Az „Öreg Hölgynek” is hívott torony, amely a tervezőcég vezetője, Gustav Eiffel építész után kapta nevét, az 1899-es párizsi világkiállításra épült, és az eredeti tervek szerint az eseményt követően lebontották volna. A 300 méter magas építmény mégis állandó éke maradt a francia fővárosnak, ami sok helyi lakost, köztük olyan neves művészeket, mint Guy de Maupassant és ifj. Alexandre Dumas, felbosszantott, mivel úgy gondolták, elrontja a kilátást – Eiffel próbálta védeni alkotását a kritikus hangoktól, és úgy döntött, ha már tornya „belerondít a városképbe”, legalább legyen valami hasznos funkciója.
Segítette a franciákat a világháborúban az Eiffel-torony rádióadója
Tíz évvel az épület felhúzása után, 1909-ben Eiffel engedélyt és anyagi támogatást adott Gustave-Auguste Ferrié tábornok ötletének, aki rádióállomást szeretett volna telepíteni a torony tetejére, mely képes Morse-jeleket továbbítani a hadsereg egységei számára. Sikerült is vezeték nélküli rádiójeleket küldeni a toronyból az 5 kilométerre található Panthéonba, így hamarosan megindulhatott az állandó katonai adás – a rádió üzemeltetőinek Eiffel kiterjedt föld alatti bunkert építtetett a torony déli lábánál, ahol még háború esetén is biztonságban dolgozhatnak az üzenetek továbbításán.
1913-ban a párizsi obszervatórium munkatársai az Eiffel-toronybeli adóállomás segítségével léptek kapcsolatba az óceánon át az amerikai haditengerészet a virginiai Arlingtonban található csillagvizsgálójával, hogy egy kísérletben lemérjék a távolságot a francia főváros és különböző egyesült államokbeli nagyvárosok között. Az első világháború idején valóra vált Ferrié és Eiffel álma: a torony nemcsak a hazai csapatok kommunikációját segítette – mely jelentős szerepet játszott benne, hogy az antanterők elverték a németeket az első marne-i csatában –, de az ellenséges üzeneteket is könnyen elcsíphették vele a franciák, a föld alatti bunkerrendszer pedig kiváló menekülési útvonalat kínált a Párizsból esetlegesen távozni kényszerülő alakulatok számára.
A háború után az Eiffel-torony rádióállomását civil célokra kezdték használni, híreket, időjárás-jelentést, sőt, zenés-táncos szórakoztató műsorokat sugároztak innen a francia hallgatóság számára – az ország német megszállásának idején megszűnt az adás, a világháborút követően azonban újraindult, 1957-ben pedig felszerelték a torony tetejére az első televíziós jeleket sugárzó antennát. Az Eiffel-torony tetejéről ma is sugároznak rádió- és televízióadást, az adóállomás eredeti, katonai célja azonban rég feledésbe merült – csakúgy, mint a torony alatt húzódó bunker, amelynek létezése egészen az 1970-es évek végéig katonai titoknak számított.
A Mars-mező alatt húzódó bunkerrendszer teljes hossza még ma sem nyilvános, idővel azonban a turisták számára is megnyitották az egykori katonai létesítményt. Az érdeklődők megtekinthették a föld alatti folyosók, termek egy részét – nemrégiben azonban újra lezárták a bunkert a nagyközönség elől. A bunkernek napjainkban is van funkciója, ez azonban jóval kevésbé izgalmas, mint száz évvel ezelőtt: manapság a toronyban található éttermek és egyéb üzemegységek használják raktárnak a föld alatti tereket.
