Egyes idegennyelv-tanulást kutatók szerint a felnőttkori nyelvtanulás nem indul alapvetően rosszabb esélyekkel a korai idegennyelv-elsajátításnál, noha valóban, az eredmények nem ugyanolyanok kecsegtetőek. Ennek okai azonban máshol keresendők: gyermekkorban a tanulás van a fókuszban, ezt tartjuk magunkban, vagy szülői nyomásra kötelességünknek, így tetszik, nem tetszik, foglalkozunk vele, a ráfordított időnek pedig előbb-utóbb némi eredménye mutatkozik. Persze vannak egyéb tényezők is, amelyek ebben segítségünkre vannak: az artikuláció és hangképzés rugalmassága a jó kiejtés elsajátítására, gyors felfogóképesség a nyelvtani szabályokra, friss memória a szókincsfejlesztésre.
Ezek az idő múlásával valóban bemerevednek kicsit, de ahogyan a patinás bornak is megvan a maga előnye a friss újborhoz képest, úgy
a felnőtt nyelvtanulónak is van fórja a fiatalokkal szemben.
A tapasztalat, az anyanyelvi szókincs gazdagság, olvasottság, logikus gondolkodás, esetleg utazásélmények mind-mind a senior nyelvtanuló javára fordítható tényezők. Lehetnének! De az történik sok esetben, hogy fellép egy blokkoló félelem, miszerint „ez már úgysem fog menni”. Pedig negatív előítélettől mentes, gyermeki lelkesedéssel, és kellő időráfordítás mellett legalább olyan eredményeket produkálhat a vállalkozó kedvű felnőtt is. Ráadásul anyagi lehetőségei jobbak, így a szükséges eszközigény is kielégíthetőbb, beleértve a megfelelő nyelvtanár megfizetésének sanszát is. A szűk keresztmetszet ennél a korosztálynál természetesen az idő.
Munkaerőpiac és nyelvtudor-generációk
A baby boomerek, az 1946 és 1964 között születettek voltak leginkább sújtva az 1949-ben bevezetett kötelező orosz nyelvoktatás súlytalan kényszerével. Ez többnyire teljesen eredménytelen volt (tisztelet a kivételnek), de legalább sokáig tartott. Ebből a generációból kevesen büszkélkedhetnek valódi idegennyelv-tudással, és utazásaik során is gyerekeikre, most már talán unokáikra hagyatkoznak a szuvenírboltban, vagy a restaurant-ban.
Az 1960 és 1980 között született X generáció egy része még küzd a korábbiak problémájával, a késői tagok már más nehézségekkel nézhetnek szembe. A rendszerváltozás nyelvoktatási pánikjában oroszról nyugati nyelvre átképzett pedagógusok által tanított nemzedék sem lett feltétlenül egy csapásra idegennyelv-virtuóz, eléggé el nem ítélhető módon.
Az X, de még inkább az 1980 és 2000 közötti születésű
Y nemzedék tagjai már a multik világába csöppentek, ahol bizony elvárás legalább a társalgási szintű nyelvtudás.
Attól persze, hogy igény van rá, még nem biztos, hogy eleget is tudunk ennek tenni. Pedig ma egy munkavállaló 30-40%-kal kevesebb fizetési igénnyel számolhat nyelvtudás hiányában. De még ez sem jelenti azt, hogy mostanra mindenki beleadott apait-anyait, és ne lehetne eladni legalább angolul. Még így is a munkavállalók többsége nem rendelkezik nyelvvizsgával, vagy ha azzal még rendelkezik is, valódi használható tudás nincs mögötte.
Pedig a Z generáció, az első globális és digitális csapat lassan megérkezik a munkaerőpiacra, és elvileg nekik már nem lehet ezzel gondjuk.
Elvégre akkor hiábavaló lett volna a rengeteg számítógépes játék, socialmedia-használat, mozifilm és topsláger, melyekből szinte az anyatejjel szívhatták magukba az angolt.
Ezek a magyar nyelvbe beszivárgott anglicizmus gyöngyszemeivel együtt már egy fél alapfokút önmagukban kitesznek.
Na de akkor mit tehetsz érettebb korú nyelvtanulóként?
- Vesd le előítéleteidet, gátjaidat, dobd a kukába a „nekem ez már nem fog menni” attitűdöt.
- Szánj rá annyi időt, amennyit csak tudsz.
- Fogadj magántanárt, ez külső kényszer lesz, ami motiválóan fog hatni, és a komolyságot, elkötelezettséget mutathatod vele magad felé is. Ha másért nem, azért, mert a saját pénzeddel fizetsz érte.
- Kattanj rá egy bugyuta sorozatra, vagy nézd rongyosra kedvenc filmedet a kiválasztott célnyelven. Azt a filmet, amelyiknek amúgy már minden dialógusát fejből fújod, nézd először felirattal, majd ha megértetted a mondatokat, akkor anélkül. Rögzítsd ezeket a panelmondatokat, amelyek vázára más szavakat fűzve később önállóan is tudsz mondatokat alkotni.
- Hallgass zenét a választott nyelven.
- A mobilod menürendszerét váltsd át a célnyelvre (de csak amikor már megtanultad, hány lépésből lehet ezt visszacsinálni, nehogy soha többé ne tudd kioldani a képernyőzárat, mert nem érted az utasítást).
- Az olvasást mesekönyvekkel, gyerekeknek szóló képeskönyvekkel kezdd, épp csak egy-egy szó, egyszerű mondat megértésére. Ha túl nagyot akarsz elsőre ugrani, beletörik a bicskád, és a kudarcélmény távolabb repít a célodtól, mint az általános iskola tette. Lépésről lépésre haladj, de haladj!
- Próbálj magadban a célnyelven kommunikálni: a saját belső hangodat biztos megérted azon az idegen nyelven is, amit nem beszélsz, de rutint szerezhetsz gondolataid lefordításában, ami majd élesben is az idegen nyelven való megszólalás egyik kulcsa lesz.
- Neten, munkahelyen, ahol módod van rá, próbálj anyanyelvű ismerősre, barátra szert tenni, akivel ezen a nyelven értekezhetsz. Nem baj, ha hibázol! Minden kísérlet tiszteletre méltó, és az anyanyelvű hálás lesz érte. A korai fázisban szükséges a bátorság, gátlástalanság a megszólaláshoz, a félelem leküzdéséhez, egy bizonyos szinten való átbillenéshez. A szalonspicc nem véletlenül a legkiválóbb nyelvtanár.
- Ne törekedj elsőre a maximumra. Tőmondatokban gondolkozz, váltsd ki az ismeretlen szavakat egyszerű rokon értelmű szavakra. Az idegen nyelvű kommunikáció egy élesben játszott nagy activity idegen játszótársakkal, a következtetésnek, szinonimakeresésnek, színészi képességeknek, mimikának sokáig nagy szerep jut.
- Ne húzd, mint a rétest! Ha egyszer döntöttél, vesd bele magad intenzíven, és menetelj, amíg visz a lendület. Az újrakezdés nyűge és körülményessége sokat kiöl a lelkesedésből.
A sikerélmény hatalmasat lendíthet előre.
Nyári vakációra, hétvégi kikapcsolódásra vagy téli pihenésre, ha teheted, válassz célnyelvi úti célt, és ha kell, ha nem, menj be minden boltba egy kis gyakorlásért. Jót fog tenni.
Good luck! Mucha suerte! Bonne chance! Bouna fortuna! Viel Glück!
