Hesztia az élet egyik legfontosabb helyszínét, a családi otthont védelmezte és gondoskodott annak szentségéről, biztonságáról – meséli a Stanford Egyetem professzora, Richard P. Martin, akit a How Stuff Works History interjúvolt meg. Jelképe a tűz, amely a házi tűzhelyet szimbolizálja – a tűzhely nem csupán a családi étkezéseknek volt elengedhetetlen kelléke a görögöknél, de ide helyezték az isteneknek felajánlott áldozatokat is: húst, bort, mézet, tejet és más javakat.
Az otthon legszentebb része felett őrködött
A két szertartás – az étkezések és az áldozások – szorosan összekapcsolódtak egymással, a hagyomány szerint Hesztia őrködött mindkettő felett: felügyelte a kenyér dagasztását, a hús elkészítését, de a tűz meggyújtásáról és életben tartásáról is ő gondoskodott. Ezért mindig kijutott neki a felajánlott áldozati javakból, sőt gyakran ő kapta az első adagot. A család mellett az államügyek felett is befolyást gyakorolt, gyakran hozzá fohászkodtak a polisz közösségi ügyeinek intézése kapcsán, és a vendégszeretet istennőjeként is tisztelték.
Az áldozás és az étkezés mellett a családi oltár/tűzhely volt a születések, a halotti szertartások és a menyasszonyok bemutatásának helyszíne is, és olyan nagy tisztelet övezte, hogy a hatóságok nem vitték el azokat a bűnösöket (vagy bűnösnek kikiáltott személyeket), akik az üldözés elől ide menekültek. De Odüsszeusz is, amikor a phaiákok szigetére érkezik, a király palotájába belépve azonnal az oltárhoz lép, leül a hideg hamuba és onnét könyörög az uralkodónak, hogy segítsen neki hazatérnie Ithaka szigetére. Ennek a gesztusnak kettős jelentése van: egyrészt Odüsszeusz, mint kívülálló kifejezi tiszteletét és alávetett státuszát a tűzhelyet birtokló családdal szemben, másrészt a palota legszentebb helyiségéből könyörögve biztos lehet benne, hogy fohásza nem talál süket fülekre.
Minden városban állt szentélye
A gyarmatosítás fő időszaka a Kr. e. 8–6. századra esett, amikor a túlnépesedett görög városállamok lakói kirajzottak a mediterrán régió különböző vidékeire és új településeket, kolóniákat hoztak létre. A telepesek hagyományosan vittek magukkal szülővárosuk prütaneionjának (központi igazgatási épület, ahol a polisz ügyes-bajos dolgait intézték) oltári tüzéből, melyet a hajók fedélzetén gondosan őriztek, amíg elérték úti céljukat. Az újonnan létesített településen a magukkal hozott otthoni tűzzel gyújtották meg, hívták életre a házi oltárokat és a köztereken található Hesztia-szentélyt – ezzel szimbolizálva a régi és az új haza közötti folytatólagosságot, az otthon tüzének továbbélését. A történészek szerint mintegy nyolcszáz görög városban volt központi oltár, ami Hesztia szentélyeként szolgált, és segítette, hogy a közösség tagjai egyetlen nagy család részének érezhessék magukat. A görögök úgy hitték, ha ez a szent láng kialszik, a városra baj és pusztulás vár.
Szűz istennő volt
Pallasz Athéné és Artemisz mellett Hesztia is a szűz istennők közé tartozott – sohasem ment férjhez és megőrizte tisztaságát, pedig több férfiisten is félreérthetetlen ajánlatot tett számára, köztük maga a termékenység istene, Priapus is. Amikor az egymással rivalizáló Apollón és Poszeidón mindketten megkérték Hesztia kezét, a vitát elkerülendő az istennő megesküdött Zeusznak, hogy egész életében szűz marad. Hesztia, más istenekkel ellentétben, akik olykor ellátogattak a halandók világába, sosem távozott az Olümposzról, ahol – szerénysége bizonyítékaként – nem volt saját trónja. Ez példát mutatott az apjuk és családjuk gondviselése alól férjük otthonába került fiatal feleségek számára, akiknek tiszteletben kellett tartaniuk a (patriarchális) otthoni hierarchiát.
Az apja lenyelte őt és testvéreit
Hesztia Kronosz titán elsőszülött gyermeke volt, akit két leány (Démétér és Héra) és három fiú (Poszeidón, Hádész és Zeusz) követett a sorban. Kronosznak megjósolták, hogy hatalmát egyik gyermeke fogja megdönteni, ezért az előrelátó titán utódait még újszülött korukban lenyelte. Felesége, Rheia idővel megelégelte ezt a barbár szokást, és legkisebb gyermeküket, Zeuszt elbújtatta: a csecsemő helyett egy pólyába bugyolált követ nyelt le a zsarnok apa. Felcseperedve Zeusz sikeresen meghánytatta apját, így kiszabadultak idősebb testvérei, és közösen háborút indíthattak Kronosz és a titánok ellen. Az istennők fordított sorrendben jöttek elő a fertelmes gyomorból, így Hesztia egyszerre tekinthető a család legkorábban és legkésőbb született tagjának.
A rómaiak is tisztelték, de más néven
Hesztia a római mitológiában Vesta istennő alakjában élt tovább, akit szintén a családi tűzhely, az otthon és a család istennőjeként tiszteltek. Papnői, a Vesta-szüzek feladata volt a Forum Romanum közepén található Vesta-templom szent tüzének őrzése és az áldozatok bemutatása. A papnők a legelőkelőbb patríciuscsaládok lányai közül kerültek ki, akiket hat- és tízéves koruk között választottak ki a tisztségre. Egy Vesta-szűznek harminc éven át kellett ellátnia feladatát – ez tíz év tanulást, tíz év szolgálatot/tűzőrzést és tíz év tanítást jelentett hagyományosan –, ennek lejárta után otthagyhatta a papnői életét és megházasodhatott. A Vesta-papnők nagy megbecsülésnek örvendtek Rómában, azonban ha elmulasztották feladataikat, rendkívül szigorú büntetésben volt részük: a láng kialvásakor korbácsütésekkel sújtották, ha megszegték szüzességi fogadalmukat, élve eltemették őket. Kegyesebb esetben előfordult, hogy élve eltemetés helyett csupán bezárták és halálra éheztették a bűnös papnőt.
Megjelent az új Dívány-könyv!
Bálint Lilla, a Dívány szerzője új könyvében elmeséli, mi történt az irodalom és a művészvilág híres múzsáival a nagy szerelmek elmúlása után.
Tekintsd meg az ajánlatunkat, kattints ide!
hirdetés
