Még a Tyrannosaurus rexnél is félelmetesebb lehetett az a hüllő, amelynek a fosszíliáit kutatók nemrég megtalálták. A Khinjaria acuta mintegy 8 méter hosszú volt, vagyis körülbelül akkora, mint egy ma élő nagyobb méretű gyilkos bálna. Neve beszédes: a „khinjar” arabul tőrt, az „acuta” pedig élest jelent, tehát az elnevezés tükörfordításban „éles tőrt” jelent. A kutatók először
Shaytania pandaemoniumnak akarták hívni, ami azt jelenti, „ördög a pokolból”.
Rémálomba illő lehetett
A marokkói bányában talált kövületek elemzése alapján sikerült a tudósoknak megállapítaniuk, hogy hogyan nézhetett ki az élőlény, és nagyjából hogyan élhetett.
A nagy testméret, az erőteljes állkapocs, az áramvonalas koponyaforma és a tőrszerű fogak arra utalnak, hogy a Khinjaria csúcsragadozó volt
– mondta el dr. Nick Longrich, a Bath Egyetem tudósa. A kutatás vezetője szerint a kinézete rémálomba illő, démoni lehetett, ráadásul állkapcsa – tele tűéles fogakkal – iszonyatosan erős harapásra volt képes. A gyíkszerű élőlény a késő kréta korban élt, mintegy 66 millió évvel ezelőtt. Valójában nem a dinoszauruszok, hanem a moszaszauruszfélék közé tartozik. Ezek az állatok tengeri életmódhoz alkalmazkodott hüllők voltak.
A moszaszauruszfélék
A tengeri őshüllők egy családja. Nevüket onnan kapták, hogy az első kövületeket a Maas-folyó környékén találták meg 1780-ban. Mintegy 66 millió évvel ezelőtt haltak ki, ám előtte, a kréta kor végén csúcsragadozók voltak. Gyíkszerű, pikkelyes őshüllőkből fejlődtek ki, így nem is dinoszauruszok. Az állkapocs és a koponya alakjának elemzése szerint a mai varánuszok és kígyók távoli rokonai.
Egy a félelmetes ragadozók közül
A Khinjaria acuta az Atlanti-óceánnak a Marokkóhoz közeli partvidéke mentén élt. Nem volt a környék egyeduralkodó csúcsragadozója, kutatók szerint ebben az időben többen versengtek ezért a címért. „Ez az egyik legsokszínűbb tengeri fauna, amely valaha létezett” – mondta Longrich. Nem sokkal azelőtt éltek ezek a hüllők, hogy a késő kréta korban mind a dinoszauruszok, mind a moszaszauruszfélék kihaltak. Tudósok szerint ennek révén lett hely az ökoszisztémában a bálnáknak, fókáknak és különféle halaknak. Ha ezek a csúcsragadozók nem tűntek volna el, esélyük sem lehetett volna ezeknek az élőlényeknek. „Hatalmas változások zajlottak le az ökoszisztéma szerkezetében 66 millió évvel ezelőtt” – mondta Longrich. Hozzátette:
az biztos, hogy ebben az időben elképesztően veszélyes lehetett a halak, a tengeri teknősök, sőt, a tengeri hüllők élete is.
Tengeri sárkány
Nemrégiben egy másik érdekes tengeri hüllő maradványai is előkerültek. A Dinocephalosaurus orientalis mintegy 240 millió évvel ezelőtt élt a triász korban. A nagyon furcsa kinézetű állatot a kutatók sárkánynak is nevezik elképesztően hosszú nyaka miatt. Uszonyra hasonlító lábai lehettek, és a nyaka hosszabb volt, mint a teste és a farka együttvéve. A hosszú nyak – amely 32 csigolyából állt – a tudósok szerint előnyös lehetett vadászat során, hiszen olyan mély repedésekbe is befért, amelyekbe más ragadozóknak esélye sem volt bejutni. Az 5 méter hosszú sárkány maradványait Kína déli részén egy mészkőhegységben találták.
A levegő sem volt biztonságosabb a dinoszauruszok korában
Nem ez az egyetlen érdekes maradvány, amit az utóbbi időben találtak. Skócia partjaitól nem messze, Skye szigetén pteroszauruszkövületre leltek. A kutatókat azért is meglepte a felfedezés, mert ezekről a repülő hüllőkről eddig azt gondolták, hogy csak Kínában éltek. Az élőlények a Khinjaria acutánál sokkal régebben léteztek: 170–166 millió évvel ezelőtt uralták az eget. Ezért is nagyon értékes ez a lelet – a középső jura korból csak kevés fosszília maradt fenn.
Bármi, ami nagyobb egyetlen csontnál, roppant izgalmas
– mondta dr. Liz Martin-Silverstone, a Bristoli Egyetem kutatója. Ebből a szempontból ez a kövület egészen egyedülálló: megvannak a szárnyai, a vállai, a lábai és a gerince is. Lényegében csak a feje hiányzik. A maradványok alapján a repülő hüllőnek mintegy 1-1,5 méteres lehetett a fesztávolsága.
A pteroszauruszok
Ezek az őshüllők a késő triásztól a kréta kor végéig éltek. Az első gerincesek voltak, amelyek képesek voltak a repülésre, szárnyuk azonban nem tollas volt, mint a mai madaraké, hanem bőr, izom és más szövetek membránjából állt. A mellkas és a roppantmód meghosszabbodott negyedik ujj között feszült. Eleinte a többi dinoszauruszhoz hasonlóan hosszú farkuk volt, ám ez az idők során megrövidült, egyes fajoknál teljesen el is tűnt.Pár évvel korábban, 2017-ben is találtak egy hasonló leletet ugyanezen a szigeten, vagyis úgy tűnik, hogy ezek a fajta repülő őshüllők gyakoriak voltak Skócia környékén. A maradvány korábban ismeretlen fajhoz tartozott, a kutatók a sziget tiszteletére a Dearc sgiathanach névre keresztelték a minden eddiginél nagyobb méretű pteroszauruszt. Ez a kövület is meglepően jó állapotban került elő. A pteroszauruszok esetében ez azért is különleges, mert a mai madarakhoz hasonlóan nagyon könnyűek és törékenyek a csontjaik – különben nem tudnának repülni.
(Nyitókép: Andrey Atuchin / Bath Egyetem)
Olvasd el, mi történne, ha napjainkban becsapódna a Földbe egy aszteroida, kattints ide!
Megjelent az új Dívány-könyv!
A Dívány magazin új kötetével egy igazi 20. századi kalandozásra hívunk. Tarts velünk és ismerd meg a múlt századi Magyarországot 42 emberi történeten keresztül!
Tekintsd meg az ajánlatunkat, kattints ide!
hirdetés
