Az Erzsébetváros egyik legfiatalabb közterülete, a Kéthly Anna tér idén múlt mindössze húszéves – 2000-ben hozták létre a Wesselényi utca 27. és 29. szám alatti házak lebontásával és több telek összevonásával. Az újonnan született tér egy évvel később kapta meg a modern kori magyar történelem legjelentősebb női politikusa, a második női országgyűlési képviselő, Kéthly Anna nevét.
A szociáldemokrácia nagyasszonyának tekinthető Kéthly Anna kilencgyermekes munkáscsaládban látta meg a napvilágot Budapesten, 1889. november 16-án. Édesapja villanyszerelő volt, ő maga már gyerekként dolgozni kényszerült, hogy segítsen családja megélhetésében, és a munka mellett végezte el a négy polgári iskolát. Egy konfekcióüzemben dolgozott, de gyenge fizikuma miatt nem bírta a megterhelő munkát, ezért inkább gépírónői, majd könyvelői képesítést szerzett. Budapesten és Kassán dolgozott magántisztviselőként különböző cégeknél, részt vett a tisztviselőnők érdekvédelmi szerveződésében, így jutott el a szociáldemokrata mozgalomhoz. Az első világháború végére a Magyar Szociáldemokrata Párt tagja és a Magyarországi Magántisztviselők Országos Szövetsége női tagozatának a titkára volt.
Az őszirózsás forradalmat üdvözölte, a Tanácsköztársaság szélsőséges ideológiája azonban távol állt tőle. Kun Béla és társainak bukása után indult politikai karrierje, amikor bekerült az MSZDP Központi Nőszervező Bizottságába, és a magyarországi nőmozgalom egyik vezetője lett. Szorgalmas, kitartó munkájának eredményeként 1922-ben – 23 férfitársa mellett – beválasztották pártja képviseletében az Országgyűlésbe, ahol azonnal kirohanást intézett a faji és vallási diszkriminációt szentesítő numerus clausus törvény ellen. Képviselőként Kéthly kitűnt meggyőző fellépésével és állhatatosságával, mellyel a szociáldemokraták ellenfeleiben is tiszteletet ébresztett – nem véletlen, hogy a Horthy-korszakban az a mondás járta: „Egyetlen férfi van a parlamentben – és az is nő”. A közvélemény döbbenettel vegyes elismeréssel szemlélte, milyen ügyesen mozog a férfiaknak fenntartott pályán, a parlament üléstermében.
A két világháború között Kéthly főleg szociális kérdésekkel foglalkozott, az 1930-as évektől fellépett a szélsőjobboldali mozgalmak, a zsidótörvények és a Hitlerhez való politikai közeledés ellen. Ugyanakkor a Szovjetunióval való barátkozást is elutasította, a szociáldemokraták számára a mérsékelt, polgári jobboldallal és nem a kommunistákkal való összefogást látta a lehetséges útnak. A német megszállás idején párttársaival együtt illegalitásba vonult, egy nógrádi faluban bujkált, az ellenállásban nem vett részt. A háború után a szociáldemokrata párt külpolitikai és nemzetiségi osztályának vezetője volt, majd az Országgyűlés alelnökeként dolgozott. Az SZDP egyik legnagyobb tekintélyű vezetőjeként centrumpolitikát folytatott, igyekezett megőrizni a többpártrendszert, ellenezte a két baloldali párt egyesülését, továbbra is inkább a polgári oldallal, mintsem a kommunistákkal kereste a szövetség lehetőségét.
1948-ban, amikor puccsal kizárták a szociáldemokrata pártból, visszavonult a közélettől és mintegy önkéntes házi őrizetben élt. Két évvel később az Államvédelmi Hatóság letartóztatta, évekig ítélet nélkül tartották börtönben, majd koholt vádakkal – a Népköztársaság megdöntésére irányuló szervezkedés és kémkedés vádjával – életfogytig tartó börtönbüntetésre ítélték. Nemzetközi tiltakozás – főként a brit Munkáspárt közbenjárásának – nyomására végül kiszabadulhatott, de folyamatos rendőri felügyelet alatt tartották. Az 1956-os forradalom idején részt vett a szociáldemokrata párt újjászervezésében, majd a Nagy Imre-kormány államminiszterévé nevezték ki. Ekkor azonban éppen Bécsben próbált nyugati támogatást kérni Magyarország számára, és a szovjet intervenció miatt nem tudott már hazatérni, így emigrációba kényszerült. New Yorkba ment, ahol tájékoztatta az ENSZ Biztonsági Tanácsát a Magyarországon történt eseményekről.
Végül Belgiumban telepedett le, ahol részt vett számos emigráns magyar politikai szervezet munkájában, többek között az MSZDP emigráns szervezetének elnöke lett, sokat utazott, előadókörutakon járta a világot, mindenhol fellépett az ’56-os forradalom ügye mellett és a kommunista elnyomás ellen. Politikai karrierjével párhuzamosan újságíróként is évtizedeken át jelentős tevékenységet folytatott: a Horthy-korszakban a Nőmunkás című lapot szerkesztette, az emigrációban pedig a Londonban kiadott Népszava munkatársa volt. Utolsó éveiben hazavágyott, ez a kívánsága azonban nem teljesülhetett: Belgiumban, Blankenbergében hunyt el 1976. szeptember 7-én, 86 éves korában.
Hamvait 1990-ben hazahozták és a rákoskeresztúri Új köztemetőben helyezték nyugalomra, teljes körű rehabilitálására négy évvel később került sor. Mészáros Márta 2009-ben életrajzi filmet rendezett a szociáldemokrata politikusnőről Utolsó jelentés Annáról címmel. A nevét viselő téren 2006-ban avatták fel Kéthly Anna fejszobrát, Czinder Antal alkotását.
