kutya szeparációs szorongás

Panyi Zita kutyaviselkedés-terapeuta, terápiáskutya-kiképző és állatorvosi asszisztens. Missziója, hogy hozzásegítse a kutyusokat a kiegyensúlyozott, egészséges és kellemes élményekben gazdag élethez, harmóniában a gazdikkal. Munkája során számos szeparációs szorongással küzdő ebbel volt már dolga – most tippeket ad, mit tegyünk, ha kedvencünk az említett állapotba kerül, illetve hogyan előzzük meg a bajt.

„Szeparációs szorongás bekövetkezhet (és elmúlhat) a gazditól való elválást követő rövid időintervallumon belül – magyarázza –, de tarthat órákon keresztül is, kevésbé intenzíven vagy nagyon intenzíven. Mindez embereknél is megfigyelhető, például amikor a gyereket először hagyják otthon egyedül, vagy a társaival az óvodában. A kutyáknál szeparációs szorongás tünetei lehet a nyüszítés, a vonyító, monoton hangadás, a farokkergetés, faroktő-csont és a láb rágása, ürítés és rombolás. Mindez nagyon igénybe veszi a kutya szív- és érrendszerét, idegrendszerét. Ha ez az állapot tartósan fennáll, a kutyus egyre gyengébb lesz idegileg, ami még fokozottabb szorongáshoz vezet, vagyis egyfajta negatív spirálba kerül."

A viselkedési zavar oka lehet például az, hogy a kutyus nincs kellően lefárasztva napközben, vagy hogy nincs hozzászokva az egyedülléthez, esetleg hogy a gazda alapvetően ideges típus (a kutya ugyanis a gazdája stresszhormon-szintjéhez igazítja a sajátját), vagy ha ő akarja a gazdit irányítani, mert azt gondolja, a lakás négy falán kívül a gazdi képtelen egyedül vigyázni magára. Azaz nincs kialakítva kettejük között stabil hierarchikus és kapcsolódási rend Utóbbi esetben a kutyus folyamatosan aggódik a szeretett lényért, nem lehet biztos abban, hogy épségben hazatér-e. Ez óriási pszichés teher neki. Egyébként nem árt tudni, hogy a súlyosan traumatizált vagy túltenyésztettség okán ideggyengévé vált kutyák között jóval gyakrabban jelenik meg a szeparációs szorongás.

Ne hagyd, hogy folyton a sarkadban legyen!

Panyi Zita szerint az is fontos, hogy elejét vegyük annak, hogy a kutyus folyton a sarkunkban szuszmogjon. Ugyanis ha nem engedjük neki, hogy minden egyes pillanatban ellenőrizzen minket, amikor kilépünk a szobából, kisebb eséllyel fog egészségtelen ragaszkodása kialakulni irányunkban.

Ha hagyjuk elharapózni ezt a rossz szokást, tudtunkon kívül arra tanítjuk: mi képtelenek vagyunk egyedül létezni, és nem érezzük magunkat biztonságban nélküle. Ettől a kutya feszült lesz, amikor épp nem tart minket az ellenőrzése alatt."

Célszerű mindezt megelőzni azzal, hogy kijelölünk számára egy tartózkodási helyet. Eleinte gyakran mászkáljunk a lakásban, és ha ő ott marad, kapjon dicséretet, falatkákat megerősítésképp. Hiszen a világ legtermészetesebb epizódjai ezek a mikro-elválások.

A távolságot felépíthetjük játékosan is, lépésről lépésre. Mondjuk, hogy „Marad!”, és mutatjuk is a kezünkkel. Egy lépés hátra, aztán máris vissza hozzá. Aztán jöhet a dicséret, falat, buksivakarás. Majd az egyből két lépés lesz, aztán három, aztán máris egy másik helyiségben vagyunk, kint a lépcsőházban, ahonnét mindig visszajövünk hozzá. Így juttatjuk őt pozitív tapasztaláshoz: mindig visszajövünk, ha türelmesen és fegyelmezetten vár.

Játsszuk ezt el minél többször, akár naponta 10-15 alkalommal egy-egy percre! Ez azért fontos, mert így adhatunk a kutyánknak pozitív tapasztalatokat arról, hogy sosem hagyjuk őt végleg magára, vagyis biztonságot és kiszámítható válaszreakciót tapasztal a felénk mutatott kapcsolódási igényére. Csakis így alapozható meg a kutyák biztonságos kapcsolódása a gazdival.

