Tények és tévhitek: a kínai nagy fal tényleg látszik a világűrből?

Régóta tartja magát a legenda, miszerint hogy a kínai nagy fal az egyetlen, emberi kéz által létrehozott építmény, amely szabad szemmel a világűrből, sőt, még a Holdról is látható – a közismert „tény” annyira beleitta magát a köztudatba, hogy jelentős kulturális atlaszok is említik, sőt, a laikusok az űrhajósokat is gyakran megkérdezik, látták-e a Kína történelmi szimbólumának számító erődítményrendszert odafentről. De vajon tényleg igaz ez a városi legenda?

„Senki sem vagy, amíg nem láttad a nagy falat” – tartja a kínai közmondás, ami jól jelzi, mekkora jelentőséget tulajdonítanak az ázsiai ország lakói a Kr.e. 3. és Kr.u. 17. század között kiépített védelmi rendszernek, amely az ország északi határát őrizte a nomád törzsek, főként a hunok támadásaitól. A közkeletű elképzeléssel szemben a nagy fal sohasem volt összefüggő építmény, hanem különböző erődítményekből áll, melyeket az aktuális politikai helyzet függvényében, gyakran évszázados megszakításokkal húztak fel – legrégebbi részei még puszta árkokból és fakeretek közé döngölt földből készültek, később már követ és égetett téglát használtak az építők. A fal pontos hosszát emiatt nem lehet megállapítani, a szakértők leggyakrabban kb. 6000 kilométerre becsülik.

Az elképzelés, miszerint a legendás épületrendszer a világűrből is látszik, a 18. századból ered, amikor az európai felvilágosodás képviselői nagy áhítattal adóztak a távol-keleti tudományok és művészetek előtt – Hahner Péter történész szerint első ízben William Stukeley angol részét említette ezt a „tényt” egy 1754-ben írt levelében, amelyben úgy fogalmazott, „a Holdról is felismerhető” nagy fal még Hadrianus falát is felülmúlja. Másfél századdal később, 1895-ben Henry Norman angol újságíró és politikus A Távol-Kelet népei és politikája című munkájában megismételte Stukeley állítását, miszerint a nagy fal az egyetlen, ember által alkotott építmény, amely a Holdról is látható, mely a hihetetlen tényekkel foglalkozó népszerű amerikai képeskönyv, a Ripley – Hiszed-e vagy sem? (Ripley’s Believe It or Not) 1932-es kiadásába is bekerült.

Az űrkorszak azonban rácáfolt a régi hiedelemre: az űrhajósok beszámolói egyértelműen bizonyítják, hogy a nagy fal nem látszik a világűrből, a Holdról pedig teljesen kizárt, hogy megpillanthatnánk. A Föld hűséges társa sohasem jár 350 ezer kilométernél közelebb bolygónkhoz, ebből a távolságból pedig emberi szemmel még a kontinensek is nehezen megkülönböztethetők egymástól, egy mindössze 9-12 méter széles (a fal hossza ebből a szempontból nem számít) földi építményt pedig, amelynek a színe beleolvad a környezetébe, egész egyszerűen lehetetlen kiszúrni. A tudósok hangsúlyozzák, ha látnánk a nagy falat a Holdról, akkor más emberi építmények, a házak, utcák, autóutak is ugyanúgy kivehetőek lennének, ami természetesen nincs így.

A tapasztalatok szerint a Földhöz jóval közelebb, mindössze 400 kilométeres magasságban repülő Nemzeti Űrállomásról (ISS) és 300-500 kilométer körül keringő űrrepülőkről sem látható a nagy fal, azok az asztronauták, akik mégis kivenni vélték azt, maximum elmosódott kékeszöld foltokról számoltak be. A tudósok még azt is kiszámolták, ahhoz, hogy a falat az ISS-ről láthassuk, 7,7-szer élesebb látásra volna szükségünk, ami bőven kenterbe verné a sasok és a sólymok szemét is.

Amikor 2003-ban az első kínai űrhajós, Jang Li-Vej visszatért a Földre, szomorúan bevallotta, ő maga sem látta odafentről a nagy falat – jelentésének ezt a részét az érzékeny hatóságok kihagyták a hivatalos közleményekből. Egy évvel később Leroy Chiao kínai származású amerikai űrhajósnak első ízben sikerült lefényképeznie a falat a világűrből egy 180 milliméteres teleobjektív segítségével, amikor az ISS fedélzetén jó időjárási viszonyok között Pekingtől néhány száz kilométerre északra haladt – az építmény így is csupán vékonyka csíkként jelent meg a felvételen, szabad szemmel pedig, legnagyobb bánatára, Chiao sem volt képes megpillantani azt.

Ha tisztázni szeretnél egyéb történelmi tévhiteket, kövesd sorozatunkat, amelyben jól ismert, de nem feltétlenül igaz történeteknek járunk utána.