Az állatok kevésbé ismert sajátossága, hogy bélrendszerük rendkívül lassan dolgozza fel a táplálékot, illetve az ürítést sem sietik el. Általában csak 5-7 naponta másznak le a fáról, hogy elvégezzék a dolgukat, ami komoly megkönnyebbülést jelent számukra – és nem csak képletesen szólva –, hiszen ilyenkor annyi széklettől szabadulnak meg, ami a testsúlyuk harmadával vetekszik.
De miért másznak le a fáról?
A kérdés jogos, hiszen más állatok, mint például a majmok nemigen zavartatják magukat, és a fákon maradva intézik el a nagydolgukat. A lajhárok viszont egy csomó strapát vállalnak, hogy szép komótos tempójukban lemásszanak a földre, és ott vezényeljék le a műveletet.
„Ezzel a szokásukkal komoly kockázatnak teszik ki magukat, hiszen a földön kiszolgáltatottá válnak a ragadozókkal szemben, ráadásul rengeteg értékes energiát emésztenek fel, amiből egyébként sincs nekik túl sok” – mondta el a Howstuffworks kérdésére Sarah Kennedy, a Sloth Conservation Foundation társalapítója. Ez annyira igaz, hogy a lajhároknak több mint a felét akkor éri utol a végzete, amikor lemászik a fáról.
A szakember szerint az állatok élete – ettől a momentumtól eltekintve – arról szól, hogy észrevétlenek maradjanak, miközben a lehető legkevesebb energiát használják fel. Mivel egy levél megemésztése akár egy hónapig is eltarthat számukra, nem is igazán tehetik meg, hogy feleslegesen pazarolják az energiát.
A lajhárok ürítési procedúrájának van egy másik, nem kevésbé különös mozzanata is. Amikor leérnek a fa tövébe, egyfajta „kakitáncot” járnak (így hivatkoznak rá a szakemberek is), hogy egy kis gödröt képezzenek ürülékük számára, majd betemessék. Ez pedig szintén pluszenergiába kerül.
Hogy a lajhárok miért fáradoznak annyit, hogy az életüket kockáztatva lemásszanak a földre, arra vonatkozóan több elmélet is létezik. Az egyik lehetséges magyarázat az, hogy a velük szimbiózisban élő molylepkék az ürülékükben rakják le a petéiket. De valószínűbbnek tűnik, hogy valójában a szaporodási ösztön vezérli őket.
„A fő ok valószínűleg az lehet, hogy így könnyebben találkozhatnak más lajhárokkal – kiváltképpen ami a nőstényeket kereső hímeket illeti. A lajhárok általában 5-7 naponként ereszkednek le a földre, de amikor a nőstények tüzelnek, akkor minden nap megteszik” – mutatott rá a lajhármentő. Magatartásukban emellett az is közrejátszhat, hogy a vizeletükben és székletükben lévő feromonok fontos információkkal szolgálnak az egyes állatokról, de a lombkoronáról lepotyogtatva ezek az „üzenetek” kevésbé tudnak célba érni.
Ha érdekelnek a természet csodái, olvasd el sorozatunk előző részét is, amelyikben arról írtunk, hogyan csapja be egy növény a ganajtúró bogarakat.
Megjelent az új Dívány-könyv!
A Dívány magazin új kötetével egy igazi 20. századi kalandozásra hívunk. Tarts velünk és ismerd meg a múlt századi Magyarországot 42 emberi történeten keresztül!
Tekintsd meg az ajánlatunkat, kattints ide!
hirdetés
