A hanuka a fény és szabadság nyolc napig tartó ünnepe decemberben. Ilyenkor a zsidók a Makkabeusok i. e. 165-ben aratott győzelmére emlékeznek, amikor legyőzték Palesztina szeleukida uralkodóit, akik megszentségtelenítették a jeruzsálemi templomot.
Szerzőnkről
Czingel Szilvia szabadúszó író, kultúrantropológus, évekig volt a Centropa Alapítvány munkatársa. Két könyve, a vallásnéprajzi témájú Ünnepek és hétköznapok és az oral history módszerével készült Szakácskönyv a túlélésért, után nemrégiben jelent meg új könyve, A női test alakváltozatai 1880–1945. Tudását és tapasztalatát a hétköznapokra adaptálta, így jelenleg storytelling kurzusokat, városi sétákat és walking coachingot tart.
A hanukia
A templom visszafoglalói szerették volna újra meggyújtani a menóra olajmécseseit is, de csak egy korsó rituálisan tiszta olívaolajat találtak. Ez az olaj csodálatosképpen nyolc napig folyamatosan égett, és így lehetővé tette számukra, hogy ez idő alatt új, tiszta olajat készítsenek. Erre a csodára emlékezvén a zsidó emberek minden nap eggyel több mécsest gyújtanak meg a hanukagyertyán, a hanukián.
A hanukiának ezért nyolc karja van, plusz egy, amelyik a szolgagyertyát tartja, ezzel gyújtják meg a többit. Ugyanis a gyertyákat nem szabad gyufával meggyújtani – erre szolgál az. ún. sameszgyertya. Az év legsötétebb időszakában a hanukia gyertyái a fényt, a melegséget, a sötétség feletti győzelmet hirdették és hirdetik.
A hanuka a szeretet és a család ünnepe is, és nagyon népszerű a gyerekek körében, akik ilyenkor játszanak az úgynevezett trenderlivel. Ez egy négyoldalú búgócsiga, fapörgettyű, egy-egy oldalán héber betűvel, amelyek jelentése: „Tégy”, „Végy”, „Mind”, „Semmi”. Ezt a játékot Magyarországon is sok helyütt játsszák hanuka ünnepén a gyerekek, azzal a pénzzel, amit ilyenkor ajándékba kapnak. A játék elején mindenki azonos számú gyufaszálat vagy kukoricaszemet kap, és ha rákerül a sor, aszerint jár el, hogy melyik oldalára esik a pörgettyű. Az nyer, aki a végén az összes kukoricaszemet vagy gyufaszálat begyűjtötte.
A hanuka ünneplésének fontos részét jelentik a családi, baráti összejövetelek, közös étkezések. Az ünnepen szokás olajban kisütött ételeket fogyasztani, különösen a farsangi fánkhoz teljesen hasonló hanukafánkot, a gyerekeknek pedig pénzt is szoktak ajándékozni, ami manapság általában csokipénzt jelent.
Karácsonyfa és szaloncukor
Bár a hanuka és a karácsony jelentésben teljesen független egymástól, a karácsonyfa elterjedésének idején, a 19. században már a keresztény ünnep is egyre több profán, polgári elemet hordozott, a karácsonyfa-állítás szokása pedig az asszimilálódó zsidó családoknál is megjelent.
Ezt a karácsonyfa utáni vágyat idézi egy holokauszttúlélő visszaemlékezése: „Azt már nem tudom, hogy mit ajándékoztak a hanuka alkalmával, de mivel a hanuka legtöbbször egybeesik a karácsonnyal, biztos, hogy kaptunk ajándékot. A keresztényeknél is akkor voltak a nagy ajándékozások, akkor biztos, hogy mi, a gyerekek is kaptunk valamit. Nekem nagyon nagy vágyam volt a karácsonyfa, és akkor én próbáltam magamnak egy kicsi karácsonyfát varázsolni, de már nem is tudom, mire aggattam fel pár szaloncukrot, hogy úgy magamnak legyen egy kicsi karácsonyfa, de nem úgy, hogy édesapám lássa.”
A karácsonyfa látványa tehát a zsidó gyerekeket is elvarázsolta, csodálattal nézték, ha épp egy szomszéd vagy iskolatárs az ünnepek alkalmával vendégségbe hívta őket. „Karácsonykor nem állítottunk karácsonyfát, de én mindig részt vettem a házban valamelyik családnál a karácsonyi vacsorán és a rituálén” – emlékezett később egyikük. Ilyen alkalmakkor találkozhattak például szaloncukorral is, ami a zsidó étkezési kultúrából teljesen hiányzott. Mivel a szaloncukor nem volt kóser, ezért nem minden zsidó gyerek ehetett belőle.
Zsidó karácsony
Néprajzi szempontból is nagyon érdekes a hanukának a karácsonnyal való összehasonlítása, illetve a karácsony bekerülése a zsidó hagyományba. A karácsonyhoz kapcsolódó ünnepi szokásokat a Magyarországon élő asszimilált zsidók fokozatosan kezdték átvenni (arról viszont nincs tudomásunk, hogy keresztény család valamiképp ünnepelte volna a hanukát). Ez az egyedüli olyan keresztény ünnep, ami már a II. világháborút megelőzően bekerült a zsidó hagyományanyagba, igaz, nem teljesen abban a formában, ahogy azt a többségi társadalomban megünnepelték. Nem beszélhetünk széles körű elterjedésről, de maga a jelenség kétségkívül több magyarázatra ad lehetőséget.
Azok, akik valamilyen oknál fogva megülték a karácsonyt, nem Krisztus születésére emlékeztek, hanem családi közösségi élményként, közösen elfogyasztott családi vacsoraként értelmezték ezt az ünnepet: teljesen hiányzik belőle a vallási hagyomány, csak a profán elemeket vették át. A karácsonyozók között nem volt szabály arra nézve, hogy például mikor adják át az ajándékot, hiányoznak a misztikus elemek, nem jellemző, hogy a Mennyből az angyalt vagy a Csendes éjt énekelték volna. A szentesti vacsora természetesen inkább a zsidó konyhát tükrözte, mintsem a hagyományos karácsonyi ételeket. Maceszgombócos húsleves, diós-mákos sütemények, töltött hal szerepelt az ünnepi menüben.
A kisebb településeken, ahol nem volt zsidó iskola, és így a gyerekek keresztény iskolába jártak, ők az iskolai keretek között találkoztak a karácsony ünnepkörével. A karácsonyfa-állítás és az ajándékozás szokása sokkal inkább a városi (nagyrészt budapesti) asszimilált, jómódú, középpolgári családok körében volt jellemző, akik ilyenformán is kifejezni próbálták a többségi társadalomhoz való tartozásukat, magyar identitásukat. Ezekben a családokban jól megfért egymás mellett a különböző hagyományból fakadó, de a fény, a szeretet, a szabadulás jelentésrétegeit egyaránt hordozó két ünnep.
Megjelent az új Dívány-könyv!
Bálint Lilla, a Dívány szerzője új könyvében elmeséli, mi történt az irodalom és a művészvilág híres múzsáival a nagy szerelmek elmúlása után.
Tekintsd meg az ajánlatunkat, kattints ide!
hirdetés
