mit szabad csinálni sábátkor

A teremtés ünnepe: a sábát

A Tórában leíratott a teremtés története, mely hat nap alatt zajlott, majd a hetediken a Teremtő megpihent. Innen datálódik a parancsolat, hogy az ő mintájára az emberek is pihenjenek meg a hét hetedik napján, ami a vasárnappal kezdődő héten a péntek estével induló szombat, azaz a sábát.

Hangolódás az ünnepre

A Zsidongó könyvsorozat írója, a tizenéves fiatalok BBYO-közösségének építésében, gyermekek zsidó hagyományokra nevelésében, és nagy sikerű ifjúsági táborok szervezésében élen járó rebecen, a budapesti Frankel Leó utcai zsinagóga rabbijának felesége, Verő Bán Linda a Dívány olvasóinak elmesélte, hogy a sábát minden héten péntek este kezdődik, legalább két gyertya meggyújtásával.

A családok zsinagógába mennek, közös éneklős, rövid együttléttel üdvözlik a szombatot, ami után a családok hazatérve otthonaikba áldást mondanak a sábáti kalácsra és a borra, sőt van, aki minden gyermekére is, még ha csak egy-egy mondatban is. Ezekkel a rövid, de annál jelentőségteljesebb és értékesebb momentumokkal és a sábáti vacsorával veszi kezdetét a hétvége, amely családi körben, gyakran barátokkal kiegészülve, igazi megálló a hétköznapok rohanásából és ráhangolódás az ünnepre.

„Mindenki máshogy csinálja…”

A rebecentől azt is megtudtuk: „a Földön élő mintegy 14 millió zsidó millió különbözőféle felfogással él saját vallási elköteleződését és nézeteit illetően, ahogy a vallási vezetők között is igen eltérő felfogásúak lehetnek az ultraortodoxoktól kezdve a reformrabbikig.

mely a Tórában leírt 39 ősmunkától való tiltásból lett levezetve. A jeruzsálemi szentély környékén lakó, főleg mezőgazdasági munkákból élő emberek számára a Tóra kijelölte azt a 39, jellemzően nehéz, fizikai tevékenységet, amelyektől a pihenés idejére távol akarta tartani az embereket. Ezek közé tartozott az aratás, a vágás, a varrás és a tűzgyújtás és az azzal járó megterhelő mellékes tennivalók is. Ebből képeződtek le aztán az idők során azok a szabályok, amik olyan eszközökre, jelenségekre is vonatkoznak, amelyek akkor még nem is léteztek.”

Egy szigorúan „szombattartó” …

• nem kapcsolja fel a villanyt, a tűzgyújtás tilalmának továbbfejlesztéseképpen,
• nem nyom meg semmilyen kapcsolót,
• nem nyom meg csengőt sem, vagy gombot, például egy liftben,
• nem kapcsolja be a telefont, elektronikához egyáltalán nem nyúl,
• nem ül autóba,
• pénzzel sem bánik aznap,
• nem vásárol,
• nem cipekedik…

De akkor hogyan?

– merül fel a kérdés, hiszen a 21. századi urbánus környezetben nehéz elképzelni, hogy télen a 4 órai sötétség beköszöntével hogyan telik így az ünnep utolsó pár órája, de mint Verő Bán Lindától megtudtuk, ma már ezekre találtak megoldást a szigorú szombattartók is, hogy ne kelljen a sötétben, csendben ülni otthon.

Hát így:

„Létezik, például egy készülék, amit sábátórának neveznek, és nagyon sokan használnak, anélkül, hogy tudnák, mi is az, s honnan indult. Ez tulajdonképpen nem más, mint egy konnektorba dugott időzítő kapcsoló, amibe be lehet táplálni, hogy a lakásban a lámpák mikor kapcsolódjanak maguktól be és ki.

„Az sem véletlen – folytatja a rebecen –, hogy a sólet az egyik legtipikusabb étel sábátkor. Ez ugyanis egy olyan étel, amit felhelyeznek a tűzre már jó előre, és akár egész nap rotyoghat, attól csak finomabb lesz. Aki nem így jár el, az előző nap megfőzött ételt egy melegen tartóra helyezi rá, amit nem kell be- és kikapcsolni, mégis meleg marad az étel, és fogyasztásra kész anélkül, hogy szombaton főzni vagy melegíteni kellene. Ilyenkor ugyanis Tóra-olvasó istentiszteletre újra összegyűlik a közösség a zsinagógában, de ekkor már egy hosszabb és komolyabb szertartásra.”

Az ünnep levezetése

„A szertartás után hazamennek a családok, megebédelnek, pihennek, sétálnak és szombat este a Havdala rövid rituáléja mellett elbúcsúztatják a szombatot” – meséli a rabbi felesége. „A gyakran egy korty borral, gyertyafénnyel, illatokkal és énekléssel fűszerezett, minél több érzékszervre ható, rövid szertartás az élet monotonitását megtörő szombat méltó lezárása.”