kacsafarkú szender év rovara

A kacsafarkú szender a megszólalásig hasonlít a kolibrire, azon túl persze, hogy se tollazattal, se csőrrel nem rendelkezik, hiszen semmi köze a madarakhoz. Ez a különös lény a lepkék rendjébe és a szenderek családjába tartozik. 

Szenderek a világ körül

Az év rovarára Eurázsia szubtrópusi tájain találhatunk rá. Észak-Afrikától a Földközi-tenger partvidékein át Japánig őshonos, de vándorlepke lévén megjelenhet akár Izlandon, Indiában és Malajziában is, sőt Magyarországon is találkozhatunk vele, hazánkban összesen húsz szenderfajt figyeltek meg eddig. Szívesen időzik erdei tisztásokon, erdőszéleken, patakok mentén, feltűnhet parkokban és kertekben, ahol kedvelt növényei, a lonc vagy a macskagyökér nyílnak. 

A kacsafarkú szender nem sokkal kisebb egy kolibrinél, szárnyfesztávolsága 4-5 centiméter. Elülső szárnyai barnák, hátulsók narancssárgák. Nevét a potrohán található fekete-fehér farpamacsról, kacsafarokról kapta, ezzel kormányozza magát, miközben sebesen repdes a növények között. 

Egy tündéri beporzó

A kolibrihez hasonlóan virágtól virágig száll, és kelyheik előtt lebegve, hosszú pödörnyelve segítségével szívja ki belőlük a nektárt. Más szenderfajokkal együtt fontos szerepet játszik a mély torkúak beporzásában, ugyanis más rovarok nehezen vagy egyáltalán nem férnek hozzá ezeknek a pollenjéhez. 

A nőstény szenderek összesen kétszáz petét képesek lerakni, mindegyiket külön növényen helyezik el. A galaljfélék bimbóihoz hasonló peték hat-nyolc nappal később kelnek ki. A zöld színű, hosszanti csíkkal és kék színű farkocskával díszített hernyók a gazdanövény levelei között vagy a sűrű avarban bábozódnak be, hogy aztán végső formájukban szülessenek újjá. Lepke alakban, barlangok mélyén és pincék rejtekébe bújva telelnek át, azonban az északi szélességi kört elért egyedek nem mindig élik túl a hideg hónapokat. 

Ha érdekelnek a természet csodái, szemezgess sorozatunk előző cikkei közül!