Karthágó Hannibál Alpok elefánt

Te is hallhattad már Hannibálnak, a pun háború híres hadvezérének történetét, ha máshol nem, általános iskolás éveid alatt. Sokak fantáziáját megragadhatta a hadicsel, amely során harci elefántok egy egész hadosztályát vezette át az Alpokon, csak hogy kikerülje a feltartóztatásukra kivezényelt római sereget, akik egy tengerparti útvonalon állták volna útjukat. Mindez a történelemkönyvek része, mégis hihetetlenül hangzik, akár egy ókori hős mítosza. Egy brit férfi, hogy kiderítse, valóban megvalósítható volt-e az átkelés az Alpokon elefántokkal, 1959-ben kipróbált egy lehetséges útvonalat elefántháton.

A karthágói Hannibál és az Alpokon átmasírozó elefántok

Az ókor egyik szuperfegyverének számítottak a harci elefántok. Az indiaiaktól kezdve Nagy Sándoron át a punokig rengeteg hadsereg sorozott be elefántokat a csatarendbe. Irdatlan méretük pszichológiai hadviselésként is megállta a helyét, de súlyuk és szívósságuk volt a legfélelmetesebb, ami miatt kedvelt ostromállatok voltak. Hannibál, az ókor egyik legnagyobb hadvezére szintén felismerte a harci elefántok hasznosságát. Seregének, amely besorozott, bekényszerített katonákból és fizetett zsoldosokból állt, központi eleme volt a harci elefántokból álló egység. 

Meglepő módon a szárazföldön, Spanyolországból indította el seregét a tengeri útvonal helyett, hogy eljussanak Rómáig. A helyzetet tovább cifrázta, hogy a római sereg egy ponton útját állta Hannibál seregének a könnyebben járható tenger közeli útvonalon, abban bízva, hogy Hannibál nem csinálna akkora őrültséget, hogy az Alpokon keresztül vezesse seregét a mai Olaszország területére. Hannibál mégis emellett döntött: serege megfogyatkozott a hágók veszélyes ösvényein, és az elefántok többsége elhunyt, azonban sikeresen átjutottak a hegyeken, és sok itáliai területet meghódítottak. Végül Rómát nem tudták bevenni, mivel a rómaiak megtámadták Karthágót, így Hannibál kénytelen volt hazatérni. Karthágó elesett, és a rómaiak sóval szórták fel a lerombolt várost övező területeket – vagy mégsem: kiderült, hogy a felsózás csak legenda, amelyet sokáig tényként kezeltek a történészek, de valójában egyetlen ókori forrás sem említi meg a só bevonását a rombolásba, csupán egy 13. századi egyházfő irataiban esik szó róla. De ha Karthágó földjeinek besózása csak legenda, mi a helyzet a harci elefántok hegyi túrájával? 

A brit John Hoyte és az Alpokon átkelő Jumbo

Egy fiatal mérnökhallgató, John Hoyte is kíváncsi volt arra, hogy a sokat vitatott útvonal valóban lehetséges volt-e. Mivel amúgy is szerette a hegymászást, lediplomázása után levelet küldött az európai brit konzuloknak, hogy tudnának-e segíteni neki találni egy elefántot, amellyel letesztelhetné, képes-e egy elefánt átkelni az Alpokon. Végül egy állatkerti gondozó sietett a segítségére: újonnan szerzett be egy cirkuszi elefántot, Jumbót, akit arra képeztek ki, hogy emberekkel dolgozzon együtt. A torinói állatkert a Life magazinnal együtt vállalta a felfedezőút szponzorálását, és Hoyte csapata 1959-ben elefántbiztosítással felszerelkezve nekivágott az Alpoknak.

Eredetileg egy Col de Clapier nevű hágón terveztek átjutni Olaszországba, azonban omlásveszély miatt kénytelenek voltak visszafordulni, és a közeli Col du Mont-Cenis hágón haladtak át. Hogy Jumbónak a lehető legkevesebb gondja legyen a hideg hegyekben, a csapat magas szárú bőrcsizmát és egy pulóvert készített a számára. Végül 10 napig tartott Hoyte-ék útja, Jumbo mégis körülbelül 226,8 kilogrammot fogyott, hiába evett megközelítőleg napi 113,4 kilogramm élelmet. A települések lakosai, amelyek mellett elhaladt a különös társaság, az elefánt köré gyűltek, és szerenádot adtak a tiszteletére, valamint a végcélként szolgáló olasz településben, Susában utcabált rendeztek, hogy megünnepeljék a sikeres kísérletet. A tortából és pezsgőből még az elefántnak, Jumbónak is kijutott.

Ugyan Hoyte kísérleti régészetnek tekinthető kalandja sikerrel zárult, csupán azt bizonyította be, hogy Hannibál átkelése az Alpokon harci elefántjaival lehetséges volt, nem pedig azt, hogy meg is történt. Mindenesetre, nem ez lenne az ókor egyetlen bizarr esete, amely bármilyen hihetetlennek is hangzik, mégis történelmünk részévé vált.