Tényleg hordtak szemfedőt a kalózok, de nem azért, amire gondolsz: szinte semmi nem igaz abból, amit a filmekből tudunk

GettyImages-1141712807

Ezerszer hallott történetek és tényként ismert dolgok, melyekről azt hinnéd, a valóságon alapulnak, pedig többnyire a fantázia szüleményei. Lerántjuk a leplet a történelem legismertebb tévhiteiről.

A kalózokkal kapcsolatban az emberek többségének nagyjából ugyanaz a kép ugrik be: fekete halálfejes lobogók alatt hajózó, falábon, vállukon papagájjal közlekedő tengeri haramiák, akik titkos szigeteken ássák el a kincseket, és hörögve, furcsa tengerésznyelven beszélnek. De vajon mennyi igazság rejlik a popkultúrából ismert kalózsztereotípiák hátterében?

Halálfejes lobogó és szemfedő is létezett

A Jolly Rogernek nevezett, fekete alapon fehér halálfejet ábrázoló zászló valóban létezett, azonban csupán egy volt a kalózok által használt zászlók közül: a különböző színű lobogók más és más jelentéssel bírtak, a vörös zászló például a vérontást szimbolizálta, vagyis azt üzente az ellenséges hajóknak, hogy támadás készül és nem lesz kegyelem. Sok kalózkapitány egyéni, csak rá jellemző zászlót használt, melyek motívumai között gyakran megjelent a csontváz, a homokóra, a kard és az átszúrt szív – a ma ismert, koponyát és két csontot ábrázoló zászlót eredetileg Fekete Sam, vagyis Samuel Bellamy hírhedt angol kalózvezér és ír pályatársa, Edward England használták a 18. század elején.

A Jolly Roger elnevezés sokak szerint a jolie rouge, vagyis „szép vörös” kifejezésből származik, mellyel a törvényen kívüli tengeri csempészeket illették a franciák az 1700-as években, mások viszont úgy vélik, az Ördög becenevéből – Old Roger, vagyis „Öreg Roger” – ered.

Jean Thomas Dulaien francia kalózkapitány zászlaja.
Jean Thomas Dulaien francia kalózkapitány zászlaja.Wikimedia Commons

A kalózok olykor csakugyan viseltek fekete szemfedőt, azonban teljesen más okból, mint a legtöbben hiszik: nem elvesztett vagy megsérült szemüket takarták el vele, hanem így szoktatták hozzá szemüket az éjszakai látáshoz. Falábú kalózok nagy valószínűség szerint szintén léteztek, az emberpróbáló tengeri életmód és a folyamatos csaták során ugyanis könnyen és gyakran elveszíthette egy-egy végtagját az ember. Kevésbé ismert tény, hogy sok kalóznak a hallása is súlyosan sérült az állandó harcokban, a közelről „élvezett” ágyúdörgés ugyanis komoly károkat tett a dobhártyában.

Ami a papagájokat illeti: a színes madarakat valóban szívesen fogadta be házi kedvencként a tengeri hajók legénysége, azonban valószínűtlen, hogy a kalózok a vállukon hordták volna őket, vagy komolyabb jelentőséget tulajdonítottak volna számukra.

Nem ásták el a kincset, inkább igyekeztek minél gyorsabban felélni

Mary Read, a leghíresebb kalóznő
Mary Read, a leghíresebb kalóznőFototeca Storica Nazionale / Getty Images Hungary

Gyakori tévhit, miszerint a kalózkodás mesterségét kizárólag férfiak űzhették: olykor hölgyek is beálltak a tengeri rablók soraiba, és egyesek, például az angol Mary Read és az ír Anne Bonny egészen komoly pályát futottak be kalózként. A filmekben gyakran látható ráncos, élemedett, őszülő szakállú kalózok figurája ugyanakkor kevésbé felel meg a valóságnak: a kalózok többsége fiatal, huszonéves férfi volt, akik – köszönhetően életmódjuknak és az elfogásuk esetén rájuk kimért halálbüntetésnek – gyakran nem is érték meg az időskort.

Mindezzel természetesen ők maguk is tisztában voltak, ezért a megkaparintott zsákmányt igyekeztek minél előbb felélni, elkölteni, a holnap helyett kizárólag a mában gondolkodtak: a legenda, miszerint a kalózok félreeső szigeteken elásták a kincseket és titkos térképekkel jelölték azok rejtekhelyét, az esetek legnagyobb többségében puszta kitaláció. A közkeltű elképzeléssel szemben a zsákmány többségében nem aranyat, ezüstöt vagy drágaköveket, hanem inkább ételt, ruhákat, a hajókhoz használt fát, állati bőröket és egyéb javakat tartalmazott.

Valójában nem beszéltek „kalózosan”

A „kalóznyelv” manapság – különösen angol nyelvterületen – annyira népszerű, hogy az Egyesült Államokban a vicces kedvű emberek minden év szeptember 19-én „Beszélj úgy, mint egy kalóz” napot tartanak. A nem hivatalos ünnepnek azonban nem a valóság, hanem a hollywoodi filmek szolgáltattak alapot: a történelemből ismert kalózok sohasem hörögtek, krákogtak úgy, mint fiktív kollégáik, és furcsa szavakat használó tengerésznyelvük is csupán a forgatókönyvírók és a színészek leleménye.

A kalózokkal kapcsolatos tévhitek, sztereotípiák többségének forrása Robert Louis Stevenson klasszikus ifjúsági kalandregénye, az 1883-ban, vagyis több mint száz évvel a kalózkodás aranykorát követően megjelent A kincses sziget, melynek óriási népszerűsége alapvetően formálta a nagyközönségben a tengeri martalócokról élő képet, a regény különböző mozis feldolgozásai, illetve az olyan sikerfilmek, mint A Karib-tenger kalózai pedig folyamatosan életben tartották a jól ismert kliséket.

Ha tisztázni szeretnél egyéb történelmi tévhiteket, kövesd sorozatunkat, amelyben jól ismert, de nem feltétlenül igaz történeteknek járunk utána, mint például Maria Antoinette híres mondata vagy a Téli Palota ostroma.

Három szakácskönyv ingyenes szállítással!


Mentes Anyu szakácskönyveit azoknak ajánljuk, akik egészségük érdekében vagy meggyőződésből különleges étrendet követnek, de azoknak is, akik csak inspirációt, új ízeket keresnek.

MOST INGYENES HÁZHOZSZÁLLÍTÁSSAL!

Tekintsd meg ajánlatunkat,  kattints ide!

hirdetés

Oszd meg másokkal is!
Mustra