A betyárok itthoni kultuszához hasonlóan a westernfilmekben, -regényekben és az amerikai folklórban a törvényenkívüliek gyakran romantizált alakban, afféle népi hősként jelennek meg, akik szembe mertek szállni a hatóságokkal – míg valóságban hidegvérű gyilkosok voltak A History összegyűjtötte a 19. századi Amerika leghíresebb banditáit, akik rettegésben tartották a vadnyugatot.
Jesse James, a leghíresebb vonatrabló
Jesse James 1847-ben született a Missouri állambeli Clay megyében. Rabszolgatartó déli családja a Konföderáció lelkes híve volt, és ő maga is ebben a szellemben nevelkedett. A polgárháború vége felé a 17 éves fiú testvérével, Frankkel beállt egy szabadcsapatba, mely gerillamódszerekkel vette fel a harcot az északiak ellen, nem riadva vissza gyilkosságtól, rablástól és fosztogatástól sem. Az elveszített polgárháború és a Konföderáció bukása lesújtotta Jamest, aki a történészek szerint egész életében ezt a sérelmet próbálta megtorolni, kivetítve haragját az általa megtámadott fogatokra, bankokra és vonatokra. Saját magát afféle modern Robin Hoodnak látta, aki a szegénységbe taszított Délen próbált igazságot tenni.
A szabadcsapatból alakított, a James és Young fivérek által vezetett rablóbanda évtizedeken keresztül, egészen 1882-ig fosztogatta a vidéket, tevékenységük számos államra, köztük Iowára, Texasra és Nyugat-Virginiára is kiterjedt. Kedvenc módszerük a vonatok kirablása volt, de a legtöbb esetben nem az utasokat kopasztották meg, hanem a szerelvényben szállított széf tartalmát orozták el, és bárkit örömmel eltettek láb alól, aki útjukba állt. Jesse James legendája hamar szárnyra kapott, ő maga pedig kifejezetten élvezte azt a hírnevet, ami az újságok és a közbeszéd révén megadatott számára. Gyakran szándékosan merész terveket eszelt ki, fényes nappal támadott meg bankokat és vonatokat, hogy aztán bravúros tettein ámuldozhasson a „közönség”.
James szerencséje 1881-ben áldozott le, amikor a missouri kormányzó tízezer dolláros vérdíjat tűzött ki a fejére. Végül egy korábbi rablótársa, Robert Ford tette el láb alól igen dicstelen módon: hátulról fejbe lőtte a híres banditát, amikor az a pisztolyövét letéve egy székre állt, hogy leporoljon egy falon lévő képet. Ford tettéért cserébe a váltságdíjon kívül amnesztiát kapott a kormányzótól.
Billy, a kölyök
A Henry McCarty néven, 1859 körül New Yorkban született hírhedt ló- és marhatolvaj a legendák szerint rövid életének huszonegy esztendeje alatt pontosan huszonegy emberrel végzett (a valóságban kilenc bizonyított gyilkosság fűződik a nevéhez). McCarty özvegy édesanyjával sokat vándorolt államról államra, végül a texasi Santa Fében telepedtek le. Tizenöt éves volt, amikor anyja tuberkulózisban meghalt, az árvaságra jutott fiú pedig hamarosan a bűnöző életmód kellős közepén találta magát. Letartóztatták ruhalopásért, de a javító-nevelő intézetből bravúros módon, a kéményen keresztül meglépett, Arizonába szökött, és beállt egy lótolvajbandába. Ekkor már William Bonney álnéven, illetve – fiatal kora miatt – Billy, a kölyökként ismerték.
Billy hamarosan ismét menekülni kényszerült, ugyanis egy kovácsmester meggyilkolásáért körözést adtak ki ellene. Ekkor Új-Mexikóba vándorolt, ahol egy újabb banda kötelékébe szegődött. 1877 őszén Lincoln megyében telepedett le, ahol részt vett a Lincoln megyei marhaháború néven ismert konfliktusban, mely két vállalkozó ellentétéből pattant ki. A mélyszegénységből származó, tragikus sorsú fiú szinte természetéből adódóan vált a rendszer ellen harcoló, dühös kisember prototípusává az amerikai folklórban. A bukást azonban ő sem kerülhette el: 1881 júliusában egykori társa, az időközben új-mexikói seriffé lett Pat Garrett eredt a nyomába és lőtte le ötszáz dolláros váltságdíj fejében.
Belle Starr, a banditakirálynő
Az 1848-ban Missouri államban született Myra Mybelle Shirley jómódú családban nőtt fel, ennek ellenére a vadnyugat egyik legelszántabb banditája és minden idők talán leghíresebb női törvényenkívülije lett belőle. A bűnözés világával tizenévesen találkozott, amikor Jesse James és bandája apja texasi birtokát használta búvóhelynek. A lány beleszeretett az egyik bandatagba, Jim Reedbe, hamarosan összeházasodtak és két gyerekük született. Reed halála után Belle a gyerekeit anyjánál hagyta és hozzáment egy másik banditához, Bruce Youngerhez, aki nemsokára szintén elhalálozott, így az asszony 1880-ban harmadjára is összekötötte életét egy rablóval, mégpedig a cseroki indián származású Sam Starr-ral.
