Keresd a nőt! – tartja a francia mondás. Nem véletlenül, hiszen nem új keletű a történelemben, hogy a sikeres férfiak mögött gyakran olyan határozott, céltudatos nők állnak, akik észrevétlenül vetítik elfojtott tehetségüket egy-egy nagy vezetőre. Ilyen nő volt Clementine Churchill is, aki 57 évig tartó házasságuk során csupán szerény nyilvánosságot kapott, de a színfalak mögött ő volt a hajthatatlan brit miniszterelnök hajtóereje. Maga Winston is elismerte őt mint elsődleges katalizátort rendkívül diadalmas élete mögött, és a brit miniszterelnök soha nem rejtette véka alá, hogy sikere esélytelen lett volna Clementine nélkül.
Clementine Churchill mindig aktívan kiállt a társadalmi és humanitárius ügyek érdekében, beleértve a nők jogait, ám ennek ellenére mindig megőrizte feleségként betöltött pozícióját.
Boldogtalan gyerekkor és fiatalság
Clementine Churchill Clementine Ogilvy Hozier néven született 1885. április 1-jén a londoni Mayfairben. Arisztokrata családból származott. Apja ismert brit katonatiszt volt, anyja pedig skót származású, grófi család sarja. A szülők viharos kapcsolatát a pár sorozatos hűtlensége zavarta meg, végül elváltak útjaik. Ezt követően Clementine anyja négy gyermekével súlyos anyagi nehézségbe került, amihez a nő szerencsejáték-szenvedélye is hozzájárult.
Clementine otthon kezdte meg iskolai tanulmányait, ahogy az a társadalmi osztályához tartozó lányoknál szokás volt, egy nevelőnő irányítása alatt. Később rövid ideig Edinburgh-ben járt iskolába, majd egy hertfordshire-i leányiskolába.
Az édesapa nélkül maradt család a hitelezők elől menekülve, bujkálva sokat költözött, egyebek között a franciaországi Dieppe-be is.
Clementine 1902-ben, körülbelül 17 évesen beiratkozott a párizsi Sorbonne-ra. Amikor betöltötte 18. életévét, titkos eljegyzést kötött Sir Sidney Peellel, a brit hadsereg tisztjével, aki rajongott a fiatal lányért. Sidney, aki 15 évvel volt idősebb Clementine-nél, Sir Robert Peel, a Viktória királynő uralkodása idején híres miniszterelnök unokája volt. Azonban az eljegyzés végül nem tartott sokáig.
Vitával és viharosan indult a kapcsolatuk
A 19 évesen Clementine-t 1904-ben, egy vacsorán mutatták be Winston Churchillnek, aki akkor a brit politika feltörekvő csillaga volt. Azonban csak négy évvel később, egy újabb vacsorán lett szerelem a kapcsolatukból, amikor olyan heves vitát folytattak a történelemről és a filozófiáról, hogy Churchill az este hátralévő részében nem is volt hajlandó mással beszélgetni.
A következő hónapokban folytatott gyakori találkozók és levelezések után 1908 augusztusában hivatalosan is eljegyezték egymást, és szeptember 12-én összeházasodtak, majd Londonban telepedtek le. A párnak öt gyermeke született, ám egyik lányukat kétéves korában elveszítették. A tragédia mélyen megrázta a családot, ahogyan később, 1963-ban az is, amikor Churchillék legidősebb lánya kábítószer-túladagolásban meghalt.
Befolyásos személy és bizalmas
Az első világháború idején Clementine aktívan önkénteskedett, egyebek között ételosztást szervezett a lőszergyárban dolgozó munkásoknak. Elhivatottságát értékelve 1918-ban a Brit Birodalom Rendjének parancsnokává nevezték ki.
1941 őszén elindította Vöröskereszt Segélyalapját Oroszországnak, mellyel a náci Németország elnyomása alatt élő orosz civileknek gyűjtött létfontosságú árucikkeket. Clementine erőfeszítései döntő szerepet játszottak abban, hogy Oroszország mint fontos szövetséges a háború alatt támogatásban részesült.
Clementine Churchill, noha maga is ambiciózus volt, törekvéseit férje politikai karrierjének támogatásának szolgálatába állította.
Tanácsot adott politikai kérdésekben férjének, kapcsolatokat ápolt szövetségeseivel, és növelte önbizalmát a depresszióval való küzdelmei során. Tulajdonképpen Clementine volt Winston Churchill legközelebbi bizalmasa.
Az 1915–1916-os gallipoli hadjárat kudarca után arra buzdította férjét, hogy szolgáljon a lövészárokban. Az admiralitás első uraként így vállalt felelősséget a hadjárat kudarcáért. Ez a frontkatonai szolgálat döntő fontosságú volt politikai rehabilitációjában.
Clementine létfontosságú szerepet játszott a Nagy-Britannia és az Egyesült Államok közötti szövetség megerősítésében is a második világháború alatt.
Ügyesen kezelte a médiát a sajtótájékoztatókon, ahol kiváló érzékkel ötvözte a komolyságot és a humort, hozzájárult ahhoz, hogy megnyerje a nyilvánosságot Nagy-Britanniának, megkerülve az egyre távolodó Roosevelt elnököt. Ezzel kivívta a média elismerését Winston Churchillnek.
Megmentette az életét, amikor megtámadták
Még 1909 végén Winston és Clementine politikai kötelezettségeiknek eleget téve Bristolba utaztak, és minden bizonnyal egyikük sem sejtette, hogy az események veszélyes fordulatot vesznek.
Miközben egy hivatalos eseményen vettek részt, hirtelen megjelent egy harcias szüfrazsett, és rátámadt Winstonra.
Clementine megrémült, amikor a bristoli állomáson a támadó a síneken közeledő vonat felé lökte a férjét, a következő pillanatban azonban bátran átugrott egy halom poggyászon, megragadta Winston kabátját, és visszahúzta, megmentve a majdnem biztos haláltól. Gyors fellépésével megakadályozott egy olyan tragédiát, melynek messzemenő következményei lettek volna a brit politikában és a világtörténelemben.
Nagy Sándor az ókor történetének egyik legkiemelkedőbb személyisége volt, akinek már életében legendák szövődtek személyisége köré. Ha kíváncsi vagy a hadvezér különös életére és halálára, olvasd el a róla szóló cikkünket is.
Megjelent az új Dívány-könyv!
A Dívány magazin új kötetével egy igazi 20. századi kalandozásra hívunk. Tarts velünk és ismerd meg a múlt századi Magyarországot 42 emberi történeten keresztül!
Tekintsd meg az ajánlatunkat, kattints ide!
hirdetés
