A texasi Forth Worthben született Larry Martin Hagman édesanyjától, Mary Martintól örökölte tehetségét, aki sikeres Broadway-színésznő volt, egy időben pedig a filmezéssel is megpróbálkozott. Akkoriban bevett szokás volt, hogy a fiatal fiúk szerepére nőket választottak, ennek köszönhető, hogy legismertebb színpadi szerepe Pán Péter figurája volt az azonos című musicalben. Sok évtizeddel később, amikor a Dallas Miss Ellie-je, Barbara Bel Geddes egészségproblémái miatt egy évadra otthagyta a sorozatot, Hagman lobbizott a producereknél, hogy édesanyját szerződtessék a helyére, de végül nem sikerült meggyőznie őket.
Űrhajósként lett ismert és olajbáróként világhírű
Larry még gyerek volt, amikor szülei elváltak, és sok időt töltött a nagymamájával Kaliforniában, miközben édesanyja New Yorkban bontogatta színésznői szárnyait. Ő maga kerületi ügyész édesapja nyomdokaiba lépve eredetileg a jogászi hivatás iránt érdeklődött, idővel azonban magával ragadta a színészi pálya varázsa. 1952-től négy éven át Angliában szolgált a légierő kötelékében, közben katonatársait szórakoztatta, leszerelése után pedig főként színházban, illetve az akkor még gyerekcipőben járó televízióban kapott munkát.
Első nagyobb kiugrására 1964-ig kellett várnia, amikor mellékszerepet kapott a Bombabiztos című hidegháborús thrillerben. Ebben az amerikai elnök (Henry Fonda) tolmácsát alakította, a következő évben megkapta a Jeannie, a háziszellem című vígjátéksorozat férfi főszerepét, és ennek köszönhetően végre utolérte őt a hírnév. Az öt évadon át futott népszerű sitcom hőseként (amit a 2000-es években a Viasat csatorna jóvoltából a magyar nézők is láthattak) egy űrhajóst játszott, aki egy lakatlan szigeten mágikus üvegpalackra bukkan, amelyből csodák csodájára egy csinos, szőke dzsinn (Barbara Eden) huppan elő, és ajánlja fel szolgálatait újdonsült gazdájának.
Hagman középiskolás kora óta rendszeresen italozott, és ugyan állítólag sohasem itta magát részegre, csupán addig, hogy „jól érezze magát”, évtizedeken keresztül az alkohol rabságában élt, ami gyakran megnehezítette a vele való munkát. A Jeannie forgatásán összeveszett Gene Nelson rendezővel, ugyanis kifogásolta, hogy amikor a címszereplő eltüntet valakit, az illető nyom nélkül távozik a jelenetből, és sohasem tudjuk meg, hová lett. Az összetűzésből végül a színész került ki győztesen, Nelson hamarosan (szerencsére nem nyom nélkül) távozott a sorozatból. Egy ízben felajánlották Hagmannek, hogy felviszik helikopterrel a forgatás helyszíne, a Columbia Stúdió fölé, hadd tekintse meg az épületegyüttest madártávlatból. A valószínűleg kissé ittas színész örömmel vette az ajánlatot, majd kihasználva a helyzetet a helikopter ablakából levizelte az alant elterülő stúdiót.
Nehéz természete ellenére Hagman és felesége, a svéd származású divattervező, Maj Axelsson 58 éven át kitartottak egymás mellett, és a színész tulajdonképpen a világhírt is neki köszönheti: hosszú évek mellőzése után 1977-ben egyszerre két forgatókönyvvel keresték meg, az egyik egy kosárlabdaedzőről szóló vígjátéksorozat volt, a másik a Dallas névre keresztelt ambiciózus szappanopera. Hagman maga olvasta el az előbbi könyvet, míg a másikat odaadta a feleségének, aki átolvasva azt, lelkesen rohant oda hitveséhez: „Ez a figura te vagy! Ezt vállald el!” A jótanács bejött: míg a kosárlabdaedzős széria néhány epizód után befuccsolt, a Dallasból – jelentős részben az ördögi(en karizmatikus) Jockey figurájának köszönhetően – minden idők egyik legnagyobb televíziós sikere vált, amely tizenhárom éven át volt műsoron.
