A bizarr sztori főhőse, Anne Greene 1628 körül született az Oxfordshire megyei Steeple Barton községben – gyerek- és kamaszkoráról semmit sem tudunk, csak annyi biztos, hogy tizenévesen szolgálólánynak szegődött a közeli Duns Tew faluban élő Sir Thomas Read békebíró házába. Anne huszonkét éves volt, mikor gazdája tizenhat éves unokája, Geoffrey elcsábította és teherbe ejtette őt – hat hónappal később a lány szörnyű kínok között halott csecsemőt hozott a világra.
Az orvosok megdöbbentek: lélegzett a holttest
Anne azt állította, fogalma sem volt róla, hogy gyermeket vár, a bábaasszony pedig megerősítette, hogy a csecsemő minden bizonnyal holtan született, a szerencsétlen szolgálólányt mégis megvádolták saját gyermeke meggyilkolásával. A bíróság bűnösnek mondta ki és kötél általi halálra ítélte Anne-t: az ítéletet végre is hajtották, utolsó szavaival a lány ártatlanságát hangoztatta és gazdája családjának feslettségét kárhoztatta a kivégzést megcsodálni összegyűlt tömegnek. Anne holttestét félórával az akasztás után levágták a kötélről, koporsóba tették és elküldték az Oxfordi Egyetem orvosainak boncolásra.
Másnap a boncolásra kirendelt orvos, Dr. William Petty és asszisztense, Thomas Willis mikor kinyitották a koporsót, döbbenten vették észre, hogy a halott halkan, alig észrevehetően lélegzik és gyenge pulzusa is van. Azonnal segítségül hívtak két másik orvost, hogy közösen hozzák vissza az életbe a felakasztott lányt: kifeszítették a száját és forró, tömény szeszes italt csurgattak le a torkán, amitől Anne köhögni kezdett, majd félórán át dörzsölték a végtagjait, végül tollal csiklandozták a torkát, mire a lány pár pillanatra kinyitotta a szemét. Az orvosok ezután eret vágtak és másfél deci vért csorgattak le, mielőtt ismét nekiláttak volna a dörzsölésnek, csiklandozásnak és szesszel itatásnak.
Isteni jelnek vélték a csodás megmenekülést
A halál torkából visszahozott lány dohányfüst beöntést is kapott, vagyis egy csövön keresztül forró dohányfüstöt pumpáltak a végbelébe, a nikotin élénkítő hatásában bízva, a mellére pedig melegítő kötést tettek, nehogy kihűljenek a belső szervei. Csodák csodájára Anne életben maradt – megmenekülését követően tizenkét óráig meg sem tudott szólalni, később azonban részletesen elmesélte, mit is élt át. Az akasztásból semmire sem emlékezett – valószínűleg a trauma hatására kialakult szelektív amnéziában szenvedett –, különösebb testi panasza azonban nem volt, torokfájást és a kötél helyén kialakult bőrsérelmeket kivéve. Négy napra rá már szilárd táplálékot vett magához, hamarosan pedig teljesen felépült.
A hatóságok természetesen Isten akaratát látták a csodálatos „feltámadás” hátterében: az Úr ezzel azt hozta tudomásukra, hogy Anne-t ártatlanul ítélték el, ezért a lány ellen felhozott vádat semmissé nyilvánították és utólag bocsánatot kértek tőle a meghurcolásért. Anne – aki azon kevesek közé tartozott, akik túlélték saját kivégzésüket – „szuvenírként” megtartotta a koporsóját, és elhagyva korábbi gazdája házát egy másik faluban telepedett le, idővel megházasodott és három egészséges gyermek édesanyja lett. Kilenc évvel a bizarr eset után, 1659-ben hunyt el, mindössze harmincegy éves korában.
