Félmeztelenül küzdöttek egymással, és minden férfit levettek a lábukról az ókori Róma gladiátornői

GettyImages-1319270405

Az ókori Róma rettenthetetlen harcosait mindenki ismeri, azt azonban kevesen tudják, hogy nemcsak férfiak, de gyakran nők is megküzdöttek egymással az arénában, a közönség legnagyobb örömére – a női gladiátorok harciasak, függetlenek és általában kifejezetten csinosak voltak, hiszen munkaadóik jól tudták, a „sex appeal” igencsak felkelti a (férfi)közönség figyelmét.

A gladiátornők (latinul gladiatrix) jóval kevesebben voltak, mint férfi kollégáik, ezért különösen érdekes és kapós látványosságot, a játékok házigazdájának pedig extra presztízspontokat jelentett, amikor megjelentek az aréna porondján. Miként a férfi gladiátorok is igazi sztárnak számítottak Rómában, szobrok és játékfigurák készültek róluk, és különféle termékeket reklámoztak arcukkal, a női harcosokat is hasonló rajongás övezte, tömegestül kapták a szerelmes ajánlatokat a közönség elbűvölt tagjaitól.

Lázadsz apád akarata ellen? Állj be gladiátornak!

A gladiátorokkal kapcsolatos egyik leggyakoribb tévhit, hogy mindnyájan rabszolgák voltak, akiket akaratuk ellenére kényszerítettek harcra – a női harcosokra ez még kevésbé volt igaz, mint a férfiakra, sőt, egy részük tekintélyes római polgárcsalád sarja volt, és azért választotta ezt a hivatást, mert így önállóságot élvezhetett és karriert csinálhatott. A római társadalomban erősen patriarchális berendezkedés dívott, a nők szerepét többnyire az otthoni teendők ellátására és a gyereknevelésre korlátozták, nyilvánosan még csak nem is szerepelhettek, érdekeiket férjük képviselte: ha egy nő szerette volna elkerülni ezt a csapdát, kevés karrierlehetőség közül válogatott, melyek egyike a gladiátorság volt.

Gladiátornők harca egy Törökországban talált márvány domborművön
Gladiátornők harca egy Törökországban talált márvány domborművönUniversal History Archive/Universal Images Group/Getty Images

Előfordult, hogy vagyonos patríciusfamíliák lányai apjuk és családjuk akaratával dacolva, a szándékos botránykeltés miatt döntöttek úgy, házasság helyett az aréna világában próbálják ki magukat, ami gyakran megvetés és nevetség tárgyává tette a szerencsétlen családfőt társadalmi osztálya körében. Nem véletlen, hogy Kr. u. 11-ben a senatus törvényben tiltotta meg szabad római polgárcsaládból származó, 20 év alatti nők számára a gladiátorságot, a rendelkezésre azonban a többség fittyet hányt, és a gladiátori hivatás még évszázadokig vonzó pálya maradt a renitens patríciuslányok számára.

Az előkelő származás egyéb téren is hasznosnak bizonyult, a vagyonos családok lányai például megengedhették maguknak, hogy profi felkészítést kapjanak – mivel a gladiátoriskolák kizárólag férfi harcosjelölteket fogadtak, a nők többsége visszavonult gladiátorokat fogadott fel jó pénzért, akik magánúton edzették őket, és megtanították nekik a mesterség fortélyait. A szakma olykor generációkon keresztül öröklődött, előfordult, hogy a nyugdíjba vonult gladiátorok saját lányaikat (vagy fiaikat) képezték ki, akik folytatták apjuk hivatását.

Beindították a férfiak fantáziáját az aréna amazonjai

A tény, hogy a gladiátor hölgyek merőben szembementek a nőket illető társadalmi normákkal, csak még vonzóbbá tették őket a közönség számára: a római törvények szerint nők még csak nem is érinthettek fegyvert, az arénában ellenben a férfiakéhoz hasonló fegyverzettel bíró hölgyek léptek színre, akik izmosak, kisportoltak, vagányak és vakmerőek voltak, nem úgy, mint a csendes visszahúzódásra kényszerített házas asszonyok többsége. A férfiak szexuális fantáziáját még jobban beindította, hogy a gladiátornők ágyékkötőben, fedetlen felsőtesttel és mellekkel küzdöttek – erre a hivatásos magyarázat szerint azért volt szükség, hogy mindenki jól lássa, a női nemhez tartoznak.

