Az ukrán háború már négy hónapja tart, ez pedig rengeteg szenvedést és terhet ró a legkisebbekre is. Menekülniük kell otthonukból, országon belül vagy kívül búvóhelyet keresve, meg kell küzdeniük azzal, hogy a férfiak a frontvonalakra kerülnek, és van, hogy onnan soha nem térnek vissza. Becslések szerint naponta 200 ukrán hal meg a harcokban – és az is megtörténhet, amit egy odesszai család átélt, amikor fürdőzés közben az apa egy vízben maradt bombára lépve családja szeme láttára robbant fel. De meg is sérülhetnek, a bombázásokban elveszthetik testvérüket, édesanyjukat, nagyszüleiket – egész életüket romba döntik a harcok. Az UNICEF videójában saját szavaikkal beszélnek arról, mit élnek át.
A gyerekek kétharmada menekül
„Először azt hittem, tűzijáték van valahol, de aztán anyukám felment az Instagramra, és azt mondta, kitört a háború. Harkivban töltöttünk egy hónapot, de amikor a bombázások megkezdődtek, úgy döntöttünk, továbbmegyünk. Fáj, ami Mariupollal és Csernyihivvel történt. Teljesen lerombolták, mostanában utaztam volna oda. Azt gondoltam, távolabb kell mennünk, oda, ahol már nem bombáznak. De most már csak vissza akarok menni Harkivba.” Kirilo, 13 éves
Már a háború negyedik hónapjának kezdetén otthonának elhagyására kényszerült háromból két ukrán gyerek az UNICEF becslése szerint: ötmillió főre teszik azoknak a gyermekkorúaknak a számát, akik humanitárius segélyre szorulnak az országban dúló háború miatt. Ez a közelmúlt leggyorsabb ütemben kibontakozó, legkomolyabb menekültügyi krízise – már ivóvízhez és élelmiszerhez is nehezen jutnak a gyerekek.
A családok tagjait elszakítják egymástól, a gyerekek szexuális visszaélés, erőszak és emberkereskedelem áldozataivá válhatnak.
Gyakorlatilag nincs olyan alapvető joguk, amelyet ne taposna sárba a harc, az iskolákat lerombolják, sok gyerek Oroszországba, árvaházakba kerül.
A háborúnak sok gyerek lesz áldozata
„Donyeckből költöztünk Kreminnába 2014-ben, mert ott háború volt. Most Kreminnában is háború van. Szeretnék elmenni a tengerhez, mert egyszer voltam, és nagyon szép! És szeretnék visszatérni az én Donyeckembe. Nagy város volt.” Ljalja, 8 éves
Naponta legalább két gyermek hal meg Ukrajnában az ENSZ adatai szerint: ennek oka abban keresendő, hogy olyan civil infrastruktúrát is támadnak az orosz erők, mint a kórházak vagy iskolák, ezekben pedig szinte elkerülhetetlen, hogy civil és kiskorú áldozatokat is szedjenek a harcok. Az ukránok szerint
az orosz légitámadások gyakorlatilag vaktában kiválasztott célpontokat semmisítenek meg, sokszor lakóépületeknél csapódnak be azok a kazettás bombák,
amelyek használatát több mint 100 ország vállaltan megszüntette – Oroszország és egyébként Ukrajna ugyanakkor nem. A járulékos veszteségek senkit sem érdekelnek.
Az eltűntek száma is magas
„A lövések és a bombák nagyon ijesztőek. Kijevből Lvivbe mentünk, mert ott lövöldöztek, és sok volt a légiriadó. A háború nagyon ijesztő, a házakat lerombolják. Hiányoznak a nővéreim. Óvóhelyeken bujkálnak, de néha telefonálnak.” Bohdan, 7 éves
Mindennek következtében június elejére már legalább 243 gyermek is halálos áldozatául esett a harcoknak. Lviv városában egy „A kirándulás, ami soha nem történhet meg” című akcióval emlékeztek rájuk: a buszokba ültetett plüssállatok jelképezték azokat az ártatlan életeket, amelyeket a harcok vettek el. Már ekkor legalább 139 gyereket tartottak nyilván eltűntként, a sérültek száma pedig bőven 400 fölött járt. Volodimir Zelenszkij ukrán elnök szerint 200 ezer ukrán kisgyermeket hurcoltak el az oroszok. Azt pedig, hogy a harcok mikor érnek vajon végre véget, senki sem tudja megmondani.
