első női filmrendező

Az 1873-as születésű francia asszony ugyanis abban a korban merészkedett a férfiak játszóterére, amikor a nők még nem tanulhattak tovább, nem volt szavazati joguk, helyette fűzőt hordtak, férjhez mentek, gyerekeket szültek, és nagyjából ennyiben ki is merült az élettörténetük. Csak nagyon kevesen mertek ellenszegülni a normáknak, épp ezért olyan fontos, hogy halljunk, olvassunk róluk, és meglássuk, hogy azok a falak, amelyek jelenleg akadályoznak minket, szintén áttörhetők. 

Az első női filmrendezőnek a legjobbak közt lenne a helye

Miközben 1896 és 1906 között feltehetően ő volt az egyetlen női filmes a világon, és Alfred Hitchcockot is – bevallottan – inspirálta, neve a legtöbb embernek mégis teljesen ismeretlen. Ennek pedig egyetlen oka van: az, hogy Alice Guy-Blaché nőnemű. Ám ahelyett, hogy megelégedett volna a titkárnői vagy maximum asszisztensi pozíciójával, sokkal magasabbra tört. Pályafutása alatt több mint 700 (!) rövidfilmet rendezett, művészeti igazgatója és társalapítója volt a Solax Studiosnak, 1953-ban a Francia Becsületrend Lovagjává választották. Nemcsak rendezett, de értett is a filmkészítéshez, speciális effektekkel, színekkel, szinkronhangokkal kísérletezett. Értett mindenhez, amihez a legnagyobb rendezők, de nem került fel a történelmi kánonba, mert még az emlékét is nehezen tűrték meg maguk között. Pedig nem tett semmit, ami felejtésre ítélte volna, sőt. Talán épp ez volt vele „a baj”.

Évszázados férfidominanciával szállt szembe

Filmeket akkoriban férfiak írtak és rendeztek. A nők kávét hordtak, és a legmagasabb pozíció a színésznőé volt, akit természetesen az őt körülvevő férfiak irányítottak. Alice Guy-Bluché apja korai halála után hamar dolgozni kényszerült. A Léon Gaumont által vezetett kameragyártó vállalatnál helyezkedett el titkárnőként, s munkája elvégzése mellett volt ideje kifigyelni a kamerakezelés, a marketing és az ügyfelekkel való bánásmód minden csínját-bínját. Még arra a zárt körű bemutatóra is bejutott, ahol a Lumière fivérek mutatták be első filmjüket. Csakhogy az csupán gyári munkások életének pillanatfelvételeként jelent meg. Alice Guy-Blaché-nak eszébe ötlött, hogy a rögzített filmet nemcsak tudományos vagy promóciós célokra lehetne felhasználni, hanem kitalált történeteket is el lehetne mesélni segítségével. Neki volt is hozzá egy ötlete. Főnöke azonban azzal a feltétellel, hogy munkássága nem megy titkárnői teendői rovására, megengedte neki, hogy belevágjon a forgatásba. 

Miért szól egy film a káposztákról?

Az 1896-os film – azaz a Lumiére fivérek korszakalkotó műve után egy évvel már be is mutatták, ennyire úttörő alkotásról beszélünk – a La Fée aux Choux, azaz A káposztatündér címmel jelent meg. Első hallásra furcsának tűnhet, de alapját az a nagyon is valós francia néphiedelem adta, amely szerint a gyerekeket nem a gólya hozza, hanem a káposztából bújnak elő (nem abszurdabb a madaras történetnél, de nekünk idegen). Így hát a film főszereplője apró gyerekeket bont ki hatalmas káposztalevelek közül. Ez miért érdekes most nekünk, amikor hozzá vagyunk szokva a Marvel-filmekhez? Mert akkoriban Alice Guy-Blaché volt az egyik első, aki fikciós narratívára építette fel alkotását. Ez persze nem jelenti azt, hogy ne vette volna filmre a valós eseményeket is, ezt örökíti meg többek között a L'Arrivé d' un train en gare de La Ciotat, azaz A beérkező vonat című kisfilmje.

„A mozgóképgyártásban semmi sincs, amit egy nő ne tudna véghez vinni éppolyan könnyen, mint egy férfi – nyilatkozta 1914-ben. Nincs indok arra, hogy egy nő miért ne tudná elsajátítani a gyártás minden technikai részletét… A színészet, a festészet, a zene és az irodalom területén a nők már régóta megállják a helyüket a legsikeresebbek között, és ha figyelembe vesszük, hogy ezek a művészeti ágak mennyire fontos szerepet töltenek be a mozgóképgyártásban, elgondolkodunk azon, hogy miért nem található meg egy sor nő neve a legsikeresebb alkotók között.” 

Minden szempontból úttörőnek számított

A munka mellett jutott ideje a magánéletre is, feleségül ment Herbert Blachéhoz, egykori munkatársához, akit a Gaumont amerikai vállalatának gyártásvezetőjévé választottak, így a tengerentúlra költöztek. Két gyerekük született, de az asszony az ő nevelésük mellett is dolgozott. Együtt hozták létre a Solax Studiót, és gyártották a filmeket egymás után, szinte mindegyik műfajban, az útifilmtől a vígjátékig. Történelmet írtak, amikor Fool and His Money című filmjükben elsőként foglalkoztattak afroamerikai színészeket. 

Mi maradt nekünk Alice-ból?

Mindezek ellenére szinte senki sem hallotta még a Lumiére fivérekkel együtt emlegetve Alice Guy-Blaché nevét. Ezen 2002-ben Alison McMahan igyekezett változtatni Alice Guy Blaché: Lost Visionary of the Cinema című könyvével, rá öt évre pedig kiállítást rendeztek műveiből a Whitney Museum of American Art falai közt. 2018-ban Pamela Green és Jarik van Sluijs dokumentumfilmet forgattak az asszony életéről Be Natural: The Untold Story of Alice Guy-Blaché címmel. Itt az ideje, hogy mi is megjegyezzük Alice Guy-Blaché nevét, mert pusztán munkájával, nemétől függetlenül bőven kiérdemelte.