómaiak thermopoliumnak nevezték. A pultba nagy, dolia nevű üvegeket raktak, a homlokzatot pedig csikóhalon lovagló gyönyörű tengeri nimfa díszítette. Ehhez hasonló thermopoliumból Pompeji városában eddig 89-et fedeztek fel.
A szegények és a gazdagok is itt étkeztek
A thermopolium kifejezés kifőzdét jelent, ami olyan vendéglátóhely, ahol meleg ételt lehet vásárolni. Az ókori Rómában senki nem éhezett, mert mindenkit megilletett az a fejadag, amit gabonaként kaptak meg az emberek. Ebből készíthettek maguknak kását vagy kenyeret, amit a helyi pékségekben vagy a közösségi kenyérsütő kemencékben süthettek ki.
Azokon a napokon, amikor főként a munka miatt nem volt idő a sütésre és a főzésre, a thermopolium volt a megfelelő hely az étkezésre.
Kifőzde szinte a város minden pontján volt, így senkinek nem kellett messzire mennie, hogy meleg ételhez jusson. Ezekben a thermopoliumokban nagyszerű lehetőség nyílt arra, hogy az emberek találkozzanak a barátaikkal, vagy újakkal ismerkedjenek meg, vagy akár arra is, hogy flörtöljenek, esetleg szerencsejátékot játszanak.
Érdekes módon ezekbe a thermopoliumokba főként az alsóbb társadalmi osztályokba tartozók jártak, tekintettel arra, hogy konyha híján a szegényebbek otthonában nem mindig volt lehetőség a főzésre. De arra is gyakran volt példa, hogy a szegények mellett a tehetősek is a kifőzdékben étkeztek.
Így nézett ki egy pompeji gyorsétterem
Pompeji virágzó város volt az ókorban, több központi kereskedelmi útvonal haladt át rajta, de a Sarno folyó és a tenger közelsége miatt is sokan megfordultak itt, akik sokszor étkeztek is a városban. Ezt a keresletet szolgálta ki az a 89 thermopolium, vagyis gyorsétterem, ami Kr. u. 79-ben működött Pompejiben.
Ezeknek a vendéglátóhelyeknek a sajátossága, hogy mindegyik szinte ugyanúgy nézett ki, mindegyiknek ugyanolyan volt az elrendezése.
Az üzlet általában az utcára nyílt, amit a nap végén redőnnyel zártak le. Az étterem közelében egy pultot is elhelyeztek az utcán, amely vonzotta a vásárlókat, és lehetővé tette, hogy a vendégek ételt rendeljenek anélkül, hogy be kelljen lépniük az üzletbe. A doliát általában a pultban helyezték el, és gyümölcsöt, diót, hüvelyeseket, kenyeret, süteményt, meleg ételt és bort tartalmazott. Az étteremben voltak ülőhelyek is, és a kert is alkalmas volt a vendéglátásra.
A vendéglátóhelyek falát freskók díszítették, melyek a kínált ételeket és italokat ábrázolták, de gyakran olyan életképeket is megjelenítettek, ahol a vásárlók és a felszolgálók voltak láthatók. Ezek az alkotások további betekintést engednek abba, hogy az ókorban hogyan zajlott az élet a vendéglátó egységekben.
Ezeket kínálták a pompeji thermopoliumokban
Milyen ételeket és italokat kínálnak egy thermopoliumban? Régészeti leletek, maradványok bizonyítják, hogy Pompeji gyorséttermeiben kecskét, sertést, kacsát, halat és csigát szolgáltak fel. A pultokba állított doliában a régészek zúzott babot is találtak, amivel valószínűleg a bor ízét és színét módosíthatták. Szinte mindig vörös bort szolgáltak fel, de azt melegen és hidegen is egyaránt kínálták. A forró bort fedős bronztartályokban melegítették meg, akárcsak manapság a forralt bort az európai bárokban, míg a hideg bort kancsókban szolgálták fel. Egyéb esetben a bort amforákban tárolták.
Ahogy napjainkban is, a különböző minőségű boroknak más-más ára volt. A Pompejihez közeli Herculaneumban egy thermopolium külső oldalán egy graffitit találtak a régészek, amely felsorolja a kínált borokat és a hozzájuk tartozó árakat, amelyeket ad cucumas, „korsónál” árulnak.
A Colosseum Róma építészeti csodája, hiszen szinte mindent tudott, amire egy mai, modern stadion is képes. Ismerd meg cikkünkből, hogy milyen mérnöki sajátosságok különböztetik meg más ókori építményektől, kattints ide!
Megjelent az új Dívány-könyv!
A Dívány magazin új kötetével egy igazi 20. századi kalandozásra hívunk. Tarts velünk és ismerd meg a múlt századi Magyarországot 42 emberi történeten keresztül!
Tekintsd meg az ajánlatunkat, kattints ide!
hirdetés