Dallasbeli karaktere annyira összeforrott Hagman személyével, hogy sokan azt gondolják, a színész a valóságban is vérbeli texasi konzervatív volt, holott a lehető legtávolabb állt ettől: egész életében szabad szellemű hippinek tartotta magát, az ital mellett marihuánát is szívesen fogyasztott, és az LSD-t is kipróbálta (előbbit Jack Nicholson, utóbbit a countryzenész David Crosby ajánlására). Bár a ’80-as években sorozatbeli karakterét megirigyelve vett néhány olajrészvényt, elkötelezett környezetvédő volt, és gyakran felszólalt a megújuló energiaforrások használata mellett, a 2000-es években pedig nyíltan bírálta George W. Bush elnök politikáját és az iraki háborút.
Román csapatnak szurkolt, de ismerte a magyar királyokat
Az évtizedeken át tartó alkoholizmus következményeként 1995-ben májátültetésen esett át, ezt követően lelkes támogatója lett a szervátültetést segítő szervezeteknek, 2002-ben Magyarországon is meglátogatta a Hungarotransplant központját. Nem ez volt az első, és nem is a leghíresebb budapesti látogatása: 1993-ban, Dömsödi Gábor producer kitartó munkájának köszönhetően a Friderikusz Show vendégeként láthatta őt a magyar közönség. Amikor Dömsödi fülébe jutott, hogy Hagman Csehországban tartózkodik és szeretne hazánkba is átruccanni, megfigyeltette a hoteleket, szállodákat, vasútállomásokat, végül a sztár nyomára bukkant, aki – látva, hogy mekkora kultusz övezi a Dallast idehaza – készségesen vállalta a felkérést.
A producerek kérésére még egy rövid reklámfilmet is elvállalt, amelyben a MOL legújabb benzinmárkáját népszerűsíti Jockey ikonikus kalapjában, egy limuzin mellett állva. A reklámért – melyet ad hoc módon hoztak össze és egy óra alatt forgattak le – Hagman eredetileg nem kért gázsit, végül a producerek hárommillió forintos honoráriumban állapodtak meg vele, amely idehaza nagy összegnek tűnt, az amerikai sorozatsztár számára azonban igencsak potom fizetésnek számított.
Nem csak Magyarország, Románia is érdekes élménnyel gazdagította az amerikai színészt: miután egyszer a román fővárosban megtekintett egy Steaua Bukarest–West Ham United-futballmeccset, a román csapat elkötelezett szurkolója és támogatója vált belőle. Kifejezetten érdekelte továbbá az európai történelem, több Árpád-házi királyt is fel tudott sorolni fejből.
Érdekes szokása volt, hogy a rajongóktól, ha autogramot kértek tőle, cserébe azt kérte, énekeljenek egy dalt, hogy ő is kapjon valamit viszonzásul, egy időben pedig saját (természetesen csak játék) százdolláros bankót nyomatott, amelyen Benjamin Franklin helyett Jockey Ewing portréja látható, és ezt ajándékozta oda a rajongóknak.
A Dallast követő években Hagman több filmben és sorozatban is kapott kisebb-nagyobb szerepeket, ikonikus szerepére utalva például dörzsölt üzletembert játszott Oliver Stone Nixon-filmjében, de felbukkant a Kés/alatt és a Született feleségek epizódjaiban is, illetve hangját kölcsönözte A Simpson család egyik epizódjához, annak dacára, hogy a sorozat alkotói korábban gúnyt űztek belőle: amikor Homer vesetranszplantációra vár, közlik vele, hogy Hagman vásárolta fel az átültetendő szervet. Jockey figuráját a ’90-es években két tévéfilmben, majd 2012-től haláláig a rövid életű Dallas folytatás-sorozatban is újra eljátszotta.
Larry Hagman egy dallasi kórházban hunyt el 2012. november 23-án daganatos betegség, akut mieloid leukémia következményeként. Halála után rengeteg színésztársa, korábbi kollégája emlékezett meg róla szeretettel, 2014-ben pedig szülővárosa szoborral tisztelgett a tévés legenda előtt.