Belle Starr néven immár ő is részt vett férje oldalán a bűnös üzelmekben, idővel a vadnyugat egyik legügyesebb lótolvaja és kereskedője vált belőle. Lótolvajlásért egy évet ült börtönben, de ez sem térítette el a bűn útjáról – kiszabadulása után ott folytatta, ahol abbahagyta. 1886-ban ismét megözvegyült: férje egy indián származású rendőrrel vívott párharcban veszítette életét. A szeretőkben bővelkedő Belle nem búslakodott sokáig, hozzáment a nála tizenöt évvel fiatalabb Jim July Starrhoz. Végül ez a kapcsolat sem tartott sokáig: 1889 február elején, két nappal negyvenegyedik születésnapja előtt a lovagló Belle Starrt egy ismeretlen hátba lőtte. A tettes kilétére sohasem derült fény, sokan az asszony szintén bűnözővé lett fiát, Ed Reedet gyanítják a háttérben.
Butch Cassidy
A Paul Newman főszereplésével készült filmből ismerős banditavezér Robert LeRoy Parker néven, tizenhárom gyermekes, csontszegény mormon családban látta meg a napvilágot Utah államban, 1886-ban. Kamaszként egy farmon dolgozott, hogy segítsen eltartani a családot, itt ismerkedett meg a marhatolvaj Mike Cassidyvel, akitől hamar eltanulta, hogyan kell nem éppen tisztességes módon tisztes jövedelemre szert tenni. Első bűntettét a coloradói aranyláz idején követte el: három társa segítségével húszezer dollárt raboltak el egy bankból. Nemsokára felvette a Butch Cassidy álnevet, és megalakította a Vad Banda névre hallgató társaságot. Csatlósai közé tartozott a Sundance kölyökként ismert Harry Longabaugh is.
A banda számos bankot és vonatot kirabolt az USA délnyugati részén, egyik leghíresebb akciójuk az új-mexikói Rio Grandéban volt, ahol 70 ezer dollárt zsákmányoltak egy vonatrablás során. A hatóságok természetesen nem hagyták annyiban Cassidyék áldásos tevékenységét, az üldözés elől pedig Butch és Sundance Argentínába menekültek, ahol folytatták a bűnözést. A történészek többsége szerint a páros a filmben látható módon, Bolíviában, egy lövöldözésben halt meg, de egyesek úgy vélik, élve hagyták el a dél-amerikai országot és álnéven, ismeretlen körülmények között bujkáltak tovább.
John Wesley Hardin, a hullagyáros
Az 1853-ban Texasban, egy metodista lelkipásztor fiaként született Hardin minden idők egyik legveszélyesebb pisztolyforgatója volt, aki a beszámolók szerint 20, 40, de akár 50 emberrel is végezhetett pályafutása során. Ő maga büszke volt eredményeire és azt mondta: „Sohasem öltem meg olyan embert, aki ne szolgált volna rá.” Hardin kamaszként leszúrta egyik iskolatársát, nem sokkal később pedig egy vita folyományaként meggyilkolt egy színes bőrű férfit, és a letartóztatására érkező három katonával is végzett. Ettől kezdve a fiatalember a törvény előli meneküléssel töltötte az életét, útját mindenütt hullák tömkelege szegélyezte. 1872-ben megadta magát a hatóságoknak, de végül megszökött a börtönből és folytatta a menekülést és a gyilkolást.
A cikk az ajánló után folytatódik
Megjelent az új Dívány-könyv!
Bálint Lilla, a Dívány szerzője új könyvében elmeséli, mi történt az irodalom és a művészvilág híres múzsáival a nagy szerelmek elmúlása után.
Tekintsd meg az ajánlatunkat, kattints ide!
hirdetés
Öt évvel később Charles Webb seriffhelyettes meggyilkolásáért négyezer dolláros vérdíjat tűztek ki Hardin fejére, akit texasi rangerek kerítettek kézre Floridában. A húsz- vagy akár többszörös gyilkost végül huszonöt év börtönre ítélték. A hűvösön töltött idő alatt Hardin látszólag megjavult, vallási könyveket olvasott, segített az intézeti kápolnában, és jogot tanult. 1894-ben amnesztiával szabadult és jogi praxist nyitott, hamarosan azonban szerelmi viszonyba keveredett egyik kliense feleségével. Bérgyilkosokat fogadott, hogy végezzenek a férjjel, azonban „elfelejtett” fizetni szolgálataikért, ezért egyikük, John Selman egy kocsma bejáratánál hidegvérrel agyonlőtte a gyilkosból jogásszá avanzsált Hardint.
