történelem 19. század blanche monnier franciaország fogság bántalmazás mentális betegség kínzás horror

Anyja nem akarta, hogy egy „koldushoz” menjen hozzá

Az 1849-ben, ősi nemesi családi sarjaként született Blanche Monnier-t környezete életvidám, kedves teremtésnek ismerte, aki szívesen járt társaságba és ismerkedett férfiakkal, ennek dacára húszas évei derekán még mindig eladósorban volt, vagyis az akkori nézet szerint aggszűznek számított. A fiatal hölgy minden erejével kereste a lehetséges férjjelöltet, azonban amikor végre rámosolygott a szerencse, özvegy édesanyja, Madame Louise Monnier állt a frigy útjába: Blanche ugyanis egy nálánál jóval idősebb, elszegényedett ügyvédbe szeretett bele, az asszony viszont nem tűrte, hogy lánya egy „koldushoz” menjen hozzá.

Nem sokkal később, 1876-ban a 27 éves Blanche nyomtalanul eltűnt: családját látszólag megrázta a tragédia, azonban – miután a hatóságok semmilyen nyomra nem bukkantak a fiatal nő hollétét illetően – egy idő után senki sem firtatta tovább a kérdést, a helyiek pedig elfelejtették az esetet. Valójában Blanche édesanyja és bátyja, Marcel pontosan tudták, hová tűnt családtagjuk: miután sehogy sem tudták meggyőzni a jegyesség megszakításáról, egy éjszaka a padlásszobába csalták, és az ágyhoz láncolták őt, hátha így jobb belátásra bírják.

Éhezett, maga alá piszkított, és férgekkel osztozott fekhelyén

Eredetileg úgy gondolták, a külvilágtól teljesen elzárt Blanche néhány nap, esetleg néhány hét után megtörik, és hajlandó lesz minden kapcsolatot megszakítani udvarlójával, várakozásaik ellenére azonban a nő kitartott, és nem volt hajlandó megmásítani akaratát. A hetekből hónapok, majd évek lettek; a dühös anya még akkor sem engedte ki lányát a sötét, dohos szobából, amikor 1885-ben kérője váratlanul elhunyt, így megszűnt az ok a riadalomra. A szomszédok tudtak ugyan róla, hogy az eltűntnek hitt nő bezárva sínylődik a családi kúriában, elhitték Madame Monnier magyarázatát, miszerint lánya megőrült – akkoriban teljesen természetesnek számított, hogy a mentális betegséggel küzdő családtagokat elzárják a külvilágtól –, így nem firtatták különösebben a kérdést.

Azt azonban még ők sem sejtették, milyen horrorisztikus körülmények között tartja fogva édesanyja és testvére Blanche-t: a nő mozdulni sem tudott béklyóitól, ezért kénytelen volt maga alá, az ágyba végezni kis- és nagydolgát, miközben ugyanonnan evett, legalábbis amikor kapott ételt, rokonai ugyanis nagyon ritkán és épp csak annyi táplálékot juttattak számára (leginkább maradékokból), hogy életben tudjon maradni. Az ablakokat lereteszelték, így az amúgy is sötét padlásszobába semmi fény nem jutott, az ürülék és az ételmaradék bűze pedig patkányokat, egereket, rovarokat és más élősködőket csalt be, akikkel a szerencsétlen túsz kénytelen volt megosztani szűkös fekhelyét.

Névtelen feljelentés vezette nyomra a hatóságokat

Így telt el 25 nyomorúságos év, 1901. május 23-án azonban a francia legfelsőbb ügyész rejtélyes levelet kapott, melynek névtelen szerzője egy „különösen komoly eset” miatt riasztotta a hatóságokat, tudomásukra hozva, hogy a köztiszteletben álló vidéki nemes asszony, Madame Monnier mit művelt saját lányával. A poitiers-i rendőrség először kételkedve fogadta az előkelő arisztokrata hölgy ellen felhozott vádat, azonban valakinek eszébe jutott, hogy negyedszázaddal korábban tényleg nyoma veszett Madame Monnier lányának, ezért kiküldtek néhány embert, derítsék fel, mi igaz a híresztelésből.

A rendőröket megdöbbentette az eléjük táruló látvány, miután feltörték az emeleti szoba ajtaját, és megtalálták az akkor már 51 éves, ürülékében fetrengő Blanche-t, aki megmenekülésekor alig 25 kilót nyomott, és képtelen volt az emberi beszédre, sőt, azzal sem igazán volt tisztában, hol van, és mi történik körülötte. Az anya azzal próbált védekezni, hogy lánya megőrült, és erőszakosan viselkedik, ezért kellett leláncolni, Blanche azonban csendesen, szelíden tűrte, amikor megfürdették, és tiszta ruhát adtak rá, így hamar megdőlt a hazug rágalom.

Szívrohamot kapott a szörnyeteg anya

A rémes esetnek hamar híre ment a kisvárosban, a Mannier-házat pedig dühös tömeg vette körül, akik meg akarták lincselni az őrizetbe vett szörny anyát: a riadalom és a fejére zúduló halálos fenyegetések hatására az idős Madame Monnier szívrohamot kapott, és 15 nappal borzalmas tette napvilágra kerülése után meghalt. Fia, Marcel bűnrészesség vádjával bíróság elé állt, és 15 hónap fegyházbüntetést kapott, jó nevű ügyvédje azonban fellebbezést nyújtott be arra hivatkozva, hogy a férfi nem követett el erőszakot a húgán, sőt, Blanche „bármikor távozhatott volna, ha akar”, így megúszta a börtönt.

Blanche-t kimenekítése után azonnal kórházba szállították: kezdetben az orvosok attól tartottak, nem fog életben maradni, mégis felgyógyult, és hosszú ápolás után a testsúlya is visszatért a normálisnak mondható tartományba. Elméje véglegesen megbomlott a 25 évnyi magánytól és szenvedéstől, idővel azonban újra megtanult folyékonyan, rövid mondatokban beszélni – 12 évvel később, 1913-ban hunyt el egy pszichiátriai intézetben a közép-franciaországi Blois városában.