delejes asszony

Wunderlich Péterné, egy szabómester felesége 1926-ban vált híressé azzal, hogy csodatévő erő birtokában van: „Beszélik, hogy a testéből kiáradó magnetizmus néhány nap egyszerű simogatás után visszaadta világtalanoknak a látást, süketeknek a hallást és a beszélőképességet, hogy a mankóval járók bénaságát, ideggyengeségét megszüntette, sőt nemcsak idegbántalmakat, hanem reumatikus vagy más okokból keletkezett bénulásokat és fájdalmakat is, daganatokat, a tüdő, a szív, a vese, az epe, a gyomor különböző bántalmait sikerült az általa kezelt betegek állítása szerint megszüntetnie” – írta a 8 órai újság 1926-ban. A kezelések igen egyszerűek voltak: az asszony szemét félig lehunyva végigsimította a fájó vagy beteg testrészt, megkérdezte a pácienstől, hogy jobban van-e, majd az illető távozhatott. Pénzt állítólag nem fogadott el a kezelésért (csak „adományt”), de azért volt mód arra, hogy a csodatévő erőt hazavigyék a hozzá fordulók: az általa készített delejes vízbe mártogatott vattát meg lehetett vásárolni.

Tábortűz mellett éjszakáztak, hogy bejuthassanak hozzá

Sashalom az 1920-as években önálló nagyközség volt, amit Budapestről a helyiérdekű vasúttal pár perc alatt el lehetett érni. Wunderlich Péterné Sashalom egyik utcájában, kétszobás lakásban lakott, de a község utcáin alig lehetett elférni a hozzá igyekvők tömegétől. Nemcsak Budapestről, hanem vidékről is szép számmal érkeztek a gyógyulni vágyók, és egymásnak adták tovább az ismerőseikkel megesett vagy éppen az újságokban olvasott csodákat. Reggel fél hétkor kezdte a kezeléseket, addigra már gépkocsik, szekerek, taxik álltak az utcákon, sőt volt, aki ott is éjszakázott, tábortűz mellett. Megesett, hogy több ezer ember várakozott a környékbeli utcákon, akikre lecsaptak az élelmes vállalkozók: hideg élelmet árusító bódék és utcai étkezdék is kitelepültek a környékre.

Kétkedő hatóságok, elszánt csodavárók

A hatóságok – bár a korszakban sokan hittek a spiritizmusban – aggódva figyelték a jelenséget. Wunderlichnét feljelentették kuruzslásért, de annyian tanúskodtak mellette, hogy végül ejtették a vádakat. A tömeg közegészségügyi szempontból is kockázatos volt: alig néhány évvel a spanyolnáthajárvány után a hatóságok nem nézték jó szemmel a rengeteg embert egy helyen, főleg, hogy közöttük fertőző betegek is voltak. Wunderlichnét berendelték a vármegyeházára is, hogy tisztiorvosok előtt adjon számot a tudásáról. Az esetről részletesen tudósítottak a korabeli lapok, és a delejes asszony csodavárói itt is megjelentek. Az orvosok megállapították, hogy „Wunderlichné kezelése az alacsonyabb intelligenciájú és befolyásolható idegrendszerű egyéneknél ért el eredményeket”. Végül megszületett a döntés: a delejes asszony folytathatja tevékenységét, ellenőrzött keretek között. Azonban hiába bocsátottak a rendelkezésére egy kis házat, a tömeg nem apadt: ellenkezőleg. Hiába próbálkoztak sorszámosztással, élelmes üzérek a sorszámokat Budapesten kezdték árusítani, jó pénzért. Végül 1926 márciusában betiltották Wunderlichné rendelését Sashalmon.

Budapestről kitiltották, külföldön meggazdagodott

Az asszony ezután Zuglóba, a Hermina útra költözött. A gyógyulni vágyók itt is rátaláltak – sőt azok is, akik, várakozásaikkal ellentétben, nem lettek jobban. Közben az is kiderült, hogy Wunderlichné maga ugyan nem fogad el pénzt, de a hozzá csapódó „kiszolgálószemélyzet” igen. Wunderlichné hamarosan masszőrként kezdett dolgozni a Margitszigeten, kiegészítve ezt a delejezéssel, de alig egy hét után itt is betiltották tevékenységét. Kerületről kerületre költözködött, szerzett maga mellé egy orvost, de végül Budapesten szinte mindenhonnét kitiltották. Ezután vidéken bérelt fel ügynököket, akik felhajtották számára a pácienseket, majd külföldre távozott: Csehszlovákiában, Romániában és a Balkánon folytatta a delejezést, sikerrel: amikor 1926 szeptemberében visszatért Sashalomra, tágas villát vásárolt magának, valamint a Ferenc téren egy négyszobás lakást.

Hírességek is jártak hozzá

Ezután többször is perbe fogták, de soha nem ítélték el. A harmincas években folyamatosan delejezett, egyre nagyobb jólétben élt. 1930-ban még a Magyarországra látogató világhírű szoprán, Amelita Galli-Curci is hozzá fordult, amikor elvesztette hangját. Állítólag Horthy Miklós feleségét, Magdolna asszonyt is kigyógyította az epilepsziájából. Hívták külföldre is: Hágában a „lélekbúvárok kongresszusára” nem tudott elmenni, maga helyett a jól bevált eszközét, a delejes vattát küldte. Bécsben és Londonban azonban személyesen is kezelte a hozzá fordulókat: többek között a Sherlock Holmes írójának, Sir Arthur Conan Doyle-nak özvegyét és szemidegsorvadással küszködő lányát is, akik a látogatás előtt ajándékot kaptak az asszonytól – mi mást, mint delejes vattát. Hívták Amerikába is, de nemet mondott, nyelvi akadályokra és a hazájához való hűségre hivatkozva. 1933-ban súlyos betegség támadta meg: tuberkulózisa lett. Lefogyott, amit azzal magyarázott, hogy elfogyott belőle a delejesség: átadta azt a szenvedőknek, s most ő maga ezért betegeskedik. A delejes asszony saját magát nem tudta meggyógyítani: 1935-ben, 56 éves korában meghalt.