18

Csak felnőtteknek

A következő oldal tartalma a kiskorúakra káros lehet. Ha korlátozná a korhatáros tartalmak elérését a gépén, használjon szűrőprogramot!

Az oldal tartalma az Mttv. által rögzített besorolás szerinti V. vagy VI. kategóriába tartozik.

A 17. század rocksztárja volt a biszexuális, párbajhős opera-énekesnő, Julie d'Aubigny

GettyImages-639615793

Julie d’Aubigny, ismertebb nevén Mademoiselle de Maupin a párizsi opera legnépszerűbb énekesnőjének és a korszak botrányhősének számított a 17–18. század fordulóján, aki rövid élete során rocksztárokhoz méltó életet élt: párbajhősként és kalandorként lett hírhedt, és férfiakkal és nőkkel egyaránt szerelmi viszonyba bonyolódott, egy alkalommal még halálra is ítélték.

Kamaszként lett egy gróf szeretője

Az 1670–1673 körül, Párizs környékén született kalandos életű opera-énekesnő édesapjának, Gaston d’Aubignynek köszönhette mind vakmerő és kicsapongásokat kedvelő természetét, mind vívó- és zenei tehetségét: az apa, aki Louis de Lorraine, Armagnac grófja, XIV. Lajos király főlovászmesterének személyi titkáraként dolgozott, bevezette lányát a versailles-i udvari életbe, és elintézte, hogy a kis Julie-t legjobb tanárok vezessék be az olvasás, a tánc és a tudományok rejtelmeibe.

Mademoiselle de Maupin, a párizsi opera csillaga 1700 körül
Mademoiselle de Maupin, a párizsi opera csillaga 1700 körülWikimedia Commons

Gaston mindemellett kiváló vívó hírében állt és a versailles-i udvaroncokat is ő tanította a kardforgatás mesterségére; beavatta lányát a vívás rejtelmeibe, Julie pedig kiváló tanítványnak bizonyult, 12 éves korában – álruhában – a fiúkkal együtt gyakorolhatott, és alaposan leiskolázta őket. Vívóképességeit későbbi életében számtalan alkalommal kamatoztathatta. A kamasszá cseperedő, feltűnően csinos, intelligens és igazán tűzrőlpattant lány felkeltette apja munkaadója, Armagnac grófjának érdeklődését, aki szerelmi viszonyt kezdett a mindössze 14 éves lánnyal, majd később Párizs belvárosába költöztette, hogy szeretője lehetőleg minél távolabb legyen a feleségétől.

Hamar a törvény rossz oldalára került

Felnőtt szeretője alaposan elrendezte Julie sorsát: 17 éves korában megházasította a lányt egy Maupin nevű, hivatalnokként dolgozó nemesemberrel, aki munkája miatt gyakran hosszabb időszakokat vidéken töltött, így Armagnac kedvére foglalatoskodhatott szerelmével. A grófi szeretői életmód azonban nem elégítette ki a szókimondó, heves természettel megáldott Julie kalandvágyát, hősünk szerelmi viszonyba bonyolódott egy hírhedt félvilági kardforgató mesterrel, bizonyos Sérannes-nal.

A pár hamarosan bajba keveredett, Sérannes ugyanis megölte ellenfelét egy illegális kardpárbajban – egyes források szerint szerelmi rivalizálás, Julie szíve volt a vita oka –, a rendőrség pedig körözést adott ki ellene, ezért kénytelenek voltak elmenekülni a fővárosból, és Marseille-ben letelepedni. Új lakhelyén a pár mutatványosként kereste a kenyerét, vívószámokkal szórakoztatták a közönséget – Julie férfiruhában adta elő a produkcióit, csupán a kalapja alól legördülő hosszú haja árulta el a valódi nemét. A közönség gyakran megrökönyödött, nem akarta elhinni, hogy egy nő ennyire kiváló vívó lehet, az anekdota szerint egy alkalommal Julie ledobta magáról a kabátját és megmutatta bájait a kételkedőknek, megkérdőjelezhetetlenül bizonyítva számukra nemi hovatartozását.

Felgyújtott apácahulla segítségével szökött meg a zárdából

Jean-Jules-Antoine Lecomte du Nouÿ: Mademoiselle de Maupin (1902)
Jean-Jules-Antoine Lecomte du Nouÿ: Mademoiselle de Maupin (1902)Wikimedia Commons

Időközben kiderült, hogy Julie nemcsak a kardforgatáshoz, de az énekléshez is kiválóan ért – a műsorok közben olykor dalra fakadt a közönség szórakoztatására –, így felvették a helyi zeneakadémiára és a marseille-i opera színpadán is kipróbálhatta magát. Az újdonsült énekesnő nem sokkal később viszonyt kezdett egy fiatal nővel, Céciliával, aki a színpadon pillantotta meg őt: az istentelennek titulált leszbikus románcot természetesen nem nézték jó szemmel a lány szülei, akik gyorsan kolostorba dugták gyermeküket, Julie-t azonban még ez sem riasztotta vissza.

Önként jelentkezett nővérnek a kolostorba, így újra szerelme közelében lehetett, és közösen kieszeltek egy vakmerő tervet: ellopták egy halott apáca tetemét, bedugták Cécilia ágyába, majd felgyújtották a szobát, úgy téve, mintha a lány veszett volna oda a tűzbe. Az apácák azonban hamar rájöttek a turpisságra, így Julie-nak ismét bujkálnia kellett a törvény elől – mialatt a feje felett halálbüntetés terhe lógott, inkognitóban éneklésből és kardbemutatókból tartotta fenn magát, és egy alkoholista színész szeretője volt, aki azt jósolta, néhány éven belül a párizsi opera sztárja válik a csinos, tehetséges szökevényből.