Női gladiátorok klasszikus „öltözetükben” Twitter/@Adrienne Mayor
Női gladiátorok klasszikus „öltözetükben” Twitter/@Adrienne Mayor

A gladiátornők nem csak ruházatukban voltak „szerények”, kevesebb páncélt és fegyvert is viseltek, mint férfi társaik: általában a támadó karjukat és védekező lábukat burkolták páncélba, nagy méretű, szögletes pajzzsal és széles, rövid pengéjű karddal küzdöttek. A nők leggyakrabban egymással harcoltak az arénában, de néha előfordult, hogy törpékkel vagy vadállatokkal kellett megküzdeniük; átlagos termetű férfi gladiátorokkal nem kerültek szembe, ugyanakkor előfordult, hogy női és férfi harcosok egyszerre léptek porondra, amit utóbbiak gyakran megalázónak éreztek magukra nézve.

Szintén népszerű tévhit, miszerint a gladiátorok legtöbbször életre-halálra küzdöttek egymással: a harcok többségét mindkét fél túlélte, az ellenkezője már csak azért is problémás lett volna, mert a gladiátorok „menedzserei” így rengeteg befektetett pénzt, energiát és időt veszítettek volna, bejáratott és népszerű harcosaik helyett pedig újakat kellett volna keresniük és felfuttatniuk.

Senkit sem érdekelt a tiltás

Gladiátornő szobra
Gladiátornő szobraresearchgate.net

A női gladiátorküzdelmek az 1. században váltak igazán népszerűvé, Néró császár például Kr. u. 59-ben nagyszabású gladiatrixviadallal ünnepelte meg befolyásos, az uralkodóval egyesek szerint intim viszonyt ápoló édesanyja, Agrippina meggyilkoltatását, 7 évvel később pedig a Rómába látogató I. Tiridatész örmény királyt nyűgözte le egy műsorral, melyben etiópiai nők harcoltak egymás ellen. A nagy Colosseum Titus császár által celebrált megnyitóünnepségén, 81-ben korábban sohasem látott méretű gladiátorshow szórakoztatta a megjelenteket, melynek során számos női harcos bemutatta tudását; egyikük még egy oroszlánt is megölt az arénában, hatalmas ujjongást és ámulatot kiváltva a nézőkből.

A Titus örökébe lépő Domitianus még elődjénél is jobban kedvelte az amazonharcokat, egy évszázaddal később, 200-ban azonban Septimus Severus császár betiltotta a női gladiátorok szereplését, ugyanis szerinte a nők tisztességét sérti, ahogyan a tömeg fütyüli, gúnyolja az arénában harcoló hölgyeket. Egy másik magyarázat szerint a császár inkább attól tartott, hogy a sportos, edzett gladiátornők esetleg indulni akarnak a Hellászban rendezett olümpiai játékokon, ami megsértené a játékok szent szabályait, és rossz fényt vetne a görögök felett uralkodó, azonban számukra többnyire önállóságot biztosító Rómára.

Severus rendelkezése hasonlóképpen kudarcba fulladt, mint a korábbi tiltó intézkedések, a gladiátornők pedig egészen az 5. századig űzték mesterségüket, amikor a gladiátorküzdelmeknek leáldozott, részben a kereszténység széles körű elterjedése és államvallássá válása (a krisztusi tanokkal összeegyeztethetetlennek bizonyultak a pogánysághoz kapcsolódó véres cirkuszi szórakozások), részben pedig a Nyugatrómai Birodalom pénzügyi hanyatlása, végül teljes bukása miatt.

Három szakácskönyv ingyenes szállítással!


Mentes Anyu szakácskönyveit azoknak ajánljuk, akik egészségük érdekében vagy meggyőződésből különleges étrendet követnek, de azoknak is, akik csak inspirációt, új ízeket keresnek.

MOST INGYENES HÁZHOZSZÁLLÍTÁSSAL!

Tekintsd meg ajánlatunkat,  kattints ide!

hirdetés

Oszd meg másokkal is!
Mustra