Mi köze Julius Caesarnak a császármetszéshez? – Tények és tévhitek

GettyImages-137052840 (1)
Olvasási idő kb. 3 perc

Ezerszer hallott történetek és tényként ismert dolgok, melyekről azt hinnéd, a valóságon alapulnak, pedig többnyire a fantázia szüleményei. Lerántjuk a leplet a történelem legismertebb tévhiteiről.

A császármetszés a közismert legenda szerint a leghíresebb római államférfi, Julius Caesar után kapta a nevét, aki maga is ezzel a módszerrel jött világra – a valóságban azonban a Rubicont átlépő hadvezérnek nincs sok köze a ma már gyakorinak és biztonságosnak számító, az ókorban azonban kizárólag halott anyákon alkalmazott szülészeti eljáráshoz.

Törvény írta elő, hogy ki kell vágni a halott anyából a gyermeket

A módszer eredete a történelem homályába vész, azonban már a görög mitológiában fellelhetők utalások istenekre, félistenekre, akik „tiszta születéssel”, édesanyjuk hasából kivágva látták meg a napvilágot. A római szülésznők, bábák jól ismerték az eljárást, azonban a mai császármetszéssel ellentétben kizárólag arra használták, hogy a szülés során váratlanul elhunyt anyák méhéből kimetsszék a csecsemőt, sok esetben megmentve a kicsi életét – Plinius szerint a Caesar családnév első viselőjét (Julius egyik ősét) is így metszették ki (latinul caedo, caedere) édesanyjából, a történet hitelessége azonban erősen megkérdőjelezhető. Maga Julius Caesar már több mint negyvenéves volt édesanyja, Aurelia halálakor, tehát joggal következtethetünk rá, hogy az ő esetében nem volt szó efféle életmentő beavatkozásról.

Az eljárás nevének eredetére kétféle magyarázat is született: az egyik szerint a 17. század óta használt sectio caesarea elnevezés a latin secare (vágni) és a fentebb említett caedo, caedere (metszeni) igék nyelvtanilag kissé hibás társításából keletkezett, egy másik teória viszont úgy véli, a beavatkozás elnevezése arra a császári törvényre (Lex Caesarea) utal, amely évszázadokon keresztül előírta a rómaiaknak, hogy a gyermekágyon elhunyt nőket csak azután temethetik el, ha a magzatot kivágták a testükből (lásd az előző bekezdést).

Egy német sebész, Jeremias Trautmann 1610-ben hajtott végre először úgy császármetszést, hogy az édesanya is életben maradt, az eljárás azonban csak a 20. századra vált mindennapossá az orvosi eszközök fejlődésének és a higiénia javulásának köszönhetően. Jelenleg majdnem minden harmadik magyar kisbaba császármetszéssel jön a világra, a műtét halálozási aránya pedig százezrelékes nagyságrendű, vagyis sok egyéb mellett a szülészet terén is alaposan meghaladtuk a rómaiakat.

Ha tisztázni szeretnél egyéb történelmi tévhiteket, kövesd sorozatunkat, amelyben jól ismert, de nem feltétlenül igaz történeteknek járunk utána.

Megjelent az új Dívány-könyv!

A Dívány magazin új kötetével egy igazi 20. századi kalandozásra hívunk. Tarts velünk és ismerd meg a múlt századi Magyarországot 42 emberi történeten keresztül!

Tekintsd meg az ajánlatunkat, kattints ide!

hirdetés

Oszd meg másokkal is!

Ehhez a cikkhez ajánljuk

Érdekességek