Bizarr kutatás: a nő, aki szexuálisan kielégítette a NASA drog- és szexfüggő kísérleti delfinjét

Az őrültnek hangzó terv ötlete dr. John Lilly idegtudós-pszichoanalitikus fejéből pattant ki, aki 1961-ben publikálta inkább sci-filmnek, mintsem komoly tudományos munkának beillő A delfinek elméje című tanulmányát: a szakember úgy vélte, a delfinek intelligenciája mesterséges úton, elsősorban lizergsav-dietilamid, vagyis LSD és más tudatmódosító anyagok segítségével olyan szintre fejleszthető, hogy képesek lehetnek értelmes kommunikációra az emberekkel. Az űrkutatási hivatal illetékesei úgy látták, Lilly kísérletei segíthetnek a földönkívüliekkel történő esetleges jövőbeli kapcsolatfelvétel során, ezért anyagi támogatást biztosítottak számára a bizarrnak tűnő ötlet megvalósításához.

Angolul tanították a tengeri emlősöket

A tudós egy, az Amerikai Virgin-szigetekhez tartozó St. Thomas szigetén működő tengerparti laboratóriumban kezdte meg a munkát, azzal az eltökélt céllal, hogy az említett pszichedelikus drog és folyamatos okítás, nyelvleckék segítségével megtanítja három fogva tartott delfin alanyát, Pamelát, Sissyt és Petert érthetően angolul beszélni. A projekthez segítsége is akadt egy 21 éves nő, Margaret Lovatt személyében, akit gyerekkorától kezdve elbűvöltek a tengeri élőlények, ezért, amikor sógorától megtudta, hogy a szigeten titkos delfinlaboratórium működik, lelkesen felajánlotta önkéntes munkáját a kutatóknak.

Margaretre hárult a feladat, hogy intenzív angol nyelvleckéket tartson a delfineknek: gyakran kora reggeltől késő estig velük maradt, igyekezete azonban teljesen eredménytelennek bizonyult, ezért meggyőzte Lillyt, létesítsenek egy önálló, vízzel feltöltött lakrészt a laboratóriumon belül, hogy a nap 24 óráját az állatokkal tölthesse, haza se kelljen mennie. A kutatók kieszeltek egy tízhetes programot, melynek során az egyetlen hím delfin, Peter heti hat napot Margarettel tölt az akvárium-lakosztályban, egy napra pedig visszakerül nőstény társai közé: az előbbi időperiódust az állat és emberi barátja folyamatos játékkal, tanulással töltik, sőt, még együtt is alszanak.

Szex, drog és delfinek

A szoros összezártság szintén hasztalannak bizonyult Peter intellektuális fejlődésének szempontjából, mire Lilly – Margaret heves tiltakozása ellenére – folyamatosan emelni kezdte a delfinbe fecskendezett LSD mennyiségét: a szer ugyan nem bírta szóra az állatot, bizonyos természetes ösztöneit a kelleténél jobban felcsigázta. Az éppen ivarérett korba lépő delfinen heves szexuális felajzottság lett úrrá, melyet – fajtársai hiányában – a vele szoros kapcsolatban lévő Margaret segítségével próbált csillapítani: gyakran a nő lábához és lábfejéhez dörgölőzött, gyengéden rágcsálni kezdte az említett testrészeket, és a nemi szervét mutogatta emberi társának.

A továbbra is naiv és a kísérlet sikerében töretlenül hívő lány kezdetben átvitte Petert a két nőstény delfin medencéjébe, amikor az állatra rátört a „kangörcs”, egy idő után azonban annyira gyakoriak és az oktatást akadályozók lett a hasonló esetek, hogy úgy döntött, saját maga elégíti ki kézzel uszonyos rajongóját. Később úgy nyilatkozott, bár igazán szerette Petert mint közeli barátot és társat, egyáltalán nem érzett szerelmet vagy szexuális vágyat az állat iránt, az „együttléteket” inkább a szükség motiválta.

A döbbenetes „románc” híre azonban méretes botrányt robbantott ki, miközben az egyre elkeseredettebbé váló Lillyt már nem is igazán érdekelte, hogy a delfinek valaha megszólalnak-e angolul, inkább az LSD irányában mutatott egyre nagyobb megszállottságot. A folyamatos botrányok hatására háromévi „munka” után, 1966-ban a NASA minden anyagi támogatást megvont a projekttől, jó hírnevének megőrzése érdekében pedig tagadták, hogy közvetlenül tudomásuk és bármi közük lett volna a tengeri laborban lefolyt horrorisztikus dolgokhoz. A minden tudományos hitelességét elvesztő projektvezető azonban még ekkor sem adta fel: kirúgta alkalmazottjait – köztük Margaretet –, a kísérleti alanyokat pedig egy miami delfináriumba szállíttatta, ahol sokkal szűkösebb körülmények között próbálta folytatni a kutatást.

Belehalt a magányba a meggyötört delfin

Néhány héttel később Margaret telefonhívást kapott Lillytől, aki közölte vele, hogy Peter nem bírta elviselni a magányt, „szerelmi bánatában” inkább öngyilkos lett. A delfinek depressziós állapotban, súlyos érzelmi válság esetén, az emberhez hasonlóan, valóban képesek szándékosan véget vetni saját életüknek – tudatosan visszatartják a lélegzetüket, míg végül megfulladnak – egyesek azonban úgy vélik, a súlyos próbatételeknek alávetett állat fulladásos halálát a jelentős mennyiségű LSD okozta tüdőleállás váltotta ki.

A szégyenteljes, súlyos állatkínzással járó kísérlet szerencsére ezen a ponton véget ért, a történetet pedig hamar elfeledték, hiszen számos egyéb, valóban fontos tudományos kutatás – többek között a világűr meghódítására tett kísérletek – ejtette ámulatba a nyilvánosságot ebben az időszakban. Az LSD-t két évvel később, 1968 októberében nyilvánították illegálissá az Egyesült Államokban.