A régi magyar nyelvben és némely tájszólásban a féreg szó „kártékony vadállatot” jelentett, főleg a farkast nevezték így őseink – magyarázza O. Nagy Gábor –, a fába szorult féreg pedig hasonló képzetet jelöl, mint a verembe esett farkas, vagyis a csapdába került fenevad keserves vívódását örökíti meg.
De vajon milyen fába szorulhatott bele a farkas, hogy ennyire kínkeservesen ordít? A nyelvész szerint a szólásban szereplő fa valójában egy régi állatcsapda lehetett: Erdélyben például vaddisznót fognak régi, kivágott fa törzsébe épített csapdával, amely akkor lép működésbe, ha a gyanútlan vad rálép a korhadt fára. Ukrajnában, Svéd- és Finnországban egy háromhegyűre kifaragott és függőlegesen felállított csapdával fogják a rókát és a farkast: a deszka középső, legmagasabb hegyére tűzik a csalétket, amelynek eléréséhez az állat felugrik a deszkára, így mellső lába beszorul a deszka három csúcsa között lévő két hasadékba.
Idehaza főként veremcsapdát állítottak az Alföld nádasaiban meghúzódó farkasok elfogására: a néha több öl mélységű farkasverem fenekéről hegyes karók meredeztek felfelé, az ezekbe belezuhant, felnyársalt vadállat ordítását valószínűleg messziről hallották, ami hozzájárult máig népszerű szólásunk keletkezéséhez és elterjedéséhez.
Ha érdekel egy-egy szó, kifejezés vagy szólás eredete, olvasd el sorozatunk előző részeit is!
Megjelent az új Dívány-könyv!
A Dívány magazin új kötetével egy igazi 20. századi kalandozásra hívunk. Tarts velünk és ismerd meg a múlt századi Magyarországot 42 emberi történeten keresztül!
Tekintsd meg az ajánlatunkat, kattints ide!
hirdetés
