A belváros egyik leghíresebb fürdője igazi csoda és fogalom volt a budapesti polgárság körében az 1900-as évek elején. A Hungária fürdő 1889. november 4-én nyílt meg a Dohány u. 44. szám alatt. Egész Budapesten ismert volt gőz-, kád-, porcelánfürdője és uszodája. Hatvan kád- és négy gőzfürdője – amiből kettő szolgált olcsó népfürdőként – egyszerre ezer fürdőzőt volt képes kiszolgálni. Az eredeti fürdőről kevés adat áll rendelkezésre, de azt lehet tudni, hogy a tulajdonos vasban és kénben gazdag forrást talált az udvaron, aminek a vizét használták később a fürdő gyógyrészlegén. Hányattatott történetét egy Nyár utcai lakóház udvara, valamint egy vele egy telken levő, ma luxushotelként működő épület őrzi.
Szerzőnkről
Czingel Szilvia szabadúszó író, kultúrantropológus, évekig volt a Centropa Alapítvány munkatársa. Két könyve, a vallásnéprajzi témájú Ünnepek és hétköznapok és az oral history módszerével készült Szakácskönyv a túlélésért, után nemrégiben jelent meg új könyve, A női test alakváltozatai 1880–1945. Tudását és tapasztalatát a hétköznapokra adaptálta, így jelenleg storytelling kurzusokat, városi sétákat és walking coachingot tart.
Az egyik legkorábbi budapesti fürdő Gamperl András selyemkereskedő házában
Budapesten a legkorábbi belvárosi fürdő 1826-ban épült meg a Nyár u. 7.-ben: ezt Gamperl András selyemkereskedő fürdőjeként ismerték a környékbeliek. Az 1820-as években a telek tulajdonosa, Gamperl András kútásás közben ásványi anyagokban gazdag hideg vízre bukkant, és úgy döntött, hogy gyógyfürdőt létesít az udvarán. 1827. május 23-án hivatalosan is megnyitott a létesítmény, Gamperl-féle Vasfürdő néven.
1838-ban azonban a fürdő épületét elmosta a nagy pesti árvíz. Az újraépítés után, 1840-től már Hungária néven kezdték emlegetni a pestiek, és fokozatosan az egyik leghíresebb fürdőkomplexummá nőtte ki magát. Egészen az 1920-as évekig a fürdő a Wesselényi, a Nyár és a Klauzál utca által határolt hatalmas tömbből állt.
1890 körül a Nyár utca felőli szárnyat Novák Imre tervei szerint jelentősen átépítették, és a korábban mindössze tizenöt káddal üzemelő fürdőházat kibővítették. A Nyár utca 7. számú ház kapualjában, egy ma is látható igazi kuriózum látványa tekinthető meg: Hungária allegorikus nőalakja mozaikcsempéből kirakva. Hungária fején korona, kezében kard és címerpajzs.
Világhírű és modern fürdőkomplexum a belváros szívében
1897-ben két testvér, Ringer Lajos és Géza vette meg a fürdőt, hogy egyemeletes, többmedencés új épületet építsen. Igazi újítás volt a fürdőszobák építése a fürdőbe, de négy vendégszoba és egy pihenőkert is szolgálta a vendégeket az új fürdőházban. A Nyár utca felől nyílt a kőfürdő, a hatvan kád- és a négy gőzfürdő, a Klauzál utca felől pedig a gyógyvizes népfürdő ezerötszáz kabinnal, büfével és külön ún. divatosztállyal várta azokat a vendégeket, akiknek nem volt otthon fürdőszobája.
1907-ben Ágoston Emil, a kor egyik legnevesebb építésze készített terveket a Dohány utca 44. számú telken felépítendő impozáns, korszerű gyógyfürdőre. Ágoston igazi világszínvonalú fürdőt tervezett. 1910-ben adták át a többemeletes, bécsi szecessziós stílusú épületet. A korábban megszokott fürdőhelyiségek mellett egy úszóversenyek lebonyolítására is alkalmas, oszlopos úszócsarnok is helyet kapott az épületben. Igazi szenzáció volt, hogy az uszoda fantasztikus üvegkupolája, amely a Zsolnay-gyár csempéit őrizte, mechanikusan mozgatható volt, és szép idő esetén széttolták, hogy a vendégek a szabad ég alatt fürdőzhessenek. 1922-ben a fürdő a Continental Szálló része lett, majd 1935-ben bérházzá alakították.
Pusztulás és részleges újjászületés
A világhírű fürdőnek hányattatott sorsa volt. Az 1920-as években az akkori Ingatlanbank tulajdonába került. Ekkor a Nyár utcai szárnyban megnyitották a Continental Szállót, a Klauzál utca felőli népfürdőt pedig lebontották – ezzel megszűnt Budapest egyik legkedveltebb tisztasági fürdője. Helyére 1929-ben art deco stílusú, hatemeletes bérházat emeltek. A fürdő ekkorra már teljesen funkcióját vesztette.
A megmaradt szecessziós épületrészben mozit alakítottak ki, Kamara mozgófilmszínház néven. Az 1950-es évektől itt tartotta előadásait a Bányász, ami később Honvéd Színházként ismert, a Fővárosi Nagy Varieté, majd a Tarka Színpad 1963-ig. A fürdő üzemeltetését azonban már 1955-ben le kellett állítani, mert a medencékben talajsüllyedésből eredő repedések keletkeztek. Később a főfalak is repedezni kezdtek. 1970-ben a szálló bezárt, és vele együtt a fürdőépület is egyre elhagyatottabb sorsra jutott.
Az 1980-as évekre az épület állapota életveszélyessé vált, a fürdő belső terét díszítő csempéket és majolikákat elhordták, az üvegkupola megsemmisült. 1996-ban egy külföldi érdekeltségű cég vásárolta meg a telkeket, és az egykori fürdő területére 279 szobás, termálvizes szállodát álmodott.
Az épület megmaradt részét 2005-ben műemlékké nyilvánították, 2010-ben luxushotel nyílt benne, amely megtartotta a fürdő főhomlokzatát és első lépcsőházát.
