A világ két legnagyobb aukciósháza, a Sotheby’s és a Christie’s a 18. század közepe óta verseng egymással. Történetük során a legkülönfélébb trükköket és stratégiákat alkalmazták, hogy a konkurencia fölé kerekedjenek. De talán a legkülönösebb megmérettetésük az volt, amikor Takashi Hashiyama, a Maspro Denkoh japán elektronikai óriás elnöke megkereste őket. Hashiyama ugyanis úgy döntött, hogy értékesíti a cég mintegy 20 millió dollárt érő művészeti gyűjteményét. Mivel nem tudott dönteni a két nagy aukciósház között, a Sotheby’s és a Christie’s képviselőinek kő-papír-ollóval kellett megmérkőzniük egymással. A japán elnök később a Wall Street Journalnak így indokolta döntését:
„Valószínűleg mások számára furcsának tűnik, de úgy gondolom, hogy ez a legjobb módja annak, hogy két egyformán jó dolog között döntsünk.”
Elképesztő gyűjteményt értékesíthetett a kő-papír-olló győztese
A módszert tehát eldöntötte a Maspro Denkoh vezetője, a tét pedig nem volt kicsi. Az óriáscég gyűjteménye elsősorban impresszionista festményekből állt – olyan alkotók szerepeltek közöttük, mint Vincent van Gogh, Paul Gauguin, Pierre-Auguste Renoir, Pierre Bonnard, Marc Chagall, Pablo Picasso és Camille Pissarro. És persze a gyűjtemény legértékesebb darabját, Paul Cézanne Magas fák Jas de Bouffanban című alkotását is a szerencsés nyertes értékesíthette.
Hashiyama és a szerencse
Nem ez volt az első eset, hogy a Maspro Denkoh elnöke a szerencsére bízott egy fontos döntést. Ahogy ezt Kanae Ishibashi elmesélte az NPR-nek adott interjújában, amikor az elektronikai óriáscég tőzsdére ment, az elnök a biztosítótársaságok között kockadobással döntött.Stratégia vagy vak szerencse: fel lehet készülni kő-papír-ollóból?
A két aukciósház vezetője egészen másként állt hozzá a versengéshez. Noha a 20 millió dollárra becsült összérték mindkét cég számára hatalmas fogás lett volna, a Sotheby’s-nél elintézték annyival a kérdést, hogy a kő-papír-olló csak szerencsén múlik, így semmilyen különös felkészülést nem igényel. Ugyanúgy tekintettek rá, mintha pénzfeldobás döntött volna a 20 millió dollárnyi festmény sorsáról. „Nem igazán gondolkodtunk rajta sokat. Nem volt stratégiánk” – mondta később az aukciósház egyik akkori szakértője.
Egészen máshogy közelítette meg a kérdést a Christie’s akkori elnöke: Kanae Ishibashi komoly kutatómunkát végzett a kínai eredetű játékkal kapcsolatban, sőt, még egyik munkatársának két 11 éves kislányával is konzultált – arra gondolt, hogy nekik bizonyára nagyobb tapasztalatuk lehet a játékban, mint neki. Az ikerpár tanácsa teljesen egyértelmű volt: ollóval kell kezdeni. Később így foglalták össze röviden az indoklásukat:
„A kő túlságosan is nyilvánvaló, és az olló veri a papírt.”
Ám ezzel nem volt vége az előkészületeknek: Kanae Ishibashi még szerencsehozó talizmánnal is felszerelkezett.
Több ezer éve játsszák a kő-papír-ollót
A kő-papír-olló első említése a kínai Ming-dinasztia idejéből maradt fenn. Xie Zhaozhi Wuzazu című, 1600 körül keletkezett könyvében azt írja, hogy már a Han-dinasztia idejében is létezett (az i. e. 3. század és az i. sz. 3. század között uralta ez a dinasztia Kínát), és shoushilingnak hívták. Kínából került át Japánba, ahol a történelmi feljegyzések gyakran említik a sansukumi-ken nevű játékot: jelentése ököljáték, amelyben a hármak félnek egymástól. Kelet-Ázsiából Európába a 20. században, a nyugati országok és Japán, illetve Kína kapcsolatának erősödésével került át.Nem szokványos kő-papír-olló döntött
Amikor eljött a megmérettetés ideje, Ishibashi és a Sotheby’s képviselője egy tárgyalóteremben találkozott. Hogy kiküszöböljék az esetleges csalásokat, nem a hagyományos módszert választották. Helyette mindketten felírták egy papírdarabkára választásukat, majd megmutatták egymásnak.
Ishibashi az előzetesen eldöntött stratégiának megfelelően az olló szót írta a cédulára, és azonnal legyőzte ellenfelét, aki a papírt választotta.
A művészeti gyűjtemény értékesítési joga így a Christie’s aukciósházé lett. Az árverések nem is okoztak csalódást: Cézanne Magas fák Jas de Bouffanban című képe május 4-én este 11,8 millió dollárért kelt el, ám jól megfizették Pablo Picasso „Boulevard de Clichy” című, 1901-ben készült festményét is, amelyet 1,7 millió dollárért vittek el. Van Gogh „Vue de la chambre de l’artiste, rue Lepic” című 1887-es képét 2,7 millió dollárért vásárolták meg.
Egyébként nem ez volt az egyetlen eset, amikor aránylag fontos döntéseket kő-papír-ollóval hoztak meg. 2006-ban például egy amerikai bíró, Gregory Presnell Floridában így rendezett egy vitás kérdést, amikor a felek képtelenek voltak megállapodni egy tanúvallomás felvételének a helyével kapcsolatban. Ugyanezt a módszert választotta David McNamara játékvezető az angol női labdarúgó-bajnokság egyik meccse elején 2018. október 26-án: mivel nem volt nála pénzérme, amit feldobhatott volna, így döntötték el, hogy kié legyen a kezdőrúgás. Ez egyébként nem bizonyult jó választásnak, az angol labdarúgó-szövetség (FA) három hétre felfüggesztette a bírót.
Olvasd el, milyen titkokat és érdekességeket osztott meg a Dívánnyal Kelen Anna, a Virág Judit Galéria vezető művészettörténésze, kattints ide!
Megjelent az új Dívány-könyv!
A Dívány magazin új kötetével egy igazi 20. századi kalandozásra hívunk. Tarts velünk és ismerd meg a múlt századi Magyarországot 42 emberi történeten keresztül!
Tekintsd meg az ajánlatunkat, kattints ide!
hirdetés