Ha érzékeny a kutyusunk arra, amikor öltözünk, azaz sírni, izgatottan toporogni kezd, az a dolgunk, hogy megtörjük e fura rítust. Az említett reakciók a kutyus elkerülő vagy szorongó kapcsolódási stílusának lehetnek jelzői. Juttassunk őt nyugalomhoz és békéhez, akár az ellenérzékenyítés által. Ilyenkor megmutatjuk, hogy a kutya által látott és megfigyelt emberi viselkedésnek (öltözködés) és a fejében hozzákapcsolt jelentéstartalomnak (a gazdi távozása) nincs is akkora jelentősége. Azaz nem minden öltözés jelent távozást. Random jelleggel érdemes ilyenkor átöltözni a kinti ruháink egyikébe, felkapni táskát, kalapot, napszemüveget, majd a kanapéra ülve inni egy finom kávét, elintézni egy telefont. Utána visszaöltözhetünk. Máskor tegyünk otthoni/ játszós ruhában egy kört a lépcsőházban. Minél többször tesszük ezt, kutyusunk annál jobban fogja unni – és ez a cél!

Eszközök az enyhe és közepes mértékű szeparációs szorongás és az unalomból eredő rongálás megelőzésére

Szimatszőnyeg:Nagyon hideg vagy nagyon meleg időben, amikor inkább a lakásban maradnánk kedvenceinkkel, kitűnő választás. A szaglás nagyon sok energiát kivesz a kutyákból, így tökéletes mentálisan fárasztó játéknak.

Nyaliszőnyeg:Mindössze egy kis darab műanyagról van szó, amelynek felülete érdes, így kiválóan alkalmas arra, hogy a gazdi feltöltse finomsággal (zöldségekkel, húspástétommal, lazackrémmel, kutyajoghurttal). Az ebek képesek akár egy teljes órát is eltölteni a gumidarab fölött, így nincs idejük átadni magukat a szorongásnak. Amint a kutya használja az orrát, és érzi, hogy zsákmányolni lehet, elterelődik a figyelme és megnyugszik.

Megtölthető játékok: A KONG rágójátékok nemcsak különféle méretekben kaphatók, de eltérő erősségű gumiból készülnek, zenei effekteket is építenek beléjük, így különösen nyugtató hatással vannak a kutyára, de snacklabda néven is találunk megtölthető labdákat.

Kutyatévé: A Dog TV az USA-ban terjedt el, 0-24-ben sugároz a kutyák színérzékenységének megfelelő színvilágú műsorokat az egyedül töltött órákra. Az állatorvosok által is jóváhagyott kutyaműsorok váltakoztatják a figyelmet felkeltő és fenntartó, valamint a nyugtató periódusokat, igazodva a kutyák bioritmusához.

A szakértő szerint érdemes nyugtató feromonokat is párologtatni a lakásban (ilyenek például az Adaptil cseppek), hogy például új helyre költözéskor megkönnyítsük a kutyus dolgát. Ennek létezik spray verziója, amit a kutyus hámjára, fekhelyére, kendőjére lehet fújni, és van konnektorba dugható változata is.

Kedvencünknek azzal is jót teszünk, ha kimozdítjuk otthonról, hiszen így új ingerek érik, és elkerülhető az unatkozás. Vigyük el őt sétálni, mozgassuk meg, tanítsuk meg apportozni, tegyük hordozóba, és fussunk vagy rollerezzünk vele! Garantált, hogy otthon boldogan és nyugodtan fog aludni.

A kényszeresség nem összetévesztendő a szeparációs szorongással

Ha megy valaki a lépcsőházban, és ezt az otthon egyedül levő kutyus a lakásból hallja, akkor teljesen természetes, hogy vakkant egyet. Ám előfordulhat, hogy megtetszik neki a saját visszaverődő hangja, és elkezd többször vakkantani. Végül – ha a kutyus agyi idegi folyamatainak mozgékonysága lassú – állandósulhat ez a viselkedés, hiszen nincs ott a gazdi, aki kizökkentse, elterelje a figyelmét. Ebből lehet aztán az órákon át tartó vakkantgatás, amikor szokása rabjává válik, a mentális egészsége kárára. Erősen javasolt tehát lefoglalni őt a szakember által javasolt eszközökkel, és felkészíteni arra, hogy a gazdi néha bizony el fog menni otthonról.

Lehetséges, hogy a fent felsorolt praktikák elsőre túl macerásnak tűnnek az elfoglalt, munkában megfáradt gazdiknak, ám Panyi Zita szerint nem szabad elfelejteni, hogy gazdiként vállalunk valamit. Vállaljuk, hogy négylábú kedvencünk nemcsak azért van velünk, hogy néha megsimogassuk a buksiját, hanem azért is, hogy biztosítsuk az ő igényeit, sokszor még a saját diszkomfortérzetünk árán is. Elvégre ő a társunk, a barátunk.