Egy fogadóban Julie kardpárbajba keveredett néhány férfival, köztük egy dragonyosezred kapitányával, d’Albert gróffal, akit a vállán alaposan megsebesített, majd, megbánva tettét, önként ápolásába vette a férfit. A lábadozás alatt Julie és ápoltja között szenvedélyes szerelem bontakozott ki, kettejük sorsa később többször is keresztezte egymást, és éveken keresztül szoros kapcsolatot tartottak fent.

15 éven át volt a párizsi opera állócsillaga

Julie végül meggyőzte korábbi szeretőjét, Armagnac grófot, hogy befolyásával eszközöljön ki királyi amnesztiát a részére; a gróf sikerrel járt, XIV. Lajos hivatalosan megbocsátott hősünknek, a halálos ítéletet törölték, így Julie visszatérhetett Párizsba. Ezúttal sem tétlenkedett, ismét új szeretőre tett szert egy operaénekes, Gabriel-Vincent Thévenard személyében, aki beajánlotta őt a párizsi operába, ahol elsőre elutasították jelentkezését, második meghallgatásán mégis meggyőzte az intézmény döntnökeit, és szerződtették a társulatba.

Mademoiselle de Maupin – aki így, férjezett nevén lépett színpadra és vált híressé – 1690-ben mutatkozott be a főváros operaházának színpadán, Pallasz Athéné szerepében: az elbeszélések szerint nem csupán csodálatos hangjával, de gyönyörű külsejével és hosszú, leomló hajával is elkápráztatta a közönséget és egy csapásra sztárrá vált. A következő 15 évben (kisebb-nagyobb megszakításokkal) az operaház összes előadásában szerepelt, heti négy este láthatták őt a nézők, legalább 30 különböző szerepet játszott el.

Mademoiselle de Maupin két férfit győz le egyszerre párbajban (19. századi illusztráció)
Mademoiselle de Maupin két férfit győz le egyszerre párbajban (19. századi illusztráció)Gwengoat / Getty Images Hungary

Botrányt okozott a királyi bálon

Gyakran szerepelt férfiruhában, férfiszerepeket játszva a színpadon és – kellően megbotránkoztatva a konzervatívabb polgárokat – a magánéletben is szívesen járt nadrágban és férfiingben, kabátban. Zűrös természete másodszorra is majdnem a vesztét okozta, amikor az 1700-as évek elején férfiruhában jelent meg a Palais Royalban tartott királyi bálon, ahol három potenciális kérője is várt rá: Julie, akinek semmi kedve nem volt velük szórakozni, a három férfi szeme láttára megcsókolt egy nőt, ami úgy felbőszítette amazokat, hogy azonnal párbajra hívták ki. Hősünk természetesen elfogadta a kihívást, és mindhárom urat le is győzte, majd visszament a bálba, mintha mi sem történt volna.

A párbajtilalom miatt Julie-nak ismét menekülnie kellett a törvény elől, ezúttal az országot is elhagyta, egy évre Brüsszelbe költözött, ahol II. Miksa Emánuel bajor választófejedelemmel szűrte össze a levet, a férfi azonban idővel ráunt kedvesére, és 40 ezer frankért cserébe kérte tőle a szakítást. Julie állítólag annyira felháborodott az ajánlaton, hogy Miksa képébe vágta az aranyakkal teli zsákot, majd elhagyta Brüsszelt; egy rövid madridi kitérő után visszatért Párizsba, ahol időközben a Napkirály megenyhült, és megkegyelmezett a párbajozó szépségnek.

Élete végén tényleg zárdába vonult

Julie ott folytatta operaénekesi karrierjét, ahol egy évvel korábban abbahagyta, sőt, még Versailles-ban is fellépett, miközben továbbra is szívesen bonyolódott hosszabb-rövidebb viszonyokba különböző férfiakkal és nőkkel. Legszenvedélyesebb szerelmét egy bizonyos Florensac márkinéval élte meg, akit Saint-Simon herceg korának legszebb nőjeként emlegetett, a hölgy azonban 1705-ben váratlanul meghalt. Szerelme elvesztése olyan súlyos lelki sebeket okozott Julie-nek, hogy bánatában otthagyta az operát, eltűnt a nyilvánosság elől és – ezúttal ténylegesen – kolostorba vonult.

A zárdában a korábban forróvérű, kalandvágyó hölgyből csendes, aszketikus teremtés vált, aki vagyonából kápolnát építtetett és emberbaráti alapítványokat hozott létre; sokáig azonban nem folytathatta az apácaéletet, két évvel később, 1707-ben követte szerelmét a halálba. Halála okáról semmilyen információval nem rendelkezünk, miként pontos életkorát sem ismerjük: kb. 33–37 éves lehetett, amikor sírba szállt.

Megjelent az új Dívány-könyv!

A Dívány magazin új kötetével egy igazi 20. századi kalandozásra hívunk. Tarts velünk és ismerd meg a múlt századi Magyarországot 42 emberi történeten keresztül!

Tekintsd meg az ajánlatunkat, kattints ide!

hirdetés

Oszd meg másokkal is!
Mustra