erényöv középkor mythbuster

Közismert legenda, miszerint a középkori várurak és lovagok elutazásukkor fémből készült, lakattal zárható erényövet helyeztek feleségükre, megakadályozva, hogy távollétükben vétkezzen a házassági hűség ellen. Az erényöv számos középkorban játszódó filmben, regényben megjelenik, nem csoda, hogy sokan tényként kezelik létezését – de vajon tényleg így volt?

Az újkorban találták ki az erényöv legendáját

A széles körben elterjedt legenda úgy tartja, az erényöv a keresztes hadjáratok idején, a 12. század környékén született, a Szentföldre induló lovagok ugyanis mindenáron biztosítani akarták, hogy asszonyaik hűségesek maradjanak hozzájuk hosszú távollétük során: mivel a női vágyakat fékezhetetlennek tartotta a korabeli közhiedelem, nem volt más választás, mint erőszakkal kikényszeríteni az önmegtartóztatást. Így keletkezett az erényöv ötlete, melybe elutazásuk előtt a férjek bebújtatták a hölgyeket, a kulcsot pedig gondosan maguknál tartották vagy biztos helyre rejtették – remélve természetesen, hogy időközben nem vész el. Hasonlóképpen cselekedtek az édesapák, amikor szerették volna elkerülni, hogy lányuk a férjhezmenetel előtt elveszítse ártatlanságát.

A modern történészek egyöntetű véleménye szerint azonban mindez puszta kitaláció, az erényöv pedig valójában a középkor „sötét szokásain” gúnyolódó újkor, a 16–19. század „találmánya”. Néhány középkori versben olvashatunk a hölgyek tisztaságát védelmező „szerelmi csomókról” és a nők legféltettebb kincsének „aranykulcsáról”, ezek azonban pusztán költői képek, miként a reneszánsz idején virágzó erotikus szatírairodalom egyetlen szerzője – Boccaccio, Rabelais, Chaucer és társaik – sem említi az erényövet írásaiban.

Az egyetlen forrás, melyben hasonló eszközzel találkozunk a német hadmérnök, Konrad Kyeser 1405-ben írt Bellifortis című könyve, melyben a szerző katapultokról, kínzóeszközökről és más találmányokról értekezik, stílusa azonban gyakran gúnyos és szatirikus, több ordenáré viccet is elsüt, és valószínűsíthető, hogy a „szüzességmegőrző berendezés” is csupán ezek közé tartozik. A durva, kemény, fémből készült erényövek használatának a józan ész is ellentmond, hiszen az ágyékon viselve egy hasonló eszköz napok alatt mély és egyre jobban elfertőződő hámsérüléseket, vaginális és anális fertőzéseket okoz, súlyos vérfertőzéshez, végül pedig halálhoz vezet.

Erotikus játékokhoz használták őket

A napjainkban különböző kiállításokon látható erényövek valójában az újkorban készült hamisítványok, melyeket a kísérletező kedvű és élénk fantáziájú libertinusok erotikus játékok során használtak, illetve átverés, tréfálkozás céljára gyártották őket megalkotóik. A párizsi Cluny Múzeumban őrzött egyik erényörvről például kiderült, 17–18. századi gyártmány, egy másikat pedig a 1860-as években készíttette Prosper Mérimée író, hogy megtréfálja a múzeum egyik főtisztviselőjét – írja Hahner Péter történész.

A középkori erényövek legendája azonban – köszönhetően a történet pikáns mivoltának – azóta is fennmaradt, az elmúlt száz évben pedig a virágzó szexipar megannyi fantáziadús formában dobta piacra ezt a furcsa találmányt; természetesen a BDSM-szubkultúra képviselői is szívesen alkalmazzák az erényövet, hiszen alárendelt viszonyba helyezi viselőjét, aki nem rendelkezhet saját szexuális élete felett. Érdekesség, hogy hasonló körökben jóval elterjedtebb a férfiak számára készült erényöv, illetve ágyékbilincs, mintsem a „hagyományos” női változat.

Ha tisztázni szeretnél egyéb történelmi tévhiteket, kövesd sorozatunkat, amelyben jól ismert, de nem feltétlenül igaz történeteknek járunk utána.